Azt jól tudjuk, hogy a gyümölcsök nagyon sokat tesznek az egészségünkért. Tele vannak vitaminokkal és ásványi anyagokkal, de némelyik még ennél is jóval többet segít. De gyakran sajnos ezt nem tudjuk róla. Amikor például az izomépítésre vagy a gyors energia-utánpótlásra gondolunk, elsőre a banán jut eszünkbe. Pedig gondolhatnánk akár a szőlőre is! A szőlő ugyanis nagyon egészséges, és sok mindenben számíthatunk rá.
A szőlő segít, ha kell egy kis energia
Általában a banán szokott lenni az első gondolatunk, ha energiára van szükségünk. Pedig a szőlő is nagyon sokat tud segíteni ebben. A szőlő ugyanis nemcsak finom, de rengeteg tápanyag is van benne. Ráadásul számos olyan vegyületet tartalmaz, amelyek segítik az izomzatunk egészséget.
De a szőlő antioxidánsokban és polifenolokban is gazdag, ami nemcsak az izmokra, de a szív- és az érrendszere is nagyon jó hatással van. A szőlő 80 százaléka víz, azonban mégis megéri bőségesen fogyasztani belőle, hiszen magas szénhidráttartalma ellenére glikémiás indexe, vagyis vércukorszint-emelő hatása közepes.
Nagy víz- és káliumtartalma miatt kiváló méregtelenítő és vízhajtó, fogyasztása pedig csökkenti a vér húgysav szintjét, ezáltal segít a köszvény és egyéb ízületi panaszok csökkentésében. Magas A-, B-, C-, és K-vitamin tartalma mellett remek kálium-, szelén-, biotin-, vas- és folsavforrás. A szőlő segít karbantartani az immunrendszert, a szellemi és fizikai erőnlétet.
A szőlőben található procianidin megőrzi az erek rugalmasságát, semlegesíti a szabad gyököket, és segít megelőzni az érelmeszesedést. Emellett csökkenti a vérnyomást, gátolja a vérrögök kialakulását, és megvéd a szívinfarktustól. Mivel gátolja a hisztamin képződését, így segít csökkenteni az allergiás tüneteket. A flavonoidok csoportjába tartozó fisetin hátráltatja a daganatképződést, és javítja a hosszú távú memóriát.
Mivel a szőlő hatóanyagainak egy része a héjában és a magokban található, nem érdemes meghámozni, és mag nélküli fajtákat fogyasztani. A magokat alaposan rágjuk meg, hogy minél több hatóanyag ki tudjon szabadulni belőlük.
A szőlőből készült bor mértékletes fogyasztása is jó hatással van az egészségünkre. Csökkentheti a szívbetegségek kialakulásának esélyét, mivel a vörös szőlőszemek magjában illetve héjában található flavonoidok csökkentik a koleszterinszintet, és gátolják a vérrögök kialakulását.
A szőlő héjában található rezveratrol segít a vércukorszint szabályozásában és az Alzheimer-, illetve a Parkinson-kór kezelésében is. A vörösborban található antioxidánsok fontos szerepet töltenek be a nátha kezelésében, és még az alvásban is segíthetnek.
Legyen saját szőlőd
A szőlő igazán válogatós, hiszen nem mindenhol érzi jól magát. De ha nálunk otthonra lelt, nagyon is megéri foglalkozni vele. A legfontosabb, hogy kellő mennyiségű napfény és levegő jusson a tőkéknek. A legalkalmasabbak a szőlő termesztésére a déli és a délkeleti tájolású domboldalak.
Adjunk helyet minél több gyümölcsfának, és persze a szőlőnek is a kertünkben. Fotó: Shutterstock
A szőlő nem túl igényes a talajra, hiszen akár a gyengébb, homokos talajon is megél, azonban a legjobb termést a laza szerkezetű, humuszos talajon hozza. A szőlő vízigénye közepes, leginkább az aszály ideje alatt kell rá különösen odafigyelni.
A hely kiválasztása után készítsünk egy legalább 60 cm mély és 25x25 cm széles gödröt. Tegyünk szerves trágyát a gödör aljába és keverjük össze azt a földdel. Fontos, hogy pótoljuk a szükséges tápanyagot és ne feledkezzünk meg a beiszapoló öntözésről sem, hogy a szőlő oltvány bőséges termést hozzon. A szerves trágyát helyezzük a gödör aljába, majd keverjük össze a talajjal.
Ezután szórjunk a tetejére annyi földet, hogy a szőlő oltási helye a talaj felett helyezkedjen el, hiszen így a trágya nem égeti meg a növény gyökereit, a szőlő pedig nem képez léggyökereket. Érdemes a szőlő kisebb gyökereinek végét lemetszeni. A földet alaposan tömörítsük az ültetés után.
A szőlővel törődni kell
A szőlő nem az a fajta gyümölcs, amelyik magától megterem. Foglalkozni kell vele, jóformán egész évben. A munkák már tavasszal megkezdődnek, a nyitással. Ekkor kell elbontani a felkupacolást, ha azt elvégeztük ősszel. Így a vesszőkön lévő rügyek előbb tudnak majd kihajtani. A nyitás után meg kell vizsgálni a rügyeket. A korai nyitás veszélye, hogy a rügyek elfagyhatnak, hiszen ez sietteti a szőlő élettevékenységének megindulását. Ezért fontos, hogy csak akkor kezdjük el a nyitást, amikor már nem fagyos a föld, de még nem duzzadtak meg a rügyek.
Mivel a szőlőnek támasztékra van szüksége, tavasszal azt is nézzük át, hogy milyen állapotban vannak a karók, vagy egyéb támasztékok, és ha szükséges javítsuk, vagy pótoljuk azokat. Ekkor nézzük át a tőkéket is, és pótoljuk a hiányzókat. A legjobb, ha a pótlásra gyökeres vesszőt használunk. Ezt bujtással tehetjük meg, vagyis egy egészséges, jól termő, megfelelő fajtájú tőkéről válasszunk ki egy erős, hosszú vesszőt, és ezzel pótoljuk a hiányzó tőkét. Ha az gyökeret fog verni, jövőre már szüretelhetjük is.
Nyáron, amint a tőke kihajtott, szükség van a hajtások megválogatására. Ehhez tördeljük ki a túl sűrűn álló hajtásokat, azokat, amelyek nem nevelnek fürtöt, és a vadhajtásokat is. A megnyúlt hajtásokat meg kell kötözni, nehogy a szél eltörje azokat.
A nyár elején megjelennek a hónaljhajtások a levelek tövében, amelyek sűrűvé teszik a tőke lombozatát, megvonva tőle a napfényt. Ezeket emiatt ki kell törni, vagy ki kell vágni. A nyár második felében szükség lesz a csonkázásra. Ez a túl hosszúra nőtt hajtások bekurtítását jelenti.
Nagyon fontos, hogy ne maradjon el a permetezés sem a szőlő esetében. A legfontosabb ilyenkor a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürkerothadás elleni védekezés. A permetezőszerbe keverhetjük a kártevők elleni szereket is, hiszen a szőlőmoly, az atka és a szőlőilonca is ilyenkor lendül támadásba.
Mivel a szőlőoltvány érzékeny a fagyra, ősszel a növényt kupacoljuk fel földdel úgy, hogy a vesszők alsó három-négy rügyét védje a föld a hidegtől. Miután megindul a nedvkeringés, meg kell metszeni a szőlőt. A metszés után pedig el kell végezni a lemosópermetezést, amely védelmet nyújthat a gombafertőzések ellen, mint amilyen a szőlőt veszélyeztető peronoszpóra, lisztharmat, vagy a szürkerothadás.
A szőlő mellet soha nem unatkozunk. A kötözéssel irányítjuk a hajtások növekedését, hogy ne akadályozzák egymást a fejlődésben. A hónaljhajtások eltávolításával érjük el, hogy kellő mennyiségű tápanyag jusson a termő hajtások fürtjeibe. A csonkázással a túlságosan hosszúra nőtt hajtásokat vágjuk vissza, a támrendszer magasságában, míg a lelevelezés segítségével eltávolítjuk a fürtöket árnyékoló leveleket.
A szőlőnek tehát megéri helyet adni a kertünkben.
_fill_540x300_0.jpg)
