Három éve immár az ország egész területén jelen van a diófák legjelentősebb kártevőjévé előlépett nyugati dióburok-fúrólégy. Miközben a nagyüzemi diótermesztők – akiknek megfelelő permetezési technológia áll rendelkezésükre – mind mennyiségben, mind minőségben jó termésre számítanak idén, a kiskertek és kisméretű gyümölcsösök 91 százalékában idén is érzékeny veszteségeket okozott ez az invazív kártevő – derült ki az Agroinform.hu szeptember végén lefolytatott országos felmérése során.

Az Agroinform.hu kérdőívére az ország minden részéből közel 1100 válasz érkezett, így bár a felmérés nem reprezentatív, kellően átfogó képet ad az országban 2011 óta jelenlévő kártevőnek a kisebb hazai dióültetvényeken gyorsan kiteljesedő pusztításáról. A válaszokból az derült ki, hogy idén a tulajdonosoknak mindössze 4 százaléka nem találkozott a dióburok-fúrólégy kártételével, miközben 43 százalék teljesnek, 48 százalék pedig a termés többségét érintőnek írta le a rovar pusztítását. Megyék szerint nem volt megkülönböztethető a kártétel mértéke, noha idén a déli országrészben kevesebb, az északiban több légy jelenlétét detektálták a rovarcsapdák.

„Ahogy a kiskertekből gyakorlatilag eltűnt a dió, jelentős változásnak lehettünk tanúi: 2020-ban még a diófával rendelkező kiskerttulajdonosok 84 százaléka válaszolta azt az Agroinform felmérésére, hogy a diót elsősorban a saját kertjéből szerzi be, ez az arány néhány év alatt 10 százalék alá esett. Ma már a piacokon is csak elvétve találni olyan őstermelőt, aki a saját kertjéből származó diót kínál vásárlóinak" – mutatott rá Bolyki Bence, az Agroinform.hu ügyvezetője.

Nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa): az USA és Mexikó területéről származó, Európában a 80-as évek eleje, míg Magyarországon 2011 óta jelenlévő kártevő rovar. Kártétele a dióféléket (Magyarországon a közönséges diót és a fekete diót) érinti, nőstényei ugyanis a megtermékenyítést követően tojásaikat a dió zöld burkába süllyesztik. A kikelt lárvák ezt a zöld burkot rágják. A lárvák növekedésével a dió felpuhuló burkán egyre nagyobb fekete foltok jelennek meg, amelyek végül gyakran az egész felületre kiterjednek. Korai fertőzések esetén csökkenhet a dió mérete, illetve – a kártevők által előidézett rothadásos folyamat következményeként – a dióbél elszíneződhet és ráncosodhat. Emiatt még kisebb fertőzési értékek mellett is jelentősen romlanak a héjas dió minőségi mutatói.

A nyugati dióburok-fúrólégy idegenhonos kártevőként csupán néhány éve van jelen hazánkban, annak első kártételét a válaszadók 75 százaléka öt éven belül észlelte. A védekezés messze leghatékonyabb módja a permetezés, amely azonban a többségében 10 méternél magasabbra növő diófák esetében csakis gépi technikával, rendszeres alkalmazással (tenyészidőszakban akár háromszori alkalom) és pontos időzítéssel lehet hatékony. Ezt a módszert a kis ültetvények tulajdonosainak egyszerűen nem éri meg alkalmazni. Az ő többségük (52 százalék) a lehullott termés szelekciójával, a fertőzött részek megsemmisítésével igyekszik óvni jövőbeli diótermését, 20 százalék a pusztítás mértékét látva eleve lemond a termésről, ők a diófákat árnyékadó faként megtartják a kertjükben, remélve, hogy a későbbiekben a jelenleginél hatékonyabb ellenszerrel tudnak majd védekezni a kártevő ellen. További 7 százaléknyian viszont a diófák kivágását tervezik.

Kedvező jelek: idén kisebb volt a kártevő populációja

Bár ez a vegyszeres védekezést nem folytató kiskertekben nem okozott számottevő javulást, a dióburok-fúrólégy országos jelenlétét monitorozó rendszer tavalyhoz képest a populáció 40-60 százalékos visszaesését mutatta ki. Vélhetően időjárási okokra is visszavezethető, hogy a kihelyezett rovarcsapdákban Budapest XI. kerületében 42 százalékkal, Debrecenben 39 százalékkal, míg Győrben 56 százalékkal volt kisebb a kártevő előfordulása. Mindebből ugyanakkor nehéz hosszú távú következtetést levonni a dióburok-fúrólégy populációjának jövőbeli hazai alakulását illetően, tudtuk meg Zsigó György növényorvostól.

Magyarország diótermő területe az elmúlt másfél évtized során a nagyüzemi telepítések nyomán jelentősen gyarapodott: 3 ezerről 10 ezer hektárra nőtt. Az éves termés nagysága átlagosan 7 ezer tonna, de a kiváló évjáratnak számító 2017-ben elérte a 10 ezer tonnát is. A hazai dió fő exportpiacai: Nagy-Britannia, Németország, Ausztria, Svájc. Az import elsősorban Romániából és Ukrajnából érkezik, de az üzletláncokban immár jelentős konkurenciát jelent a hazai termékeknek a Chiléből és Ausztráliából származó dió is.

Indexkép: Shutterstock