A hosszan tartó fényszegény időszak után, amikor a hőmérsékletet is csak a minimum közelében sikerült tartani, március végére, április elejére az üvegházakba és a fóliák alá korán kiültetett paprika és paradicsom kondíciója jelentős mértékben leromolhat, aminek olyan következményei lehetnek, mint a gombás és baktériumos betegségek fellépése, a rossz terméskötődés, terméskiesés vagy a silány termésminőség.
Mit jelent a jó növénykondíció?
Hogy pontosan mit is jelent a kondíció, egyetlen szóval nehéz meghatározni. Használjuk az erőnlét, a forma, a habitus, az egészségi állapot, az állóképesség, az ellenálló képesség jellemzésére, de számokkal kifejezhető paramétere kevés, igazán nincs is.
A jó kondíció nem azonos a nagy lombtömeggel, a vastag növényszárral (1. kép), bár sok esetben ilyen tüneteknek tulajdonítják, és a kondíciójavítás céljából elsősorban (vagy csak) azokat a környezeti tényezőket módosítják (pl. öntözés, nitrogéntrágyázás, hőmérsékletemelés), amelyek a vegetatív fejlődést fokozzák. A jó növénykondíció a buja, a kövér és a satnya, a sovány növényhabitus között van!
Buja növekedésű paradicsom. Gyakran jó kondíciónak a túltáplált, erős vegetatív fejlődésű növényeket gondolják – fotó: dr. Terbe István
A jó növénykondíció fogalma szélesebb, több tulajdonságcsoportra terjed ki. Értjük alatta a nagyobb termést, a jobb minőséget, primőrök esetében a koraiságot, a fokozott stressztűrő képességet a kedvezőtlen környezeti tényezőkkel, valamint a betegségekkel és kártevőkkel szembeni nagyobb ellenálló képességet.
A növény környezeti igénye a fejlődése folyamán változik, ebből adódóan a jó kondíció eléréséhez és megtartásához szükséges feltételek is módosulnak, nem tekinthetők statikus értékeknek. Ha a környezeti feltételeket és a termesztési technológiát az igénynek megfelelően nem tudjuk változtatni, a kondíció leromlik.
Minden növény termesztésénél, de a korai ültetésű primőröknél különösen fontos, alapvető feltétele a jó növénykondíció kialakításának a termesztési célnak megfelelő és az adott környezeti feltételekhez jól alkalmazkodó fajta megválasztása. Rossz fajtamegválasztást ökotechnikai, azaz a környezeti tényezők szabályozásával vagy fitotechnikai módszerek alkalmazásával majdnemhogy lehetetlen korrigálni.
A környezeti tényezők segítségével – stresszhatásokon keresztül – be tudunk avatkozni úgy a növény életébe, hogy annak kondíciója kedvező (kedvezőbb) legyen.
Ilyen vonatkozásban a stresszélettan gyakorlati alkalmazásával egyre többször találkozhatunk a korszerű zöldségtermesztésben is. Bár ezzel kapcsolatos egy-egy technológiai megoldás már régóta ismert a termesztésben, de korábban ezek mélyebb stresszélettani összefüggései többnyire ismeretlennek voltak, alkalmazásuk ilyen vonatkozásban a legtöbb esetben nem volt tudatos.
A növényi ingert kiváltó környezeti tényezőket a stresszjelenségen belül stresszornak nevezzük, amelyek a növény életében (növekedésben és termésben, élettani alkalmazkodásban, adaptációs tulajdonságaiban) növényi ingert váltanak ki, és változást okoznak, amelyre a növények részéről stresszválasz következik.
A stressz a növény kondíciója szempontjából elindíthat kedvezőtlen folyamatokat, ilyen értelemben beszélünk gátló hatású stresszről (distressz), és beszélhetünk stimulatív stresszről (eustressz), amelyek a növényben kedvező folyamatokat váltanak ki.
Alapvető feltétele a jó növénykondíció kialakításának a termesztési célnak megfelelő és az adott környezeti feltételekhez jól alkalmazkodó fajta megválasztása – fotó: Shutterstock
Milyen lehetőségei vannak a termesztőnek a vegetatív-generatív egyensúly fenntartására, a jó növénykondíció kialakítására és szabályozására a stresszorok alkalmazásával?
Növéykondíció-szabályozás szempontból alapvető kérdés a fajta jellege, generatív, azaz intenzív virág- és termésképzésre hajlamos, vagy inkább erős szárat és lombozatot nevel. Csak ennek ismeretében választhatunk helyesen fejlődési egyensúlyt befolyásoló környezeti tényezőket, azaz stresszhatást, amelyek lehetnek:
• klímaszabályozáshoz,
• öntözéshez és vízellátáshoz,
• tápanyag-ellátáshoz,
• fitotechnikához,
• agrotechnikához és
• vegyszeres kezelésekhez kötődők.
A klímaszabályozással kapcsolatos megoldások nagy előnye, hogy gyorsan, pontosan és hatékonyan változtathatók, jól alkalmazhatók a zárt klímájú termesztőberendezésekben. (Ennek is határt szab a termesztőlétesítmény technikai felszereltsége, így a hőlépcsője, szellőztethetősége stb.)
A paradicsom esetében – kedvező fényviszonyok mellett – a kiegyenlített, 24 órás, magas, 22 0C feletti léghőmérséklet a lombnövekedést segíti elő, az ennél alacsonyabb érték (20 0C alatti) egy határig már inkább a virágzást generálja. Paprika esetében ezek az értékek – fajtától is függően - 2-4 0C-kal magasabbak.
A nappali és az éjszakai hőmérséklet differenciája szintén hatással van az egyensúlyra, nagyobb különbségek a vegetatív növekedést lassítják és a virágzást serkentik, míg a kisebb különbséggel, az egyenletes léghőmérséklet tartásával a lombozat növekedését fokozhatjuk. A nagy, 5-7 0C-nál nagyobb napi hőingadozás is káros, a lombtömeg-gyarapodást gátolja, és a virágok, illetve a terméskezdemények elrúgását is eredményezheti.
Főleg fűtés nélküli, kis légterű fóliák alatt fordul elő, hogy az alacsony hajnali léghőmérsékletet magas déli, kora délutáni követi, hatására a paradicsomnál a fajtára nem jellemző óriásfürtök képződnek, amelyeken nem képesek kinevelni a bogyókat a növény. Paprikánál és uborkánál deformált termések képződnek. Magas éjszakai hőmérséklet esetén nagy a disszimiláció, a napközben képződő asszimiláták lebomlanak, nincs növekedés és súlygyarapodás, romlik a kondíció.
Gyakori szellőztetéssel segíthetjük a virágképződést, ritkább szellőztetéssel a lombnövekedésnek kedvezünk.
A száraz levegő a generatív jelleget, a magas pára a vegetatív növekedést erősíti. A páratartalom szabályozásával óvatosan kell eljárni, mert, úgy a nagyon száraz, mint a túl párás környezet a terméskötődést egyaránt ronthatja.
Gyakori szellőztetéssel segíthetjük a virágképződést, ritkább szellőztetéssel a lombnövekedésnek kedvezünk – fotó: Pixabay
A vízzel történő stresszindukálás elsősorban ott gyors és hatásos, ahol kicsi a gyökérrögzítő közeg tömege (pl. konténeres termesztés, vízkultúrás hajtatás). Nedves talajon a lombnövekedés erősebb, alacsonyabb víztartalom mellett a virágképződés az intenzívebb. Ha napközben nagyobb mértékben változtatjuk a talaj nedvességtartalmát, így például csepegtető öntözés esetén ritkábban, de nagyobb adaggal dolgozunk, a generatív hatást fokozzuk, míg gyakori és kisebb adagok kijuttatásával az egyenletes talajvíztartalom irányába hatunk, ami a lombképződést segíti.
Figyelembe véve a növényegészségügyi szempontokat is, napfelkelte után kb. 2 órával kezdjünk öntözni, és a rendszert úgy kell beállítani, hogy két órával korábban is fejezze be a vízkijuttatást. (Borús időjárás esetén tanácsos még korábban, kb. 3 órával előbb abbahagyni az öntözést.) Ha a csepegtető rendszer automatikáját úgy állítjuk be, hogy még később kezdjen öntözni, és hamarább fejezze be, azzal a generatív jelleget erősítő stresszhatást váltunk ki.
