A gyakran közhelyként hangoztatott harmonikus tápanyagellátás és a tápelemek egymáshoz viszonyított arányának jelentőségét mint fontos szempontot többnyire ismerik a gazdák, de a tápanyagadagok számításánál, a tápoldatok összeállításánál kevésbé alkalmazzák, sokszor megfeledkeznek róla.
Két kertészeti, de zöldségtermesztési szempontból is különösen jelentős tápelem, a kálium és a magnézium esetében az extenzív termesztési formákban ritkábban, de az intenzív termesztési módszereknél (hajtatás, talaj nélküli termesztés, tápoldatos termesztés) gyakrabban előfordul, hogy egyik vagy másik túladagolásának következtében hiány alakul ki, tapasztalatok szerint többnyire a kálium túladagolása okoz magnéziumhiányt.
Ismert, hogy a kertészeti növények káliumigénye kiemelkedően magas, nem egy esetben a hektáronkénti igény (szabadföldi körülmények között is) meghaladja a 250-300 kg/ha K2O-t (pl. tárolási fejes káposzta, paradicsom).
A magnéziumról mint növényi tápanyagról más felfogás alakult ki, a bórral, a mangánnal vagy a cinkkel egy csoportban a mikroelemek közé sorolják, és ennek megfelelően lombtrágya formájában vagy tápoldatban, kis mennyiségben használják. Pedig a magnézium, a növények által hasznosított mennyiségét figyelembe véve, nem sorolható a mikroelemek közé, a termesztett növényeink – beleértve a zöldségféléket, a szőlőt és a gyümölcsöket is – jelentős mennyiségben halmozzák fel. Szárazanyagra vetítve a gyümölcsfélék 0,25-0,5%-ban, a zöldségfélék esetében nagyobb a szóródás: 0,25-0,8%-ban tartalmaznak magnéziumot, a hüvelyes takarmányokban kétszer-háromszor annyi van, mint a gabonafélékben.
Kálium- vagy magnéziumhiány?
A hiányt jelző klorotikus tüneteket, azaz a levelek sárgulását tanácsos megelőzni, mert megjelenésük rendszerint már kisebb-nagyobb minőségi és mennyiségi veszteséget jelent, sajnos sokszor csak ilyenkor gondolnak a termesztők a harmonikus tápanyagellátásra, az egyes tápelemek arányára: melyik tápelem hiányának lehet a tünete? Keveset adtam talán vagy túl sokat, és vajon melyikből? Hogyan tudnám a leggyorsabban a hiányt megszüntetni?
Tünetek alapján egyes növényeknél nehezen elkülöníthető (pl. burgonya vagy paradicsom), mások esetében (pl. uborka, dinnye), ha nem kis könnyen, de nagyobb valószínűséggel eldönthető, gyakorlott szemmel könnyebben megállapítható, hogy kálium- vagy magnéziumhiány tünetével állunk szemben.
A magnéziumhiánynak alapvetően két tünetcsoportja ismert, de az egyszikű esetében (kukorica, gabona, hagyma, spárga) van egy harmadik megjelenési formája is:
• A levél széle irányából egyre nagyobb és egyre élesebben kivehető világos foltok alakulnak ki, amelyek a levél főerének irányába húzódnak. (A zöldségféléken ritkább.)
• A levéllemez közepétől, a főértől paprikánál, burgonyánál, tojásgyümölcsnél és paradicsomnál (1. kép) vagy a levélnyél irányából induló, legyező alakú sárgulás (2. kép) például uborka, sárga- és görögdinnye, spárgatök, patisszon, cukkini esetében. Burgonyafélék családjához tartozók esetében nehezebben, a kabakosoknál könnyebben megkülönböztethető a káliumhiány tünetétől.
Magnéziumhiány tünete paradicsomon – fotó: Agroinform.hu
Magnéziumhiány tünete görögdinnyén – fotó: K+S KALI
• Az egyszikű növények levelein a levélnyéltől kezdődően hosszanti irányban, először apró pettyek, foltok, majd ezek összemosódásával narancssárga csíkok képződnek (3. kép).
Magnéziumhiány tünete kukoricán – fotó: K+S KALI
A színelváltozás először az idősebb leveleken jelenik meg, de eltérően a nitrogén- vagy a káliumhiánytól ritkán a legalsó, sokkal inkább a középtáji vagy a szár alsó kétharmadának környékén elhelyezkedő leveleken mutatkozik. A sárgás elszíneződésre – ellentétben a káliumhiánnyal – jellemző, hogy a klorózis nem világos vagy fakó sárga, hanem élénksárga, növényfajtól, fajtától függően gyakran lilás, narancsvörös tónusú, mely a hiány fokozódásával a középső, majd a fiatal levelekre is áthúzódik.
A káliumhiány-tünetek – a magnéziumhiányhoz hasonlóan – a levélerek között jelentkeznek, a vastagabb erek és közvetlen az erek mentén elhelyezkedő szövetek sokáig élénkzöld színt mutatnak, miközben az erektől távolabbi levélszöveteken megindul az intenzív nekrózis. Míg a magnéziumnál élénksárga, narancssárga, a kálium esetében világos, fakó sárga az elszíneződés.
Talajaink magnéziumellátottsága különböző: míg a homoktalajok, mindenekelőtt a savanyú homokok magnéziumban szegények, addig az erdőtalajaink, a mezőségi és réti talajok gazdagok. Az öntözővizeink magnéziumtartalma elegendő, nem egy esetben magas. Felvetődik a kérdés: mivel magyarázható a kertészeti kultúrákban mégis gyakran, de a szántóföldi növényeknél is tapasztalható magnéziumhiány?
A hiányt kiváltó okok talajtól, termesztési körülményektől és a termesztett növényektől függően eltérőek, de négy, magnéziumhiányt gyakran előidéző tényező kiemelhető:
• Magnéziumszegény homoktalajok (szőlő és gyümölcs ültetvényei, primőr zöldségtermesztő körzetek).
• Kedvezőtlen talajviszonyok (pl. rossz talajszerkezet, kedvezőtlen talajvízháztartás, savanyú talajkémhatás) következtében nincs vagy kevés a magnéziumfelvétel.
• Szélsőséges időjárási viszonyok (tartós szárazság, erősen csapadékos időjárás).
• Konkurens (antagonista) ionok jelenléte, amelyek a magnézium felvételét zavarják (egyoldalú káliumtrágyázás, káliumtúlsúly kialakulása).
Intenzív zöldségtermesztést folytató gazdaságokban – ahol öntözés mellett szakszerű talajművelést is folytatnak – a fentiekben felsoroltak közül gyakran az ionantagonizmus, azaz az egyoldalú NPK-trágyázás, a kálium túladagolása az oka a magnéziumhiánynak. A gyorsabban mozgó ionok, pl. hidrogén (H+), kálium (K+), kiszorítják a lassúbb mozgású magnéziumot, előidézve ezzel egy enyhébb vagy súlyosabb hiányt.
Előző írásunkban a kalcium kapcsán már érintettük a három tápelem (Ca, K és Mg) arányos trágyázásának jelentőségét. Ilyen tekintetben a kertészeti növények között (szőlő, gyümölcsök, zöldségfélék) nagy az eltérés: K/Mg 3-7/1, ami a fajtól (egyes növényeknél a fajtától), a termesztési körülményektől, kisebb mértékben a termesztési céltól is függ. Tápoldatozásnál azt is figyelembe kell venni, hogy a fenológiai fázisoktól függően a káliumhoz képest felvett magnézium mennyisége is változik.
Magnéziumtrágyázás
Fejtrágyázások alkalmával, amennyiben hiánytünet sem a kálium, sem a magnézium esetében nem mutatkozik, olyan összeállítást alkalmazzunk műtrágyákból, illetve olyan összetettet vagy komplexet válasszunk, amely esetében a két elem aránya (K/Mg) megközelítőleg 3-4/1-hez. Különösen a tenyészidő kezdetén, a lombképzés idején fontos ennek szem előtt tartása, később, tömeges termésérés idején (pl. paprika, paradicsom, uborka), fejképzés idején fejes káposztánál vagy a tenyészidő második felében a gyökérzöldségeknél tovább növelhető a kálium aránya a magnéziumhoz képest.
Tápoldatozásnál azt is figyelembe kell venni, hogy a fenológiai fázisoktól függően a káliumhoz képest felvett magnézium mennyisége is változik – fotó: Shutterstock
Magnéziummal viszonylag jól ellátott üvegházi és fóliaházi talajok esetében is (pl. Csongrád és Békés vármegyékben) találtunk hiánytünetes paprika- és paradicsomnövényeket, amire magyarázatot a kedvezőtlen pH-viszonyok, a magas talaj-káliumtartalom és sótartalom (nátrium) adott. Szántóföldi növények termesztése során is előfordul enyhébb (látens) magnéziumhiány, ezt azok a megfigyelések és kísérletek támasztottak alá, amelyek esetében kedvező magnéziumellátottságú talajokon magnéziumtrágyázás hatására termésnövekedés volt kimutatható.
A trágyák és meszező anyagok kiválasztásakor a hatóanyagtartalmukat, oldhatóságukat (magnéziumsó összetétele), és a talaj pH-viszonyait kell figyelembe venni. Míg a magnézium-karbonátok csak savanyú közegben fejtik ki hatásukat, addig a szulfát típusú magnéziumtrágyák a talaj kémhatásától független is érvényesülnek, általában jól oldódnak, alacsony sóindexük következtében a perzselés veszélye nélkül, nagyobb töménységben (adagban) is adhatók.
A magnéziumosnak nevezett N, P és K műtrágyák esetén a magnéziumtartalom mindössze 1-2%, ami kevés a magnéziumban szegény talajok feltöltésére. Ilyen esetben speciális magnéziumtartalmú (magas magnéziumtartalmú) műtrágyakészítmények jöhetnek csak számításba, amelyek magnézium-sókat (pl. magnéziumszulfát) vagy kálium-magnézium-sókat (kálium-magnézium-szulfát) tartalmaznak.
A kertészeti növények káliumigénye kiemelkedően magas – fotó: Shutterstock
A levéltrágyázás előnye, hogy kis mennyiséggel is hatásosan tudunk beavatkozni a vegetációs időben akkor, amikor a növénynek leginkább szükséges a magnéziumkiegészítés.
A Mg-lombtrágya általában magnézium-nitrát, magnézium-szulfát és magnézium-klorid formában kapható a kereskedelemben. A klorid kevésbé szerencsés forma, mivel a klórra több kertészeti kultúra, így a legtöbb zöldségféle is érzékeny. A nitrátok keverhetősége pl. növényvédő szerekkel nem minden esetben lehetséges.
A szulfátforma a legelterjedtebb, tekintettel arra, hogy jól keverhető növényvédő szerekkel, nincs perzselő hatása (pl. keserűsó 5%-os töménységben is használható, ha jó minőségű, lágy vizet használunk permetezéshez), ugyanakkor jól oldódik, egyes növényeknél (káposztafélék, hagyma, paradicsom, gyümölcsök stb.) a szulfát formában jelenlévő kén – mint fontos tápanyag – további kedvező hatást fejthet ki.
_fill_540x300_0.jpg)
