Lehetünk gyerekek vagy felnőttek, Mikulás napja mindannyiunkra hatással van. Ha vannak gyerekeink, akkor örömmel rejtjük el a kis csizmákba az ajándékokat, de szívesen csempészünk apróságokat szeretteink cipőibe is. Ilyenkor pedig eszünkbe jutnak a gyermekkori mikulás ünnepek. A nagyszüleinknél, szüleinknél hagyott ajándékok, a véletlenül leesett csokimikulás, amit nem volt szívünk összetörni és megenni, ezért valahogy mindig lepottyant a polcról.
December 6-a Szent Miklós napja. De persze a gyerekek számára ez a nap az, amikor végre megérkezik a Mikulás. Manapság már kevés olyan áruház van, ahol ne találkoznánk legalább egy Mikulással, de vajon honnan ered a hagyomány és miért hoz néha virgácsot is, a finomságok mellé? Ismerjük meg a Miklós-nap történetét és hagyományait!
Szent Miklós püspök
Mürai Szent Miklós püspök, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, a gyermekek és diákok védőszentje. Hazánkban Kecskemét város védőszentjeként is tiszteljük.
Miklós valószínűleg 270 és 286 között született Patara kisvárosban. 19 évesen szentelte őt pappá nagybátyja. Miklós nagyon jószívű volt, hiszen a szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. A legenda szerint élt a városában egy szegény ember, aki a három lányát hozomány hiányában nem tudta férjhez adni. Miklós püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, és titokban, három éjszakán keresztül egy arannyal teli erszényt tett a szegény ember ablakába. A harmadik napon nem volt nyitva az ablak, így Miklós püspök felmászott a tetőre, és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat. A harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá, így ebbe hullott bele az ajándék.
Ez az alapja annak a hagyománynak, hogy a szülők kipucoltatják a gyerekekkel a kiscsizmáikat, és az ablaka teszik, majd ebbe kerül bele a sok finomság, illetve, ha a kisgyerek nem viselkedett mindig kiválóan, akkor a virgács is.
A Mikulás december 6-án érkezik. Fotó: Shutterstock
A német területeken Nikolaus érkezik, míg a protestáns gyerekek „Pelzetmärtel" néven ismert ajándékozójukat Szent Márton napján, vagyis november 11-én várják. Az angol területeken Santa Claus jön el a kicsikhez, ám ő karácsonykor hozza el ajándékait a gyerekeknek. Santa Claus az Északi-sarkon lakik, ide lehet címezni a gyerekek leveleit, majd befogja szánjába kilenc repülő rénszarvasát, és december 25-én reggelre a világ összes kisgyerekéhez eljut, hogy elvigye nekik az ajándékaikat. A gyerekek tejjel és süteménnyel várják. 1939-ben Bob May megírta Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét, melyből a gyerekek megtudhatták, hogy a rénszarvasok neve Rudolf, Fürge, Sármos, Talpas, Kerge, Csámpás, Torkos, Bátor és Szélvész.
Skandináviában úgy tudjuk, a Mikulás Lappföldön lakik, és Joulupukkinak hívják. Az orosz területeken Gyed Moroz, vagyis Fagy Apó a neve, akit régebben Télapónak is hívtunk. Ő újév napján hoz ajándékot a gyerekeknek.
Miklós-napi hagyományok
A piros köpenyes, kissé testes, nagy szakállú Mikulás és a krampuszai minden gyerek kedvencei. A hagyomány pedig már nagyon régről ered.
A Miklós-napi alakoskodás már a XVIII. században is hagyomány volt. Ez azt jelentette, hogy Miklós-napján a férfiak bekormozott arccal, kifordított bundában, láncot csörgetve ijesztgették a gyerekeket. A Láncos Miklósnak nevezett alakoskodók Vépen például mindig elmentek a tollfosztóba, míg Szilben megimádkoztatták a gyerekeket. Csornán ajándékokat kaptak a háziaktól, Csilizradványon fejükre harisnyát húztak, a kezükben levő csörgősbottal pedig olyan zajt csaptak, hogy az minden bajtól és betegségtől megvédte a ház lakóit.
Csákányban a Miklós-járásban két-két alakoskodó vett részt. Az egyikük Szent Miklósnak, a másik pedig ördögnek öltözött. Miklóson hosszú bunda volt, és kenderből szakállat ragasztott magának,a kezében pedig egy bot volt. Az ördög szakadt, fekete ruhát öltött, és néha még púpot is készített a hátára. A krampusz vesszőkorbáccsal fenyegette meg a gyerekeket, innen ered a virgács hagyománya. Ezzel jelezték, hogy a rossz mindig elnyeri méltó büntetését.
A Miklós-napi alakoskodásnak azonban volt egy másik, városi formája is, mely valószínűleg a középkori diák hagyományokból eredt. A Miklósnak öltözött a kíséretével felkereste a házakat, és kérdéseket tett fel a gyerekeknek, akiket a jó válaszért jutalmazott, a rosszért büntetett. Csallóközben, Mátyusföldön és az Ipoly mentén ez kiegészült a lányok tréfás gyóntatásával is, amely alkalmával a lányok szeretőiről érdeklődtek.
A Mikulás megajándékozza a gyerekeket. Fotó: Shutterstock
Az ajándékozás ma ismert formája a magyar falvakban körülbelül ötven éve terjedt el. A szülők azóta egész évben sakkban tudják tartani a gyerekeiket azzal, hogy ha nem viselik jól magukat, nem hoz nekik semmit a Mikulás. Sok helyen egy-egy vállalkozó szellemű apuka be is öltözik Mikulásnak, és sorra járja a házakat. A csizmát, cipőt vagy az ajtó elé teszik, vagy az ablakba. Mikulás puttonyt visel a hátán, amelyben ajándékok és virgács is van. Büntetésül a szülők hagymát vagy krumplit is szoktak tenni a cipőcskékbe, a virgács és cukrok mellé.
A bukovinai magyarok úgy tartják, hogy ilyenkor már jöhet a havazás, de csak akkor, amikor „Miklós megrázta a szakállát". Baranyában pedig úgy vélik, a Miklós-napi időjárás mutatja meg, milyen időjárás várható karácsonyra.
Manapság az ünnep már kissé elüzletiesedett. A boltok tele vannak Mikulás figurákkal, és sok helyen az apró figyelmességeket a nagyobb ajándékok váltják fel. Míg korábban az volt a hiedelem, hogy a Mikulás a mennyből figyeli a gyerekeket, és angyalok és krampuszok a segítői, addig manapság a Lappföldön vagy az Északi-sarkon él, szánját rénszarvasok húzzák, gyárában pedig manók dolgoznak.
Akárhogy is van, mindenki viselkedjen jól, pucolja meg és készítse ki a csizmáját az ablakba, hogy a Mikulás el tudja juttatni hozzá a meglepetéseit.
