Okai nagyon különbözőek, közülük a fényhiánnyal már az előző számunkban foglalkoztunk. Az alábbiakban a számításba jöhető többi okot szeretnénk ismertetni, illetve azok megelőzéséhez, ellensúlyozásához szeretnénk megoldást ajánlani.

A rossz terméskötődésnek oka lehet a tápanyaghiány, illetve egyes tápelemek túladagolása. A foszfor kifejezetten a generatív szervek fejlődését és működését indukálja, hiánya késlelteti a virágzást, rontja a magképzést. Palántanevelésnél általánosan használt tőzegek esetében gyakran lehet a foszforhiánnyal találkozni, mivel a tőzegek amellett, hogy tápanyagokban, így a foszforban is szegények, a foszfortrágyákat jelentős mértékben megkötik. Így a legkritikusabb időszakban, a növény fejlődésének kezdetén nem jut elég foszforhoz a növény. Eredménye: rossz virágrügy-differenciálódás, virágzás késése, gyenge terméskötés.

A termesztés sikerét alapvetően meghatározza a palánták és a kiültetett fiatal növények foszforellátása,

ennek megfelelően kell a palántanevelő földet foszforműtrágyával feltölteni (3-5 kg/m3 20 százalékos szuperfoszfát), illetve palántázás idején foszfortartalmú indító műtrágyával feltölteni.

paradicsom

A termesztés sikerét alapvetően meghatározza a palánták és a kiültetett fiatal növények foszforellátása – fotó: Shutterstock

Bár a gyakorlatban lényegesen ritkábban jelentkezik a bórhiány, mégis előfordul, hogy a rossz terméskötés okozója. Bór a pollen csírázását befolyásolja, hiánya következtében a pollen nem fejleszt megfelelő csíratömlőt. Főleg magas pH mellett, meszes talajon fordul elő a hiány, amikor a növény nem tudja a közegben lévő foszfort hasznosítani, az úgynevezett abszolút hiány – amikor nincs a talajban bór – a termesztési gyakorlatban, a nagyadagú szerves trágyázás és a komplex műtrágyák használatából adódóan ritkán fordul elő. Bóraxos lombtrágyázással a hiány jelentkezése megelőzhető, illetve orvosolható.

A nitrogén túladagolása a lombozat nem kívánatos intenzív növekedését eredményezheti, aminek következménye lehet a virágzás késése, a virágok elrúgása. Ha erős a lombozat, vastag a szár (1. kép), nem lesz jó a kötődés. Ilyen esetben a fejtrágyázás beszüntetése mellett az öntözés visszafogásával érhetünk el gyors eredményt. A víz visszafogásával megemeljük a talajban az EC-értéket, ami a virágok kialakulását és magát a virágzást is indukálja. Ilyenkor akár 3,5-5 EC-ig is fel lehet emelni a gyökérközeg sóértékét annak veszélye nélkül, hogy az a gyökerek pusztulását, a termésen csúcsrothadásos betegséget váltana ki.

kép

Az erős vegetatív növekedésű paradicsom rosszul köt – A szerző felvétele

A klimatikus tényezők közül a léghőmérséklet és a páratartalom is kihat a virágok kötődésére. A 14 0C alatti és a kb. 30 0C feletti hőmérsékleten rossz a kötődés. (Természetesen a hőmérsékletet a fényviszonyok függvényében kell értékelni, gyengébb fényviszonyok mellett már a 25 0C-os érték is magasnak számít.)

A paradicsom számára ideálisnak a 75-85%-os páratartalom mondható.

Szárazabb levegőben nem alakul ki a bibén szekrétum, ami a pollent a bibéhez „ragasztja”. Magasabb érték esetén a pollen megszívja magát nedvességgel, nehéz lesz, nem repül, ami szintén a megtermékenyülés romlását eredményezi. A korábban széles körben használt terméskötődést elősegítő hormonok (pl. alfa-naftil ecetsav etilészter) jelentős mértékben javítják a kötődést, de a minőséget rontó számos mellékhatásuk miatt már nem forgalmazzák.