Végleg búcsút inthetünk annak a régi mondásnak, miszerint a kártevők elpusztításához igen kemény, hosszan tartó mínuszokra van szükség. Ez idén is elmaradt. Nem kell azonban elkeseredni, mert a természet mindig szolgál megoldással, csak nem rögtön, hanem kitartó türelemmel hozza azt el azt hozzánk – írja a novenyvedoszer.hu
A természet kompenzál
Új jelenségként figyelhető meg hazánkban, hogy az enyhévé vált környezetben a különböző kártevők csak most telepedtek meg, illetve a már megtelepedettek is nagyobb számban károsítanak. Szerencsére a természet kompenzál és elveszi ezen kártevők életterét.
Hogyan? – erről beszél Dr. Orlóci László, az ELTE füvészkertjének igazgatója, a Kertész Naplója Podcast ötletgazdája az alábbi linken található podcastjában:
/file/Dr_ Orlóci László - kártevők ellenségei.wav
A katicabogarak az egyik leggyakoribb és legfontosabb levéltetű pusztító rovarok – fotó: pixabay.com
Hogy dolgozik a katicabogár és a zengőlégy?
A katicabogár az egyik leggyakoribb és legfontosabb rovar, amely hatékonyan pusztítja a levéltetveket. Több nemzedéket is nevelnek évente, imágó alakban telelnek át és mind a lárva, mind pedig az imágó aktív ragadozó. Ebben a tekintetben még az invazív harlekin katica is (Harmonia axyridis) hasznos szervezetnek bizonyul.
A katicabogaraknak a peterakáshoz és a táplálkozáshoz rendszerint nincs szükségük nagy levéltetű kolóniákra, ami jelentős előny a termesztők számára is, hiszen az aktívan mozgó imágók, majd később a lárváik a táplálékukat aktívan keresik, így könnyedén megtalálhatják a még kisebb kolónia kezdeményeket, vagy a magányos levéltetű egyedeket is.
Nagyon fontos szerepet töltenek be a levéltetvek pusztításában a zengőlegyek, amelyek könnyen felismerhetők arról, hogy szárnyaikat gyorsan rebegtetve képesek egy helyben lebegni a levegőben. Fajtól függően évente egy, de akár négy nemzedékük is lehet, ráadásul az imágók jelentős része jól repül. A kifejlett példányok viráglátogatók (így alternatív beporzó szervezetekként is funkcionálnak), míg a lárváik aktív levéltetű pusztítók. Néhány fajuk a peterakás tekintetében meglehetősen válogatós, mert csak az igen nagy levéltetű kolóniákra hajlandó petéket rakni.
