A védekezés során felszívódó és kontakt szereket is alkalmazzunk. A kontakt szerek közül a réztartalmúakkal védekezhetünk a varasodás ellen akár ökológiai gazdálkodásban is.
A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) nevéhez hűen fehér, lisztszerű bevonatot képez a leveleken és a hajtásvégeken. Ezek a fertőzött hajtások mereven felfelé állnak, leveleik kanalasodnak. Ezek az úgynevezett zászlós hajtások. A lisztes bevonat megjelenése a leveleken csökkenti az asszimilációs felületet. A termésen a tünet hálózatszerű parásodás formájában jelenik meg, esztétikai hibát okozva.
A lisztharmattal szembeni fogékonyságot növeli a túlzott nitrogénellátás is, így nem érdemes túlzásba esni a nitrogénalapú lombtrágyázások gyakoriságával. Ahol a probléma rendszeresen előfordul, ott már a tavaszi metszés során kulcsfontosságú tényező a fertőzött vesszők eltávolítása. Felszívódó és kontakt szerekkel is védekezhetünk ellene és az őszi és tavaszi kéntartalmú szerekkel történő lemosó permetezések is sokat segíthetnek a fertőzés megelőzésében és visszaszorításában.
Lisztharmattal fertőzött hajtás almán – fotó: Kálmán Anna Léda
Jelentős és egyben karanténbetegség a tűzelhalás (Erwinia amylovora), melyet egy polifág baktérium okoz. A teljes növényt fertőzheti. A virág, levél, termés és a sarjhajtások egyaránt elfeketednek, rajtuk vizenyős foltok alakulnak ki. A betegség legjellemzőbb tünete a sarjvesszők kampós, pásztorbotszerű meghajlása, majd megbarnulása és elszáradása.
A fertőzött növényi részeket azonnal távolítsuk el és semmisítsük meg. A metszőolló fertőtlenítésésől se feledkezzünk meg. Ezzel igyekezzünk megelőzni a továbbfertőzés lehetőségét. Megelőző jelleggel a tűzelhalás ellen is bevethetőek a réztartalmú készítmények, kivéve virágzáskor, mert ebben a fenológiai állapotban perzseléssel súlyos terméskiesést okozhatnak.
Tűzelhalás tünete körtén – fotó: Lepres Luca
Sarjvessző pásztorbot szerű meghajlása almán – fotó: Lepres Luca
Ebben az időszakban az alma- és a körtemoly elleni védekezések is folyamatosak az ültetvényekben. Ajánlott a kihelyezett szexferomon-csapdákban kicserélni a diszpenzert és a ragacslapot a megbízható rajzáskövetés okán. Fontos nyomon követni lepkék rajzását, ami alapján pontosan meghatározhatjuk a molyok elleni védekezés megfelelő időpontját.
Almamolyok a csapdában – fotó: Lepres Luca
Az almamoly (Cydia pomonella) első nemzedékének rajzása már véget ért, hernyói sikertelen védekezés esetén már károsítanak. A második nemzedék rajzása körülbelül június végén, július elején kezdődik. Az almamoly az almán kívül a körtét, a birset és a diót is károsíthatja. Hernyója járatot készít a gyümölcs belsejében, majd kiüregesíti a magházat. A károsított gyümölcs felszínén láthatóak a hernyó be- és kifurakodási nyilásai. A körtemoly (Cydia pyrivora) lassan eléri a rajzáscsúcsot. Petéit a gyümölcs felszínére helyezi, melyek piros színűek. Megjelenésüket érdemes figyelni és ellenük ovicid hatású szerekkel védekezni.
A kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) lárvái is nagy egyedszámban figyelhetőek meg az almafák fás részein. Rajzásuk május vége-június közepe között szokott elindulni. A kártételt a lárvák és a kifejlett pajzsetvek okozzák a fás részek kérgének szivogatásával. Gyümölcs-, levél- és hajtáskárosításuk nyomán piros gyűrű, ún. lázfolt jelenik meg.
Kedvező időjárás esetén elszaporodhatnak a sodrómolyok (Tortricidae), melyek a leveleket és hajtásokat összesodorják, s azok belsejét rágják. A nyár folyamán továbbá a lárvák a gyümölcshöz szőtt levelek védelme alatt a gyümölcsöt hámozgatják.
Szorványosan aknázómolyok kártételével is találkozhatunk almafáink levelén. Leggyakoribb képviselői az almalevél aknázómoly (Lithocolletis blancardella), az almalevél-sátorosmoly (Phyllonorycter corylifoliella), az almalevél-törpemoly (Stigmella malella) és a lombosfa-fehérmoly (Leucoptera malifoliella).
Ellenük a védekezés akkor szükséges, ha természetes ellenségeik, a fürkészdarazsak valamilyen okból elpusztulnak, például a tavaszi inszekticides kezelések miatt. Ilyenkor egyedszámuk robbanásszerűen megnövekedhet. Érdemes nyomon követni rajzásukat feromoncsapdákkal.
Aknázómoly kárképe alma levelén – fotó: Lepres Luca
Körtében nagy gondot okoznak a körte-levélbolhák, melyek ellen a védekezés igen nehéz. Körtén három fajuk károsít, melyből a legnagyobb kártételt a füstösszárnyú körte-levélbolha (Cacopsylla pyri) okozza. Károsításuk révén a fiatal levelek besodródnak, deformálódnak, a feljődésben viszamaradnak, később elhalnak. A gyümölcsök torzulnak, méretük csökken. Emellett a fákon megjelenik a levélbolhák által ürített mézharmat. A körte-levélbolhák által megtámadott fán olyan mennyiségben keletkezik ez az anyag, hogy szinte lecsöpög a fáról, így kedvező körülményeket biztosítva a korompenész megtelepedéséhez. A korompenész súlyos másodlagos kártétetelt okozva csökkenti az asszimilációs felületet.
Korompenész körtén – fotó: Lepres Luca
Gyakori jelenség a növekedő gyümölcsökön az úgynevezett fagyléc vagy fagygyűrű, azaz amikor a termésen egy parásodott öv képződik. Ezek a virágzáskori fagyos éjszakáknak köszönhetően alakultak ki. A termés a mínuszok ellenére kötődött, de a tavaszi fagyos éjszakák nem múltak el nyomtalanul.
Fagygyűrű körtén – fotó: Lepres Luca
_fill_540x300_0.jpg)
