Nem véletlen a kiemelt érdeklődés, hiszen a csonthéjas termés az egyik legértékesebb és legdrágább piaci portéka:
az idei érésű friss, tisztított dió kilóját 2000-2200 forintos fogyasztói áron kínálják a piacokon, a tavalyi száraz dióért akár 3300-3500 forintot is elkérnek kilónként.
Ráadásul azt mondják, hogy emelkedni fognak az árak, ugyanis a virágzáskor bekapott fagy és a későbbi időjárási viszontagságok alaposan megtizedelték az idei termést.
Az árak valószínűleg tovább emelkednek – a szerző felvétele
Gyakorlott diószedők tudják, hogy tíz kilónyi héjas gyümölcsből jó esetben körülbelül 5–6 kiló tisztított dióbél nyerhető ki. Könnyen kiszámítható tehát, hogy néhány órás szedegetéssel – és utána hasonló időtartamú tisztogatással – akár 20–30 ezer forint értéket is össze lehet gyűjteni.
Amikortól már lopásnak minősül a diószedés
A közterületen álló diófa alól bárki büntetlenül összeszedheti a lehullott termést. Dióverő bottal nekimenni a fának ugyanakkor nem ajánlatos, ugyanis a növényben esett kár miatt eljárást kezdeményezhet a tulajdonos, legyen az magánszemély vagy önkormányzat.
Egyértelműen lopásnak minősül viszont, ha elkerített vagy jelölt magánterületen lévő diófáról vagy alóla szedi össze valaki a gyümölcsöt.
.jpg)
Elkerített vagy jelölt magánterületen lévő fáról vagy alóla diót szedni tilos! – a szerző felvétele
Ezzel a ténnyel szembesültek azok a 17 és 19 éves fiatalok, akik tavaly szeptembertől jártak rá egy diófaültetvényre, ahonnan közel 50 kilogramm diót vittek el. A tolvajok ellen lopás miatt folyt nyomozás, amit rövidesen le is zártak. A fiúk ellen lopás megalapozott gyanúja miatt vádat is emelt az ügyészség.
A diótermés nagy ellensége
Ma már köztudomású, ami tíz éve még csak fenyegetés volt, hogy a hazai diótermés legnagyobb ellensége egy kártevő, mégpedig a nyugati dióburok-fúrólégy. Az Amerikából érkezett kártevő nem csak a burkot színezi feketére, de a dióbelet is tönkreteheti. Az egy nemzedékes károsító a talajban, báb alakban telel. A kifejlett imágó 8–10 miliméteres, lárvája nyű, piszkosfehér színű, kifejletten 6 milliméter nagyságú.
Kártételük már a zöld színű termésburkon látható, a termés felületén először apró, a tojásrakáshoz készített szúrásnyomok jelennek meg. A termés, a bennük táplálkozó nyűvek miatt megbarnul, később elfeketedik. A károsított termés idő előtt lehull a fáról, a termésburok rátapad a dió héjára, majd megpenészedik, így fogyaszthatatlanná válik. Fontos, hogy ne tévesszük össze a tüneteket a dió baktériumos megbetegedésével mely kórokozó csak párás, meleg időben jelentkezik.
A nyugati dióburok-fúrólégy közelről – a szerző felvétele
Nagyüzemekben hatékonyan védekeznek a nyugati dióburok-fúrólégy ellen évente többször is, viszont házilag, a kiskertekben nehezebb megoldani a védelmet. A nagyméretű diófára olyan növényvédő szer felvitele nehézkes, ami a kártevő szaporodását megakadályozhatná.
A házikertben próbálkozhatunk az agrotechnikai módszerrel, aminek lényege, hogy megakadályozzuk a lárvák talajba kerülését. Ez megoldható fóliatakarással, valamint a lehullott zöld burokban lévő terméskezdemények és burokmaradványok összegyűjtésével, majd megsemmisítésével, ami praktikusan az elégetésüket jelenti. Ez a módszer nagyobb, üzemi felületen nem kivitelezhető, itt kénytelenek a szakemberek a kémiai védekezéshez nyúlni.
Az elmúlt évek diótermései vegyesen alalkultak
Magyarországon a diótermés az 1990-es évek közepén 3 ezer tonna körül mozgott, majd az elmúlt évek telepítéseinek köszönhetően 6 ezer tonna fölé emelkedett. A Központi Statisztikai Hivatal utoljára három éve hajtott végre gyümölcsösültetvény-összeírást, amelynek keretében a diót is felmérték.
Egy átlagos évben 7 ezer tonna körül alakul a hazai diótermés – a szerző felvétele
Magyarországon az éves termés (nyers, szárítatlan, héjas dióban kifejezve) egy átlagos évben 7 ezer tonna körül alakul, míg egy igazán jó évjáratban eléri a 10 ezer tonnát is (2017-ben 10 ezer tonna, míg 2018-ban 7,5 ezer tonna körüli termést realizáltunk). Az előállított dió éves termelési értéke 4-6 milliárd forint körül alakul.
