Az ország egyik részén, nagy részén többhetes csapadékhiány alakult ki, amit 100 mm hiányzó esővel lehet jellemezni. Ez önmagában elég, a növények növekedése leállt, korai öregedés, korai felsülés és csökkent terméskilátás jelzi a probléma súlyát. Ez a terület a Dél-Alföld–Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, Hajdú-Bihar megye területét foglalja magában, de sajnos ennél több. Ide sorolható Pest megye nagy része is, Jász-Nagykun-Szolnok, Heves megye és a Dunántúlon Zala, Somogy és a Balaton-felvidék is érintett.
A csapadékmegoszlásban a másik oldalra eső területeken pl. Észak-Dunántúl, Dél-Dunántúl több csapadékot kapott, ami alapvetően kedvező, de a viharok, jégesők nem kevés gondot okoztak. Ezt követően a kórokozók fokozott fertőzési nyomása adta a feladatot.Ráadásul a kevés csapadék ellenére vihar bárhol kialakulhatott, ahogy ki is alakult, s tetemes kárt okozott a természetben és épített környezetben egyaránt. Ilyen változatos időjárás jellemezte a múlt hetet is. Volt ebben enyhülő meleg, majd gyors felmelegedés, újra lecsapó viharok és bőséges esők is – sajnos inkább csak a Dunántúlon és az északi tájakon. Közben magasra emelkedett a relatív páratartalom, ami kedvezett a betegségek terjedésének és a kártevők nagy részének is.
A folytatásban is a változékonyság határozza meg a körülmények alakulását. Csütörtökre várunk nagy mennyiségű és nagy területen érkező esőre. Aztán kisebb eséllyel, de később is várható még további eső. Mindezek hatására a károsítóhelyzetben kialakult tendenciák nem csökkenő irányt vettek, hanem erősödnek, s közben bővülnek egy-két új veszélyt hozó károsítóval.
Újabb károsítók okoznak problémákat
Rögtön itt vannak a földibolhák (Phyllotreta spp.), de bővíthetjük a kérdést repcedarázzsal (Athalia rosae) is.
A repcedarázs túlél a repceárvakelésen – fotó: Tóth Miklós
A július közepén kapott nagyobb esők után a repcetarlók gyorsan kizöldültek, s azóta folyamatosan nő az árvakelés. Ilyen területeken tömegesen táplálkoznak a földibolhák, és a repcedarázs álhernyójának rágását is megtalálhatjuk a növényeken. Ez korai figyelmeztetés a repcevetések tervezéséhez – csávázás, területkijelölés.
A tarlókon erős parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) kelés, gyors fejlődés tapasztalható. A betakarítás után gyorsan megművelt tarlón ma már bimbózó parlagfüvet látni!
A parlagfű virágzásra kész repcetarlón – fotó: Tóth Miklós
A kukoricában is sok a kártevő
A kukoricaállományok a virágzás végéhez közelítenek. Egyre több a kártevő a táblákon. Így repül a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) 2. nemzedéke. Eddig is 10% felett volt a hernyók által rágott tövek aránya, ez most emelkedni fog.
A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) is felfedezte a fejlődő csöveket, egyre több lárva táplálkozik a csövek végein. A 20%-ot is eléri a károsított csövek gyakorisága, bár a kár mértéke egyelőre alacsony, mivel a rágás csak a csövek végén tapasztalható. Mégis figyelni kell erre, mert a fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.) ezeken a rágott csővégeken telepszik meg, majd onnan terjed tovább. Még csak elvétve, de már meg lehet találni a betegség kezdeti tüneteit. Az időjárás most is és a közeljövőben is kedvező a gomba fertőzéséhez, így a betegség korai erősödésére kell számítani.
Ezt a csövet már megrágta a gyapottok-bagolylepke hernyója, s a csőpenész is kezdődik – fotó: Lepres Luca
Természetesen ott vannak az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) imágói is a növényeken, számuk állandósult. Tart a tojásrakás, s ez már előrevetíti a jövő évi várható helyzetet, amit a vetésforgó tervezésében fel is használhatunk.
A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) is már korábban szaporodásnak indult a töveken, tünetei a sárguló, felsülő alsó levelek. A heves esők lassították a népesség gyarapodását, de az augusztusi időjárás általában hoz egy száraz időszakot is, ami a kártevőnek kedvez.
Eddig a zöld vándorpoloskát (Nezara viridula) inkább a kertészeti kultúrákban figyeltük meg, tipikusan az érésben levő gyümölcsökön, paradicsomon. Most azt kell tapasztalni, hogy a szántóföldi kultúrákat is felkeresi, azokon is károsít. Már korábban megfigyeltük napraforgón, most kukoricán is egyre nagyobb számban megtalálható. Tudtuk, de most valósággá válik, hogy polifág kártevő.
Zöld vándorpoloska kukoricán – fotó: Lepres Luca
Terjed az aranka állományban is – fotó: Tóth Miklós
A napraforgóban erősödnek a betegségek
A napraforgó elvirágzott, bár a kiegyenlítetlen állományokban még találni – kis számban – virágzásban levő fejeket is. A betegségek általános erősödése figyelhető meg az állományokban. Talán leginkább feltűnő az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi) terjedése. Kedvező, hogy egyelőre a betegség tüneteit a leveleken találjuk meg, száron nem, veszélyes viszont, hogy egyre feljebb levő levélemelet fertőződik meg.
Itt már felsőbb szinten károsít az alternáriás levélfoltosság – fotó: Lepres Luca
Már korábban észleltük a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) fertőzésének következtében megjelenő hervadó töveket. Ez a betegség is terjed. Természetesen a szélsőséges időjárás miatti természetes hervadás nehezíti a betegség mértékének meghatározását.
Az utóbbi napokban jelent meg az állományokban a diaportés szárfoltosság (Diaporthe helianthi). A betegség – szártörő jellegénél fogva – termésveszteséget okoz. Közvetlenül a termés mennyiségére, minőségére hatnak a tányérbetegségek. Két tényező segíti ezek terjedését, az egyik a poloskakártétel, sérülés. Eddig az átlag alatt maradt a poloskák (Miridae) száma, de lassú emelkedés folyamatosan tapasztalható. A kisebb kártevő népesség ellenére a poloskaszúrások egyre gyakrabban jelennek meg a tányéron is.
A napraforgótányéron is szaporodik a poloskaszúrás – fotó: Tóth Miklós
A másik tényező a nedves körülmények, esős időszak. Az elmúlt időszakban jöttek heves esők, még jég is, így nem véletlen, hogy a szürkepenészes tányérrothadás (Botrytis cinerea) megjelent néhány táblán. Eddig alacsony fertőzöttségről beszélhetünk, de ismert, hogy a tányérbetegség terjedése gyors, s az okozott kár súlyos tud lenni. Reméljük, a kármérséklő alternatíva valósul meg, vagyis beszáradnak a kezdődő foltok.
Napraforgóba is betelepedett a takácsatka (Tetranychus urticae). A kár jellege és mértéke hasonló a kukoricánál tapasztaltakkal.
Milyen állapotban van a burgonya és az alma?
A burgonyában terjed a burgonyavész (Fitophtora infestans), ami a gumók tárolhatóságát is veszélyezteti. Az esős napok újabb lendületet adnak a betegség fertőzésének. Leveleken az alternáriás levélfoltosság (Alternaria solani) okoz asszimilációs felület csökkenést.
Almásokban szépen gyarapodik a gyümölcs. Az időjárás kedvező mind a lisztharmat (Podosphaera leucotricha), mind a varasodás (Venturia inaequalis) terjedésének, így a védekezéseket folyamatosan végezni kell. A lisztharmat a hajtások végein terjed, ami már a jövő évi indulásra is hatással lehet. A varasodás a levélen is és a gyümölcsön is fertőzhet. Egyelőre a leveleken erősebb a fertőzöttség, gyümölcsön csak gyenge-közepes a kár mértéke.
Az almamoly (Cydia pomonella) rajzása továbbra is erős és eléggé hektikus. A lárvakártétel megelőzésére folyamatosan védeni kell a gyümölcsöt. A levéltetvek (Aphididae) kártétele lassan megszűnik. Ezzel szemben emelkedik az atkakártétel – elsősorban a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) szaporodott fel a lombozatban.
Csonthéjasokban fontos a folyamatos ellenőrzés
Csonthéjasokban tart a betakarítás, szedik az őszibarackot, szilvát. A hagyományos kajszifajtákat már leszedték. Cseresznyében és meggyben a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella japii) eddig kisebb fertőzést okozott. Ennek ellenére egy általános lombfertőtlenítés mindenképpen ajánlott.
Kajsziban és őszibarackban a sztigminás levélfoltosság (Stigmina carpophyla) ismét erőre kapott, így – szürettől függően – ez ellen is kezelni kell.
Nagy számban repül a szilvamoly (Grapholita funebrana), heti 50-60 imágó, keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta), heti 45-55 imágó. A szilva jól kötött a tavaszon, a termés megterheli a fákat, s most a csapadékhiány miatt erős terméshullás tapasztalható. Ebbe besegít a károsítók aktivitása is.
Az érő gyümölcsön a kártevők, viharok sérüléseket okoznak, ami a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) elindítója. Sajnos e betegség megjelenése esetén igen nehéz feladat a termés megmentése. Egyelőre csak észlelési szinten található meg a károsítás, de a fák folyamatos ellenőrzése fontos feladat.
Dióban még mindig emelkedik a dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) száma. A tavalyi kártétel mértéke sokakat megdöbbentett. Most gondoljunk arra, s végezzünk újabb védekezést a kár mérséklésére.
Szőlőben továbbra is terjed a lisztharmat
A szőlő már zsendül, a korai csemegét már szedik. Továbbra is fertőz, terjed a lisztharmat (Uncinula necator). A tünetek mind hajtáson, mind fürtön – elsősorban másodkötésűeken – megjelennek. A fertőzöttség mértéke már a közepes-erős szintet is elérte.
Zsendül a szőlő – fotó: Lepres Luca
Erős lisztharmat-fertőzöttség – fotó: Lepres Luca
A peronoszpóra (Plasmopara viticola) kevésbé terjedt, de az esős napok után újabb és újabb fertőzési ciklusok indulnak el. Mindkét kórokozó ellen folyamatos védelem szükséges.
A feketerothadás (Guignardia bidwellii) is tovább terjed, a lomb mellett a fürt is veszélyben van. Mindezek mellett talán a legnagyobb veszélyt a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) megjelenése jelenti. Egyelőre még nem alakult ki fertőzés, de a veszélye egyre nő. A betegség számára kedvező körülmények, a szőlő zsendülése és a kórokozó jelenléte egyaránt a betegségre irányítja a figyelmet. Fürtzáródáskor kellett az első célzott kezelést elvégezni, s most a kezelés ismétlése javasolt.
A szélsőséges időjárás felerősítette az ESCA kártételét is. A tünetes tőkéket érdemes már most megjelölni, majd eltávolítani.
ESCA tünete szőlőn – nagy a kár – fotó: Lepres Luca
Védekezni kell az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) ellen is, a népesség és a fejlettség indokolja ezt.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!
Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!
_fill_540x300_0.jpg)
