Ami talán mindenkinek elsőként eszébe jut a klímaváltozás miatt bekövetkező időjárásbéli változásokról, az az, hogy az évszakok eltolódnak, illetve egyre inkább összemosódnak. A telet és a tavaszt is egy határozott melegedés jellemzi az utóbbi évtizedekben, ezért az évszakok közötti különbségek kezdenek egyre inkább eltűnni.
Télen egyre több a tavaszias nap, míg tavasszal egyre korábban köszönt be a nyárias meleg időjárás. (Persze a kiszámíthatatlanságot igazolva tavaly és idén is érkeztek lehűlések kései fagyos, sőt havas napok kíséretében.) Az ősz és a nyár is melegedett a klímaváltozás következtében.Ezek az időjárásbéli változások igen sokféleképpen befolyásolják a termelés régi szabályait és hagyományait, melyeket jobb, ha egyre rugalmasabban kezelnek a hazai termelők.
A szőlőtermesztés szabályai átalakulóban
Kitűnő példa a fentiekre, hogy manapság a szőlőszürettel nem várnak az adott borvidékre jellemző hagyományos szüreti időpontig, hanem a forró nyár végi és kora őszi napok miatt korábban érő fürtöket már hetekkel korábban betakarítják. Tokaj-Hegyalján tradicionálisan október 28-án, Simon-Júdás napján kezdték meg a szüretet, manapság viszont ekkor fejezik be.
A forró nyári napok miatt azonban csökken a borok savtartalma, ezzel párhuzamosan a borok alkoholtartalma viszont növekszik. Sajnos ez a minőségbéli változás nem egyezik a piaci igényekkel, melyek a könnyedebb, kevésbé testes, jó ivású borok felé mozdultak el az utóbbi években.
Azért pozitív hatásokkal is találkozhatunk a szőlőtermesztésben, mert az olyan késői érésű szőlőfajták, mint például a Cabernet sauvignon és franc szempontjából előnyös a hosszú, meleg ősz. Ezek a fajták a mi éghajlati körülményeink között eddig nem tudtak beérni, de az utóbbi időben egyre jobb beltartalmi értékeket képesek elérni a szüret időpontjára.
A forró nyári napokon "elég" a szőlő savtartalma – A szerző felvétele
Mi a helyzet a szántóföldön?
A meleg ősz sajnos a gyomnövények fejlődésének is kedvez, ezért egyre gyakoribb az őszi kalászosokban az őszi gyomszabályozás, aminek egyébként igen sok előnye lehet.
A kalászosokban a gyomok elleni védekezést a megszokott módon, áprilisban végezzük el, de a meleg ősz folyamán tömegesen kelő és az enyhe télen tovább fejlődő gyomok kora tavasszal elszívják az egyre fogyatkozó vízkészletet a kultúrnövényeink elől, és ezáltal gyorsan túljutnak a herbicidekre érzékeny fenológiai állapoton. Emiatt előnyösebb lehet egy október végi, novemberi eleji gyomirtás, nem beszélve arról, hogy egyre nehezebb olyan áprilisi, kevésbé szeles napot találni, amely az időjárás szempontjából alkalmas a gyomirtó permetezésre.
Egyre nehezebb olyan kevésbé szeles napot találni áprilisban, amely alkalmas a gyomirtó permetezésre a kalászosokban – A szerző felvétele
A csapadékviszonyok is változást mutatnak. Tavasszal egyre kevesebb eső érkezik, és egyre hosszabbak az aszályos időszakok, ami rossz hatással van a tavaszi vetésű kapás kultúráinkra, mint a napraforgó és a kukorica. A szokásos vetési időpontban ugyanis nincs elegendő nedvesség a talajban a magok keléséhez. Így
érdemes a vetést is az erre kijelölt dátum helyett a talajnedvességhez igazítanunk.
A csökkenő őszi csapadékmennyiség kedvez ugyan a betakarítási munkálatoknak, azonban az őszi káposztarepce kelését és fejlődését hátráltatja, ami így sok esetben nem nő ki a kártevők foga alól, és ezáltal súlyos veszteséget szenvedhetnek a gazdák. Ezt a fejlődésbéli visszamaradást úgy tudjuk megelőzni, hogy
az őszi káposztarepce számára történő talaj-előkészítést sem naptárhoz, hanem a talajnedvesség állapotához igazítjuk.
A kevés őszi csapadék hátráltatja a repce fejlődését, ami így nem tud "kinőni a kártevő foga alól" – A szerző felvétele
Ahogyan azt az idén bekövetkező áprilisi havazás és fagyos hajnalok is igazolják, időjárásunk egyre kiszámíthatatlanabb. Ez a változékonyság egyre inkább megnehezíti a termelés szervezését és tervezését. Emiatt fontos, hogy
a termelői tevékenységet igazítsuk jobban a meteorológiai és a növényvédelmi előrejelzésekhez, és teremtsünk meg az azonnali munkavégzés képességét!
Azaz biztosítsunk a gazdaságnak megfelelő gépkapacitást, ügyeljünk gépeink folyamatos karbantartására és üzemkészen tartására, és időben szerezzük be a termeléshez szükséges inputanyagokat.
Védekezés az időjárás okozta növényi stressz ellen
A szélsőséges időjárás okozta stressz miatt nemcsak mi, hanem növényeink is stresszelnek. Termesztett növényeinknek egyre gyakrabban kell megküzdeniük a magas hőmérséklet okozta abiotikus stresszel, az egyre hosszabb aszályos időszakokkal és a szélsőséges időjárási eseményekkel, mint a szélvihar, a jégeső vagy az özönvízszerű esők. Ez ellen a termesztési körülményeink javításával tudunk védekezni úgy, hogy olyan beruházásokat hajtunk végre gazdaságunkban, melyek képesek csökkenteni a kedvezőtlen körülmények hatásait, mint például az öntözés, a jégháló, a fagyvédelem, a fényvédelem és a termesztőházak létesítése.
Emellett persze szükség lenne a növények stressztűrő képességének javítására is nemesítéssel, növénykondicionáló szerek használatára a növényvédelmi technológiába illesztve és a talajművelés átalakítására a vízmegtartás fokozása érdekében.
Áprilisi hó és virágzó almafa – egyre kiszámíthatatlanabbá válik az időjárásunk – A szerző felvétele
A kártevők egyre nagyobb gondot okoznak
Kártevők tekintetében sem jobb a helyzet, hiszen a felmelegedés miatt az igazi télies, károsítógyérítő időjárás évről évre elmarad, ami megkönnyíti a károsítók áttelelését, így ezek egyre nagyobb tömegben képesek áttelelni, ráadásul az enyhe téli napokon hamarabb jönnek elő, ezáltal a károsításukat is hamarabb kezdik meg. Emiatt napi növényvédelmi döntések meghozatalában egyre inkább támaszkodnunk kell a helyi, illetve a térségi növényvédelmi előrejelzés információira.
A klímaváltozás az inváziós fajok megjelenését és tartós betelepedését is magával hozza. A melegedés kedvező körülményeket teremt új, melegebb, akár trópusi vidékekről származó kártevőknek, amiknek itt sok esetben nincs is természetes ellenségük, így a helyzet még kedvezőbb számukra. Ilyen kártevő a sokak által jól ismert és rengeteg bosszúságot okozó vándor poloska és ázsiai márványos poloska is.
De sajnos az invazív fajok listája szinte végtelen. Ide sorolhatók például a következő fajok is: dióburok-fúrólégy, amerikai lepkekabóca, amerikai kukoricabogár, amerikai szőlőkabóca stb. Az új károsítók megfékezése végett szükség van az invazív fajok felmérésére, elterjedésük követésére, célzott védekezési technológiák kidolgozására és alkalmazására.
Ázsiai márványos poloska szőlőfürtön – sok bosszúságot okoz ez az invazív kártevő – A szerző felvétele
Ezek alapján tehát kijelenthetjük, hogy a növényvédelem hármas szorításban dolgozik!
Az új károsítók megjelenése, a nagyobb károsítótömeg és a károsítók hosszabb aktív időszaka megnehezíti terményeink védelmét.
Ugyanakkor a fogyasztók élelmiszerigénye is egyre fokozódik, hiszen szeretnének egyre szebb, jobb minőségű, sőt akár ökológiai gazdálkodásból származó biotermékeket vásárolni. Ezeknek az elvárásoknak szeretnének a termelők is megfelelni amellett, hogy a minőség növelése mellett mennyiségileg is szeretnének többet előállítani, amit sajnos a korábban ismertetett tényezők rendkívül megnehezítenek, és persze mindezek ismeretében sem szabad megfeledkeznünk a környezetünk óvásáról és gazdálkodásunk fenntarthatóságáról sem. Ez a három tényező tehát szöges ellentétben áll egymással, így egyre nehezebb megfelelni a növényvédelemmel szemben támasztott növekvő elvárásoknak.
A piaci igényeket is figyelembe véve, ahol lehet, érdemes a minőséget előtérbe helyezni a mennyiség növelésével szemben. Ezzel előnyre tehetünk szert a versenytársakkal szemben és egy sokkal jövedelmezőbb termelésre állhatunk át.
