Amennyiben kb. 2 mm-es, barnuló foltokat látnak a csészeleveleken, sziromhullás után minél gyorsabban egy felszívódó készítménnyel kell védekezni a kikelő lárvák ellen. Az acetamiprid hatóanyagú Mospilan 20 SG és a névváltozatai azok a felszívódó rovarölők, amik engedélyezettek ellene. Méhkímélő készítmények „méhekre nem jelölés kötelesek”. Kisebb fáknál, állítólag védekezni is lehet a ragacsos fehér lapokkal, már a virágzás előtt ki kell akasztani ezeket a fa mindegyik oldalára, minél többet.
Sziromhullás után minél gyorsabban egy felszívódó készítménnyel kell védekezni a kikelő lárvák ellen – fotó: MTI/Komka Péter
A poloskaszagú körtedarázs egyes években akár 100%-os kárt is okozhat. A tünetek megegyeznek a szilvánál leírtakkal. A fiatal lehullott körték belsejét sötét üreg tölti ki. A fotó az egyetemi tankönyvünkből, a Bognár Sándor és Huzián László professzorok közös Növényvédelmi állattanából származik. Még mindig az egyik legjobb magyar szakkönyv. A Mospilant a sziromhullás végén érdemes kipermetezni. Az almának is van saját poloskaszagú darazsa, igaz, hogy ennek a fajtestvéreihez képest kisebb a jelentősége.
A levéltetvek is megérkeztek újabban már a cseresznyére, ribizlire és a dísznövényekre is. Egy több éves, de tavaly kb. mellmagasságban visszavágott utcai bodzabokrot néztem meg vasárnap. A vízhajtásokkal teli növény minden vesszőjén óriási kolóniákat fotózhattam. Később elhagyják a bodzát és pl. a zelleren is megjelenhetnek. Az erősen metszett, túl sok nitrogénnel megtrágyázott gyümölcsfáink vízhajtásai is kedvező életfeltételeket biztosítanak a levéltetveknek. A helyesen elvégzett agrotechnikával kezdődik a levéltetvek elleni védekezés. A 8. felhívásban, az almánál felsorolt tetű elleni rovarölők többsége más növényeknél is engedélyezettek. Kisebbfertőzésnél a kézi letisztítás, a vizes slagozás vagy pl. a Biosol Káliszappan, a Vektafid A is beválhat.
Balról jobbra: poloskaszagú szilvadarázs, poloskaszagú körtedarázs és levéltetvek
Évek óta egyre kevesebb növényvédő szerrel, egyre mostohább körülmények között kell egészséges terményt előállítanunk. Már sokszor leírtam, hogy a jó táperőben lévő növény – egy bizonyos szintig – ki tudja védeni a károsítók támadását. Ezért hangsúlyozom most is a talajvizsgálat alapján elvégzett trágyázás jelentőségét. Nagy általánosságban elmondható, hogy az ágyásainkba a három, a növényeknek nagy mennyiségben biztosítandó tápelem közül (ún. makroelemek) a foszfor (P) 80-90 %-át kiadhatjuk ősszel, a többit ültetéskor.
A kálium (K) 40-50 %-át ősszel, 20-25 %-át ültetéskor, a többit a szép termés érdekében az év folyamán szórjuk ki. A nitrogént (N) ősszel csak nagyon csínjával adagoljuk, mert kimosódik a talajból. Tavasszal még az indításkor is csak egy keveset juttassunk ki, a többit folyamatosan, szükség szerint fejtrágyaként adjuk a növényünknek. A kimosódás, a talajsavanyodás elekerülése miatt, a legjobb lenne mindezeket szerves trágyaként kijuttatni!
Zsigó György,
Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara