Néhány növényfaj vegetatív úton történő szaporítási módjától eltekintve (pl. fokhagyma, torma) a zöldségféléket ivaros úton, magról szaporítjuk. Ezen belül további két technológiai eljárást különítünk el: a helyre vetést és a palántázást.
Vannak zöldségfajok, amelyeket technikai, gazdasági okok miatt csak helyre vetünk (pl. borsó, bab, a gyökérzöldségek jelentős része stb.), és vannak fajok, fajtatípusok, amelyeknél előnyösebb vagy kizárólag a palántázás jöhet számításba (pl. paradicsomalakú paprika).
Viszonylag nagy csoportot képeznek azok a zöldségfajok, amelyek esetében elvileg mind a két megoldás számításba jöhet, de a termesztés célja, talaj minősége, a vetőmag ára, gépesítés színvonala, a rendelkezésre álló kézi munkaerő, öntözhetőség stb. miatt megfontolt és alapos termesztői döntésre van szükség a megválasztásnál.
Vannak zöldségfajok, amelyeket technikai, gazdasági okok miatt csak helyre vetünk – fotó: Shutterstock
Helyre vetés – előnyök és hátrányok
A helyre vetésnek – mint a palántázásnak is – vannak előnyei, de hátrányai is. Az előnyök között első helyen szokás említeni a kisebb költségeket, az egyszerűbb kivitelezhetőséget, és a könnyebb gépesítést. Helyre vetés esetén erősebb és mélyrehatóbb gyökérzet fejlődik, amely jobban ellenáll a szárazságnak, a kedvezőtlen időjárási hatásoknak, esetleg a termesztő hibáknak is. Megfelelő szinten gépesített gazdaságban, jó minőségű vetőmag és kedvező talajviszonyok mellett gazdaságosabb. Ugyanakkor drága hibridmagvak esetén, ha a csírázási feltételek nem tekinthetők ideálisnak, azaz fennáll a gyengébb csírázási és kelési százalék veszélye, érdemesebb a palántázást választani.
A helyre vetésnek kétségtelenül a legnagyobb hátránya – különösen öntözés hiányában – a gyengébb, a bizonytalanabb kelés. Vegyszeres kezelés, akárcsak a növény fejlődéséhez igazított pontos termesztési technológia is csak egyenletes növényállomány esetén valósítható meg, ami a közvetlen vetésnél nehezebben megvalósítható. További hátránya a helyre vetésnek a hosszabb tenyészidő, ami néhány növényfajnál (fajtatípusnál, fajtánál) kockázatossá teszi a beérést, csökkenti a termésmennyiséget, a minőséget, és ebből eredően jelentős termésveszteség és jövedelemkiesés származhat.
Gyakran előfordul, hogy a helyre vetett mag gyengén csírázik, rosszul kel. Mi lehet az oka?
A rossz és elhúzódó csírázás több tényezőre vezethető vissza, a számításba jöhető okok négy csoportba sorolhatók:
• rossz magminőség,
• kedvezőtlen csírázási feltételek,
• kártevők és kórokozók pusztítása és
• vetési, ápolási, azaz technológiai hibák.
Sokszor indokolatlanul hivatkozunk hiányos kelés esetén a mag rossz minőségére. A vetőmagvak minőségét állami szervek (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Megyei Kormányhivatal) felügyelik. Kereskedelmi forgalomba fémzárral és pecséttel ellátott kiszerelésbe (zacskóba, dobozba) csak olyan mag kerülhet, amely az előírási szabályoknak minden tekintetben megfelel. Ha mégis felmerülne annak gyanúja, hogy a magminőség rossz, a zacskón vagy dobozon található szám és jelzés alapján a vetőmag előállítója, a minősítését végző szerv neve és címe visszakereshető, a minőség számon kérhető.
A tasak felbontása után is érheti a magot olyan hatás, lehetnek olyan körülmények (pl. nedves, párás környezet, nagy meleg), amelyek károsan hatnak a minőségre, rontják például a csírázóképességet. Minden vetőmag csírázóképessége idővel romlik, de ilyen tekintetben egyes fajok között jelentős különbség van.
Viszonylag rövid idő alatt, egy-két év után elvesztik csírázóképességüket az egyébként is lassan csírázó, apró, olajos magvak (sárgarépa, petrezselyem, paszternák, zeller, sóska, mák, hagyma). A legtöbb zöldségfélének, így a paprikának, paradicsomnak, padlizsánnak, borsónak, babnak, céklának, retekféléknek, fejes salátának, spenótnak, káposztaféléknek, spárgának 3-5 évig jó minőségben megőrizhető a magja. A kabakosok (uborka, sárga és görögdinnye, spárgatök, sütőtök, cukkíni, patisszon) még tovább, 6-8 évig is csíraképesek maradnak, aminek feltétele a hűvös, száraz tárolási környezet.
Sokszor indokolatlanul hivatkozunk hiányos kelés esetén a mag rossz minőségére – fotó: Shutterstock
Vannak zöldségnövények, amelyek magjai – ha kedvezőek a feltételek (nedves, meleg, laza talaj) – a vetést követően rövid idő alatt, néhány nap után csírát nevelnek (pl. fejes saláta, mustár, bab, borsó), de vannak vetemények (pl. olajos magvak, így a sárgarépa, a petrezselyem stb.), amelyek keléséhez 10-14 nap vagy még hosszabb idő is szükséges. Az olajos magvak nehezebben veszik fel a vizet, „lassabban nedvesednek át", ebből adódóan lassúbb a csírázásuk és a kelésük.
A fajhoz köthető tulajdonság a hőmérsékletigény, a csírázáshoz (keléshez) szükséges talajhőmérséklet. A melegigényesek (pl. paprika, uborka, dinnye, padlizsán, stb.) 25-30 0C körüli vagy néhány fokkal ennél is magasabb hőmérsékleten csíráznak a legjobban (csírázási optimum), míg vannak fajok (hidegtűrőek), amelyek néhány fokkal a fagypont felett – ha nem is optimális sebességgel, de – csírázni kezdenek. Optimális csírázási feltételek (pl. hőmérséklet) elsősorban a palántanevelőkben biztosítható, ebből adódóan szabadföldi körülmények között a csírázás általában tovább tart.
A keléshez szükséges optimumnál 10-15 0C-kal hidegebb talaj esetében nem arról van szó, hogy csak „vár" a mag, és ha melegszik a talaj, majd csírázni kezd. Sokféle károsodás (pl. kártevők) érheti ez idő alatt, aminek következtében a csírázóképességük romlik, vagy teljesen el is veszthetik azt (pl. bab túl korai vetése). Ezért is meggondolandó az úgynevezett tél alá vetés, amikor a hidegtűrők magját (borsó, gyökérzöldségfélék) a tavaszi keléshez már ősz legvégén, tél elején a magot földbe helyezik.
A talajhőmérséklet és a vetésmélység fontossága
A melegigényesek (csemegekukorica, cékla, paradicsom stb.) vetésével várni kell, amíg a talaj hőmérséklete eléri legalább a 10-12 0C-ot. A bab, az uborka, a paprika vetését tanácsos még későbbre halasztani, és csak akkor vetni, ha a talaj 15 0C-ra vagy a fölé emelkedik. Az említett fajok nagyon érzékenyek a hideg talajra!
Fontos a vetés mélysége is, ami függ a mag nagyságától, a vetés időpontjától és a talaj kötöttségétől. A sekélyen vetett mag gyorsan kiszárad, a mélyre vetett lassabban kel, esetleg elfekszik. Az apró magvakat (1-2 gramm ezermagtömegűek, ilyenek a gyökérzöldségfélék, a sóska és a hagyma) 1-2 cm-es mélységre, a nagyobbakat, 100 g-ig (ilyen a paprika, paradicsom, padlizsán, uborka, dinnye stb.) 2-3 cm-re, míg a nagy (100 gramm felettieket, pl. borsó bab, tök) 3-5 cm mélyen vessük. Kora tavasszal inkább sekélyebben, nyáron, a kiszáradás veszélye miatt valamivel mélyebbre helyezzük a magot. Ugyanez vonatkozik a jó és a gyengébb víztartó képességgel rendelkező talajokra is, homokon a vetést valamivel mélyebbre, kötöttebb és humuszosabb talajon sekélyebbre végezzük.
Fontos a vetés mélysége is, ami függ a mag nagyságától, a vetés időpontjától és a talaj kötöttségétől – fotó: Shutterstock
Pillírozott vagy drazsézott vetőmagok
Sokan használnak pillírozott vagy drazsézott vetőmagot. Az ilyen mag keléséhez még több vízre van szükség! Ha a mag közvetlen közelében kiszárad a talaj, megáll vagy el sem kezdődik a csírázás. A drazséanyagnak a magról történő leválásához sok nedvességre van szüksége, és ha nem elég nedves a talaj, a drazsé anyaga a mag elől elvonja a vizet. A drazsírozás vagy pillírozás alapvetően nem a gyorsabb csírázást szolgálja, sokkal inkább a biztonságosabb kelést és a könnyebb vethetőséget. Az így előkezelt magot nedvesebb körülmények között kell tartani, gyakrabban szükséges öntözni, mint a „kopasz" magot!
Öntözés
Egészen a kelésig nedves talajra van szüksége a magnak, nem elég csak vetéskor öntözni. Ez kora tavasszal még természetes csapadék formájában is általában biztosított, de a későbbi vetéseknél nélkülözhetetlen a folyamatos nedvesen tartás, az öntözés. Főleg a nyári vetéseknél, a másodnövényként termesztetteknél gyakori a talaj kiszáradása, ebből adódóan a csírázás (kelés) megtorpanása, leállása és bizony sokszor a csíranövény pusztulása is.
Hétvégi és hobbikertek esetében nehezen megoldható a talaj gyakori öntözése. Ilyen esetben segítség lehet egy átmeneti takarás is, amire tökéletesen megfelelnek a használt fóliák. Vetést követően a vetőágyat alaposan beöntözzük, majd fóliával letakarjuk, amit egészen a kelésig a talajon hagyunk. A világos színű fólia nemcsak a talaj párologtatását, a vízveszteséget akadályozza meg, de még a talajt is néhány fokkal melegíti.
Magágyszerkezet
A jó magágyszerkezet szintén feltétele az optimális csírázásnak és kelésnek. Laza és ülepedett talajra van szükség! Az ásást, azaz forgatást még érdemes ősszel elvégezni, hogy tavasszal csak a felszínt kelljen elegyengetni, gereblyézni. Lehet tavasszal is forgatni, de akkor a vetéssel várni kell egy-két hetet, amíg megülepszik a talaj. Vagyis az ülepedés, ami homok esetében gyorsan, néhány nap alatt megtörténik, egy vályog esetében hetekig is eltarthat. Az ülepedés gyorsítható az ásást követő öntözéssel.
Az ásást, azaz forgatást még érdemes ősszel elvégezni – fotó: Pixabay
Magas agyagtartalom esetében megfigyelhető, hogy a talajfelszínen páncélszerű, kérges réteg képződik, amit a csíranövény nehezen tud áttörni. Erre figyelni kell, sekély gereblyézéssel, sorközeli kapálással a talaj cserepesedése megszüntethető.
Hibás szemlélet az, amely szerint a mag a jól trágyázott (magas tápanyagtartalmú talajban) jobban kel. A mag csírázáskor az endospermiumból, a mag szöveteiből táplálkozik, vagyis a csírázás ideje alatt a talaj tápanyagtartalma a kelést nem befolyásolja. Viszont kifejezetten káros lehet a nagyadagú műtrágyázás abból kifolyólag, hogy a talaj sótartalmát megnöveli, ami károsan hat a csírázásra. Ezért az indítótrágyázásnál (starternél) javasolt kisebb műtrágyaadagot (1-2 dkg/m2) nem szabad túllépni! A rossz minőségű, szikesítő hatású öntözővíz is gátolja a mag vízfelvételét, és rontja a csírázást is!
