A vas elsősorban az enzimatikus folyamatokban vesz részt, és a zöld színtest, azaz a klorofilok képzésében. A hiánytünetek a fiatal növényi részeken, hajtásokon és levélkezdeményeken jelennek meg először, ér által határolt klorózis formájában.
Kezdetben a levélerek közötti szövetrészek világosodnak ki, majd az újonnan fejlődő hajtások levelei egyre sárgább, fehérebb formában jelentkeznek (1-2. kép).
A fenti képen a paprikán enyhébb, az alsó képen súlyosabb vashiány paradicsomon – A szerző felvétele
A hiány fokozódásával nemcsak az erek közötti mező, fokozatosan a vékony erek is kifakulnak, a tünetek lassan áthúzódnak a középtáji levelekre is, miközben a fiatal leveleken megjelenik a szövetelhalás, a főerek mentén egyre nagyobb nekrotikus foltok is kialakulnak. Szélsőséges esetben a fiatal levelek, majd a hajtások elszáradnak.
Vashiány
A vashiánynak több oka is lehet, viszonylag ritkán magyarázható a közeg alacsony vastartalmával. Gyakran alakul ki erősen meszes talajon (5% feletti mésztartalom), de vízkultúrás termesztésben is jelentkezhet, ha a tápoldat kémhatása lúgos vagy magas a kalcium- és magnéziumtartalma. Másik gyakori oka a vasklorózisnak a levegőtlen gyökérközeg.
Tömődött, túlöntözött, rossz levegőzöttségű talajban a vas átalakul a növények számára kevésbé hasznosítható formává. Ilyen esetben a hiány megszüntetése könnyebb, mint a magas mésztartalom esetén, a talaj lazításával, az öntözés átmeneti szüneteltetésével, talajlazító anyagok bemunkálásával a betegség gyógyítható.
A hajtatott növények esetében a talajlevegőtlenségből adódó klorózis a paprikán, az uborkán és a paradicsomon gyakori, aminek oka legtöbbször a túlöntözés. Szabadföldi körülmények között is előfordul egy-egy kiadós eső után, de a fő ok általában a talaj magas mésztartalma, amire visszavezethetően leginkább a fejes salátán, káposztaféléken, gyökérzöldségeken figyelhető meg.
A vashiányklorózis nagyon hasonlít a mangánhiányhoz; míg a vashiányt főleg a fiatal, új hajtások elváltozása jelzi, addig a mangán esetében idővel a középső, sőt az idősebb levelek is kisárgulnak. A vashiány okozta klorózis mindig erőteljesebb, mint a mangánhiányé (a vashiánynál idővel az egész levél elsárgul, elszárad).
A magnézium
A magnézium nélkülözhetetlen elem a fotoszintézisben, mindemellett részt vesz a nitrogénvegyületek szintézisében és a foszforanyagcserében is. A növénytermesztésben alapvetően két természetes magnéziumforrással számolhatunk, a talaj magnéziumkészletével és a vízben (öntözővizekben) oldott magnéziummal. A talajban a magnézium három formában fordul elő: ásványokban, adszorbeált formában és a talajoldatban.
Az ásványi formában előforduló magnéziumnak – noha óriási mennyiségben van jelen a talajban – a növénytáplálás szempontjából nincs jelentősége, mivel nehezen felvehető.
Az úgynevezett adszorbeált magnézium az ásványok felületén kötődik meg, az ilyen magnéziumnak a növénytáplálásban már nagyobb jelentősége van.
Az intenzív növénytermesztésben, így a zöldségtermesztésben is a legkönnyebben felvehető magnéziumformáknak, a talajoldatban oldott magnéziumsóknak van elsősorban jelentősége. (Az egyes magnéziumformák között kapcsolat van, kicserélődnek, az adszorbeált ionok és a talajoldatban lévő ionok kémiai egyensúlyban vannak.)
A hajtatott növényeken – például paprika, paradicsom – mind gyakrabban jelentkező, könnyen felismerhető hiánytünet más tápelemek hiánytüneteitől jól megkülönböztethető, csak a káliumhiány szimptómáival mutat némi hasonlóságot (3. kép).
Magnéziumhiány paradicsomon – A szerző felvétele
Alapvetően két tünetcsoportja ismert, de az egyszikű növényeken (búza, kukorica, hagyma) van egy harmadik megjelenési formája is:
• A levél széle irányából egyre nagyobb foltok alakulnak ki, amelyek a főér irányába húzódnak (a zöldségféléken ritka).
• Belülről induló, legyező alakú sárgulás, amely először a levélnyél közelében, a főerek között alakul ki – a legtöbb zöldségnövényen ez a tünet látható.
• Egyszikű növények levelein hosszanti irányban sárga csíkok képződnek (csemegekukorica, hagyma, spárga, gabonafélék).
Az elváltozások először az idősebb leveleken alakulnak ki, de eltérően a nitrogén- vagy a káliumhiánytól, sohasem a legalsó, inkább a középtáji részen vagy a szár alsó kétharmadának környékén. A hazai talajok magnéziumellátottsága a kedvező ásványi összetételből adódóan jónak mondható (csernozjomok, réti talajok és láptalajok), ugyanakkor a homokok és egyes barna erdőtalajok kifejezetten szegények.
Kénhiány
A kén hiányával, illetve pótlásával sokáig nem foglalkoztak az agrokémiában, mivel lényegesen kevesebbet igényel belőle a növény, mint nitrogénből vagy káliumból. Az egyoldalú nitrogén-, foszfor- és káliumtrágyázás következtében és az egyre növekvő termésátlagok miatt a talajból kivont ként lassan a szerves trágya és más műtrágya-kísérőanyagok már nem tudták pótolni, nem került vissza a talajba az a mennyiség, amit a növények a terméssel kivontak. Ugyanakkor a korszerű fűtési módszerek elterjedésével a levegő kéntartalma is jelentős mértékben lecsökkent, ami korábban kénforrás volt.
A kén hiánya hazai viszonyainak között csak nagyon ritkán figyelhető meg, ilyen tekintetben, mint veszélyeztetett növénycsoport, a káposztafélék említhetők. A kénhiányban szenvedő növény fejlődésben általában nem vagy csak kissé marad el a jó tápanyag-ellátottságú növényektől. A nitrogénhiányhoz nagyon hasonló klorózis nem az idősebb, alsó leveleken alakul ki először, hanem a csúcsi részén.
A fiatal levelekre a merevtartás és a kanalasodás, a levélszélek pödrődése jellemző. A sárgulás nem a levélszél irányából, hanem a főér felől kezdődik. Súlyos kénhiány esetén a leveleken nagy, összefüggő, beszáradt foltok is keletkezhetnek (4. kép).
Kénhiány paprikán (balra kénhiányos, jobbra egészséges növény) – A szerző felvétele
Bár nem könnyű, de gyakorlott szem azért a legtöbb esetben megtudja különböztetni az egyes tápelemek hiányának tüneteit, de arra vonatkozóan, hogy kevés áll a növény rendelkezésére, vagy a talajban van elegendő, de a növény nem tudja felvenni, a tünetek alapján nem lehet biztos választ adni.
Sorozatunk befejezéseként a következő két cikkünkben a mikrotápanyagok felvételét akadályozó tényezőkkel fogunk foglalkozni.
Cikkünk első része, melyben a mikroelemekről általában szóltunk, megtekinthető ITT, második része pedig a mikroemelek élettani szerepéről, hiánytüneteikről és gyógyításukról ITT található.
