A növények, így a zöldségfélék is, közel 20 tápelemet igényelnek fejlődésükhöz, azaz szervezetük (levél, termés, gyökérzet) ennyi kémiai elemet tartalmaz. Ezek között vannak, amelyekből nagyobb mennyiséget hasznosítanak, és vannak, amelyekből keveset, azaz egyesek csak nyomokban fordulnak bennük elő.

Az is ismert, hogy a szervezetüket felépítő egyes elemek arányában a fajok között kisebb-nagyobb eltérések vannak, nem minden faj tartalmazza ugyanazt a tápelemmennyiséget. A gyakorlat oldaláról szokás ezt úgy is megfogalmazni: egyes fajok bizonyos tápelemek hiányára érzékenyebben reagálnak, amelyeknél a hiánytünetek megjelenése gyakoribb.

Mit kell tudni a kénről?

A ként hatodik legfontosabb tápelemként tartjuk számon, a három fő makroelem (N, P és K), valamint a kalcium (Ca) és a magnézium (Mg) után, a növényekben a hatodik legnagyobb mennyiségben előforduló elem. Legmagasabb koncentrációban a levelekben található. Fontos szerepet játszik a növény életében: nélkülözhetetlen az enzimatikus reakciókban, a fehérjeképzésben és egyes vitaminok (pl, B1) kialakulásában, továbbá alkotó eleme több fontos gazdasági növény illóanyagának is.

Jelentős különbség van az egyes fajok (növénycsaládok) termésének kéntartalma között. A magas fehérjetartalmú növények magja kétszer-háromszor, a keresztesvirágúaké nyolcszor, tízszer annyit tartalmaz, mint a gabonafélék.

Fontosabb szántóföldi növények termésének (magjának) kén (S) tartalma (mg S/g szárazanyag)

Növény

mg kén (S)

Gabonafélék

Rozs

1,54

Árpa

1,81

Zab

1,81

Búza

1,69

Kukorica

1,69

Hüvelyesek

Szárazbab

2,37

Zöldbab

2,43

Borsó

2,67

Szöszös bükköny

2,92

Szója

3,25

Keresztesvirágúak

Mustár

13,9

Repce

11,5

Olajretek

16,6

(Deloch 1964 nyomán)

Kénhiány esetén jelentkező tünetek

Zöldségtermesztésben a klorózis hasonlósága miatt a kénhiányt gyakran összetévesztik a nitrogénhiánnyal. Lényeges különbség, hogy a kénhiánytünetek – ellentétben a nitrogénhiánnyal – a fiatalabb leveleken jelentkeznek először, tekintettel arra, hogy a kén csak akropetálisan (felfelé) mozog, a növények nem képesek bazipetálisan (a gyökérzet irányába) szállítani (1. kép).

uborka

Kénhiány uborkán. A tünetek emlékeztetnek a nitrogén hiányára, de azzal ellentétben nem az idősebb, hanem a fiatalabb leveleken kezdődik klorózis – A szerző felvétele

Úgy is mondható: a kén hiány esetén nem képes átépülésre, azaz reutilizációra. A levéllemez kisárgul, először az erek közötti szövetek mutatnak világosabb elszíneződést, majd idővel a vékonyabb erek is megsárgulnak, csak a főér és közvetlen környéke marad zöld. Maga a növény durva, kemény tapintású, súlyos esetben (egyes fajoknál) a fonáki oldalon enyhén vöröses elszíneződés is fellelhető. A fiatal levelekre a merevtartás és a kanalasodás, a levélszélek pödrődése jellemző (2. kép).

uborka

Kénhiányos uborkalevél. A kén makroelem mennyiségben (szárazanyagra számítva 0,2-0,7%) halmozódik fel a szövetekben, de a növényen belüli mozgása és viselkedése a mikroelemekhez hasonlít jobban – A szerző felvétele

Akut kénhiány ritkán fordul elő a termesztésben, ilyen esetben a leveleken, a vastagabb erek között összefüggő, beszáradt foltok is képződhetnek. A hajtásnövekedés lelassul, leáll. A kénhiányban szenvedő növény fejletlenebb, mivel gátolt a sejtosztódása és a fehérjeszintézise. A növekedésgátlás tünetei a lombozaton a gyökérzethez képest erősebben jelentkeznek, kénhiány esetében is viszonylag fejlett, elágazó gyökérzetet nevel a növény.

Mennyiségi különbség a kénnel jól ellátott és kénhiányos növény biológiai értelemben vett termésének kéntartalma között kisebb, míg a vegetatív részekben (pl. levél) igen jelentős eltérés mérhető. Zöldségfélék esetében a kénhiánytünetek megjelenése akkor várható, ha a levelek kéntartalma (S) alacsonyabb, mint 0,03 %. Fontos mutató a levelek nitrogén/kén aránya, normális esetben 30-40/1 között változik, beteg (kénhiányos) növényeknél sok esetben meghaladja a 70-80/1-et. Joggal vetődik fel a kérdés:

Miért van az, hogy a korábban alig ismeret kénhiányról napjainkban, főleg az intenzív zöldségtermesztési, de szántóföldi technológiák kapcsán is, gyakrabban lehet hallani?

Korábban a szerényebb terméseredményeknek, a szervestrágyázásnak és gyakran a levegő magas kén-dioxid-tartalmának (kénes esők) köszönhetően ismeretlen volt a termesztésben a kénnek mint növényi tápanyagnak a hiánya.

Elmondható, hogy talajainkban általában elegendő kén van, ebből adódóan más tápelemekhez képest ritkábban figyelhető meg kénhiány. Viszont a kénigényes szántóföldi növények esetében (mustár, repce) előfordulhat, mint ahogy a szabadföldi zöldségtermesztésben (pl. káposztafélék, hagyma) is. Találkozhatunk vele továbbá vízkultúrás hajtatásban (hiányos, rossz összetételű tápoldat), de az intenzív talajos termesztésben is a csökkenő szerves anyagok (szerves trágyák) felhasználásából adódóan. Oka lehet az egyoldalú NPK-trágyázás, továbbá a kéntartalmú műtrágyák mellőzése (pl. kénsavas káli).

A fent említettekből következik:

A zöldségfélék, szántóföldi növények kénutánpótlásával – különösen egyes fajok esetében – feltétlenül foglalkozni kell. Kérdés: hogyan, mikor és mennyit kell adni?

Magában ként trágyázás céljából nem adunk, noha a növényvédelemben gyakran kerül sor gombás betegségek és atkák ellen tiszta kénnel történő kezelésre. A növények ilyen igényét más tápelemek műtrágyájának kísérőanyagaként visszük a talajba, illetve a tápoldatba. Sok kén van a káliumot szulfát formában tartalmazó káliumtrágyákban (pl. kénsavas káli, káliumszulfát, kálimagnézia, Patentkáli), melyek elsősorban a kertészeti kultúrákban használatosak egyes zöldség- és gyümölcsfélék, valamint a szőlő klórérzékenysége miatt.

Erősen savanyító hatása miatt csak mészben gazdag (5% feletti CaCO3) talajokon javasolható a rendkívül magas kéntartalmú (23%) ammóniumszulfát használata, amit a kén pótlása mellett a tápoldat kémhatásának szabályozására is használnak.

Kevesen tudják, hogy a foszfortrágyázásra általánosan használt szuperfoszfát is tartalmaz 12-14% ként, ami abból adódik, hogy a gyártás során a nyersfoszfátot kénsavval tárják fel.

Gyors beavatkozást és hatást érhetünk el kéntartalmú lombtrágyák, így a keserűsó (magnéziumszulfát) használatával, amely a kéntartalma mellett a kertészeti növények számra különösen fontos magnéziumot is tartalmazza. Mikroelem pótlására javasolt vas-, mangán-, réz- és cinkszulfát, más néven vas, mangán, cink és réz „gálicok" szintén tartalmaznak ként is, igaz, az így egy-egy alkalommal bevitt mennyiség töredéke a kultúrák kénigényének, de jó és gyors hasznosulásuk miatt ajánlott.

Kevés ként (0,5-1,5%) a legtöbb kloridtartalmú káliumműtrágya is tartalmaz, tekintettel arra, hogy számos ásványban együtt fordulnak elő, azonban kén pótlására sok kertészeti kultúrákban kevésbé alkalmasak toxikus klórtartalmuk miatt.

Indexkép: Pixabay