Viszont novemberben a nagyobb fagyok előtt elegendő téliesíteni pl. a leándert, cserjés margitvirágot, selyemmályvát, mirtuszt, fügekaktuszt és a főnixpálmát. Nyugodtan kinn hagyhatjuk a néhány éve még védettséget igénylő rozmaringot, babérsomot (Aucuba), szamócacserjét (Arbutus) is. Sőt, kicsit védettebb helyeken a gránátalmát, babért, olajfát és kenderpálmát (Trachycarpus) is.
A legkisebb fagyveszély esetén feltétlenül vigyük be a citrusféléket is – fotó: Pixabay
• Kössük össze a több vázágú tujákat, borókákat, mert a téli hó és ráfagyott jég, ha nem is töri le az ágakat, de nagyon lehúzza őket, és így rögzülve alaktalanná válhatnak, és útban lehetneka kertben fűnyíráskor is.
• Sok áttelelő évelőnek, pozsgás növénynek nagy ellensége a téli csapadék. Ilyenek pl. a pampafű, a kasvirág és sok sziklakerti növény (pl. Lewisia-dohánygyökér, Arenaria-homokhúr, Sedum spathulifolium-lapátlevelű varjúháj, Silene acaulis-szártalan habszegfű, Sisyrinchium-sásbokor, Eremurus-korbácsliliom). Ezeket jó vízáteresztő talajba ültessük. A pampafű levelét ne vágjuk le ősszel, hanem kötözzük össze, és a tövét takarjuk lombbal, fakéreggel.
• A lehullott lombot nem kell feltétlenül összegyűjteni mindenhonnan, csak ahol útban van vagy kárt okoz. A fák koronacsurgójában, bokrok alatt, évelők között igen hasznos, mert védi a gyökereket a hidegtől, kiszáradástól, lassan lebomolva élénkíti a talajéletet, és javítja a talaj szerkezetét, humusztartalmát, vízmegkötő-képességét. Természetesen a fűről, utakról, kerti tó környékéről szedjük össze és ha módunkban áll, komposztáljuk; ha nem, akkor az önkormányzat gondoskodik az elszállításról.
Az avar lehet nagyon hasznos is.
• Ősszel szükséges visszametszeni az elvirágzott és elszáradt évelő virágok közül azokat, melyek levele, virágszára elszáradt, már nem mutatós. Ha úgy ítéljük meg, hogy még díszítenek, akkor a metszést nyugodtan halasszuk tavaszra, de még kihajtás előtt végezzük ezt el. Ilyenek pl. a sárga cickafark (Achillea filipendulina), sisakvirág (Aconitum), békabogyó (Actaea), harangláb (Aquilegia), pompás varjúháj (Sedum spectabile), őszirózsa (Aster), szarkaláb (Delphinium), gyűszűvirág (Digitalis), kasvirág (Echinacea), sásliliom (Hemerocallis). A díszfüveket tavasszal szokás visszavágni.
A rózsák és a szőlő metszése mindenképpen tavasszal történjen, a cserjék közül viszont azokat, melyek virágai az az évi hajtásokon képződnek, esetleg megmetszhetjük, de ráérünk ezzel télen is vagy kora tavasszal. Ilyenek pl. a nyári orgona (Buddleia), mályvacserje (Hibiscus), hortenzia (Hydrangea), nyári gyöngyvessző (Spiraea bumalda), hóbogyó (Symphoricarpos), nyári tamariska (Tamarix pentandra), labdarózsa (Viburnum), kékszakáll (Caryopteris), szálkamenta (Elsholtzia), sudárzsálya (Perovskia).
• A betegségekkel, kártevőkkel küzdő fáknak, bokroknak segíthetünk az őszi lemosó permetezéssel, mely kiegészíti a tavaszit, sőt sok esetben hatásosabb is annál. Áztatásszerűen permetezzünk, lehetőleg száraz időben, amikor a lombhullás elkezdődött. Gombabetegségek ellen réztartalmú szereket, levéltetű, pajzstetű, vértetű ellen mészkénlét vagy olajos szereket használjunk.
• Ne felejtsük el a kerti csapokat és az öntözőrendszereket vízteleníteni, fagytalanítani.
Ásás helyett inkább használjunk ásóvillát – fotó: Pixabay
• Régebben kemény, agyagos, kötött talajon feltétlenül ősszel javasolták az ásást, hogy a rögök tavaszig szétfagyjanak, a növényi maradványok a földbe kerüljenek, és a téli csapadékot is jobban befogadja a talaj. Ma már a talaj humusztartalmának megőrzése miatt egyre inkább elfogadott, hogy ha lehet, kerüljük az ásást. Helyette használjunk ásóvillát.
• Szerezzük be a téli csúszásgátló anyagokat, konyhasó helyett használjunk zeolitot, ami egyben természetes talajjavító anyag, nálunk főleg Tokaj környékén bányásszák, ahol ez a vulkanikus kőzet is hozzájárul a tokaji aszú minőségéhez.
