„Sárgul a növényem levele – hangzik a szaktanácsadónak küldött üzenetben –, szíveskedjen megmondani az okát, és kérem, segítsen a megszüntetésében!" Jól ismert, gyakran feltett telefonos kérdés vagy levél, ami alapján gyors, azonnali segítséget vár a kérdező a növényvédelemmel vagy az agrokémiával foglalkozó szakembertől, szaktanácsadótól.
A tápanyagellátással kapcsolatos fejlődési rendellenességek tünetei a legtöbb esetben megkülönböztethetők a fertőző betegségek szimptómáitól, de más abiotikus tényezők (fényhiány, szárazság, hideg stb.) okozta növekedési zavaroktól is. A korai, még a kezdeti tünetek alapján megvalósuló felismerés pedig segíti vagy lehetővé is teszi a gyors, szakszerű beavatkozást.
A tünetekről történő betegségmeghatározás számos előnye mellett (pl. gyorsaság, olcsóság) hátránya a retrospektív jelleg, azaz a tünetek alapján történő kezelés minden esetben egy visszatekintő, előzményekre alapozó diagnosztikai módszer. Akkor állapítjuk meg a betegséget, amikor már kisebb-nagyobb mértékben kialakult, ellentétben pl. a rendszeres talajvizsgálatokkal, amelyek általában előre jelzik a várható fejlődési rendellenességet, például a tápanyaghiányt. A tünetek alapján történő diagnózis soha nem azonos értékű az objektív mérésekre épülő betegségmeghatározással (növényanalízis, talajvizsgálat stb.), el kell fogadni, hogy még a legismertebb tünetek estén is tájékoztató jellegű.
További hátránya az információközlés alapján adott, csak hiánytünet-felismerésre alapozott gyógyításnak az erős személyfüggőség, azaz a pontosságát, megbízhatóságát nagymértékben meghatározza a szimptómákat közlő személy szakmai ismerete, esetleg pillanatnyi benyomásai, jártassága és tapasztalata a növényvédelemben, az agrokémiában. A szimptómák sok esetben nem számszerűsíthetők, viszonyítási alapon kerülnek leírásra (például: világosabb-sötétebb, gyengébb-erősebb, fényes-mattszerű, stb.), ami a szubjektív jellegét tovább növeli.
A szimptomatológia egy jól alkalmazható diagnosztikai módszer, amely ugyan nem teljes értékű, számos előnye mellett vannak a fentiekben említett hibái és hátrányai, de ezek tudatában használva hathatós és nélkülözhetetlen segítség a növénytermesztésben, főleg az intenzív kertészeti kultúrák esetében.
A tápanyaghiány megjelenésének általános és szinte minden tápelem esetében jelentkező tünete a sárgulás, amit szaknyelven klorózisnak nevezünk. Az az információ, hogy sárga a levél, kevés ahhoz, hogy felelősséggel tanácsot lehessen adni, pedig gyakran előfordul, hogy kontárok, pusztán „sárgul a levél" alapon, látatlanban megállapítják a kiváltó okot, javaslatot tesznek a tünetek megszüntetésére. Orvos sem ír fel gyógyszert csak annyi információ alapján, hogy valaki lázasnak érzi magát. A növénytermesztésben is, ha nincs növény- vagy talajminta-eredmény, egy-két fénykép, de legalább a sárgulástünet pontos körülírása, tanácsot adni nem lehet!
A klorózis helye
Noha a termésnek, a szárnak, de a gyökérzetnek is vannak tápanyaghiányhoz köthető elváltozásai, a tápanyagklorózis jellemző helye a lombozat, ahol feltűnő, leggyorsabban felismerhető, a kiváltó tápelemek egymástól könnyebben megkülönböztethetők, mint más növényi szerveken.
Növényeknél a tápanyaghiány-tünetekre jellemző a szimmetrikus elhelyezkedés – ami nem jellemző a kórokozók és a kártevők által kiváltott betegségekre, de még az úgynevezett fiziológiai (nem fertőző) fejlődési rendellenességekre sem igazán. A szimmetria adott esetben azt jelenti, hogy a növény szárát egy szimmetriatengelynek tekintve mind a két oldalon, közel azonos formában és mértékben mutatkoznak a tünetek.
Fontos az első tünetek megjelenésének helye, azaz felső vagy az alsó leveleken mutatkozik először a sárgulás. A három fontos makroelem (nitrogén, foszfor és kálium) esetében – amelyekre a növényen belüli gyors mozgás a jellemző – az idősebb leveleken (1. kép), míg a lokalizálódók esetében, így a mikroelemek és a kalcium hiányának tünete a hajtásokon kezdődik.
Nitrogénhiány paradicsomon. A nitrogén, a foszfor és a kálium esetében a klorotikus tünetek az alsó leveleken kezdődnek – fotó: Agroinform.hu
A magnéziumhiányra is jellemző az alsó levelek sárgulása, de érdekes módon nem a legalsókon, hanem valamivel feljebb, pontosabban a levélzet alsó egyharmadán, ami támrendszer mellett nevelt paprikán, paradicsomon és uborkán különösen jól megfigyelhető. A hiány fokozódásával a hajtásokon kezdődők a középső levelekre is áthúzódnak, és fordítva, a nitrogén-, foszfor-, kálium-, de a magnéziumhiány is idővel a felsőbb levélszinteken is kialakul.
Ilyen vonatkozásban előfordul kivétel is – a termesztési gyakorlatban is megfigyelhető, és a szakirodalom is említést tesz róla –, gyors növekedés esetén a nitrogénhiány tünetei megtévesztően nem az alsó, hanem a fiatalabb leveleken alakulnak először enyhe tünet formájában. Az ilyen eset legfeljebb néhány napig tartó, csak átmeneti jelenségnek tekinthető!
Ez figyelhető meg néha fólia alatt áprilisban-májusban az uborkán és a sárgadinnyén, ritkán a paradicsomon is, amikor a talaj még hideg, de a légtér az intenzív napsütés hatására erősen felmelegszik, gyors lombnövekedés kezdődik, ugyanakkor a gyökerek nem képesek olyan ütemben felvenni a nitrogént (esetleg a magnéziumot), mint ahogy azt a növény igényelné.
Sokat elárul a kezdődő tünet helye a levélen. Általában a tápanyaghiány-szimptómák a levél széle irányából a főér (főerek) irányába tartanak, ilyen tekintetben kivétel a magnézium, a legtöbb zöldségféle esetében a főér mellől vagy a levélnyél irányából kezdődik, és a levél széle felé halad. A káliumhiány szintén a nitrogénhez és a többi elemhez hasonlóan a levélszéléről indul, de azoktól eltérően először a levél hegyén, csúcsa környékén mutatkozik, ami a többi elemtől egy meglehetősen biztos megkülönböztetést tesz lehetővé (2. kép).
Káliumhiány karfiolon. A tünetek a levél hegyén kezdődnek – fotó: K+S Kali Gmbh
A levélszövet sárgulása az erek mentén lehet fokozatos, azaz elmosódott, éles határt nem alkotó, például nitrogén esetében (3. kép), és kialakulhat kontúrosan (pl. kálium, magnézium), azaz olyanformán, hogy a vastagabb levélerek élénk zöldek maradnak – esetleg az erek menti keskeny csíkban a levélszövet is –, de az erek közötti (interkosztális) szövetmező sárga, élénksárga (4. kép).
Nitrogénhiány bab- és uborkalevélen. A klorózis elmosódott, egyenletesen kisárguló tünetet mutat – fotók: Agroinform.hu
Káliumhiány uborka- és paprikalevélen. A klorózis az erek mentén élesen elválik az egészséges szövettől – fotók: Agroinform.hu
A klorózis először mindig az erek közötti szöveteken jelentkezik, majd ezt követi a legvékonyabb erek kivilágosodása. A változás jól nyomon követhető a hajtásokon néhány mikroelem (pl. mangán, cink) és a vas esetében, ezzel „pókhálóra" emlékeztető képet kölcsönözve a tünetnek (5 kép).
Vashiány paradicsomlevélen. A fiatal leveleken az ér közötti szövetek kisárgulnak, a fiatal erek pókhálószerűen zöldek maradnak – fotó: Agroinform.hu
Utoljára a vastagabb és a főér sárgul meg. Gyakran említik gyomirtókárok feltételezésekor, hogy az erek tápanyaghiány esetében zöldek vagy zöldebbek a levélszövetnél, míg a gyomirtó okozta károsodás először az ereken mutat sárgulást (6. kép).
Gyomirtó tünete paprikán. Legtöbbször a sárgulás az ereken kezdődik, ami a tápanyaghiányra nem jellemző – fotó: Agroinform.hu
Valóban sok gyomirtó esetében ez a sorrend, de vannak szerek, amelyek esetében fordítva játszódik le, az erek zöldek maradnak, és az ér közötti mező sárgul ki előbb, ebből adódóan a kiváltó okot (gyomirtó vagy tápanyag) nem lehet biztosan megállapítani.
Klorózis színe
A klorotikus tünet színtónusa is változó lehet. A legtöbb elemé, így a nitrogéné és a káliumé is általában fakó sárga, szemben a magnéziummal, ami élénk, gyakran narancssárga színű (7. kép). Minél súlyosabb a hiány, a színelváltozás annál élénkebb.
Magnéziumhiány paradicsomon. A klorózis a magnézium esetében élénksárga színt mutat – fotó: Agroinform.hu
Növényfajoktól (fajtáktól) függően is módosulhat a tünet színe. A magas antociántartalmúak esetében a vörös káposzta, kék karalábé, cékla stb. esetén nem világos sárga a klorózis (pl. nitrogén), hanem lilás, vöröses tónust mutat (8. kép).
Nitrogénhiány kék karalábén. Nagyobb mennyiségben antociánt tartalmazó fajok (fajták) esetében a nitrogénklorózis nem sárga, hanem lilás sárga, lila elszíneződés formájában jelentkezik – fotó: Agroinform.hu
Szakvéleményt, egyáltalán tanácsot a növény pontos ismerete nélkül (élő növény, fotók hiányában) nem szabad adni!
Ha mégis kényszerhelyzetben információra van szükség, a következő fontos, tápanyagokra jellemző tünetképet adjuk meg a klorózisról:
• idősebb vagy fiatalabb leveleken jelentkezett először,
• levél szélétől vagy a főér irányából indult,
• levél hegyén vagy vállán mutatkozott először,
• elmosódott határt vagy éles kontúrt képez,
• a klorózis tónusa élénksárga vagy halványsárga, halványzöld és
• milyen egyéb kísérő tünetek láthatók a növényen (pl. levélhullás, nekrotikus foltok, kanalasodás, levélhólyagosodás stb.).
/A felsorolt tünetek a kétszikű növényekre vonatkoznak, a hagyma, a csemegekukorica és a spárga estében ettől több vonatkozásban eltérnek!/
