Az egészen különleges, "lulo"-nak nevezett gyümölcs Közép- és Dél-Amerika országaiban, különösen Kolumbiában és az Andok hegységben széles körben elterjedt, mivel különösebb gondozást nem igényel.
Több körzetben „naranjilla" (spanyolul: kis narancs) néven is emlegetik.
Magyarországon és Európában kevéssé ismerik ezt a különlegességet, bár Spanyolországban házi kertekben már termesztik.
Lulo (Solanum quitoense) – Fotó: Shutterstock
A lulo (Solanum quitoense) egy gyengén fásodó szárú 2,5-3 méter magasra növő, évelő növény a solanaceae családba tartozik, vagyis a paradicsomnak és a burgonyának rokona.
A 3,5-5 cm átmérőjű, fürtökben növő, gömbölyű gyümölcsei külsőleg leginkább a narancshoz hasonlítanak, sőt azokat a narancssárga héjuk miatt a persimmon (kaki) gyümölccsel is össze lehet téveszteni, de sokkal puhábbak és nagyon sérülékenyek. Emiatt a termőhelytől nagy távolságra nehéz és drága szállítani.
A lulo magas arányban tartalmaz A, B6, C és K-vitamint. A lédús gyümölcsök az ízek különleges keverékét tartalmazzák: egyszerre édes, savanyú és kesernyés. Emlékeztet a kivire és a citromra, illetve az ananászra és a rebarbarára.
A gyümölcs fogyasztható nyersen vagy salátának, kipréselt leve pedig frissítő ital.
Forrás: plantura.garden
