A mikotoxinok a fonalasgombák által extracellulárisan kiválasztott, változatos kémiai szerkezetű másodlagos anyagcseretermékek, melyek a magasabb rendűekre nézve káros hatást fejtenek ki. A mikotoxinok előfordulásával a táplálékláncban mindenütt számolni kell, ahol lehetőség van a penészgombák elszaporodására, mivel ezek a gombák a természetben igen elterjedtek.
Különösen gyakoriak a gabonaféléken, ezek természetes szennyezői, kis mennyiségben általánosan fellelhetőek a gabonaszemeken. A gabona nagymértékű fertőzése bekövetkezhet már a tenyészidő alatt, vagy később a helytelen tárolás következtében. Ezek a vegyületek olyan stabilak, hogy a feldolgozást követően is jelen lesznek az élelmiszerben. A mikotoxinok akkor veszélyesek, ha nagy mennyiségben szívódnak fel.A mikotoxinok főbb fajtái:
Aflatoxinok
Az aflatoxinokat az Aspergillus nemzetség egyes tagjai termelik. Megtalálhatóak gabonaféléken, fűszereken, dehidratált és szárított gyümölcsökön. Származékaik sokszor tejből, tejtermékekből is kimutathatóak, ezek olyan kérődzőkben termelődnek, melyek a mikotoxinnal szennyezett gabonát fogyasztottak.
Ochratoxin A
Penicillium- és Aspergillus-fajok termelik, ezek főként mérsékelt égövi régiókban fordulnak elő, de megtalálhatóak trópusi vidékeken is. Gyakran elszaporodnak a gabonafélék tárolása során.
Fusarium-fajok által termelt toxinok – fumonizinek, zearalenon, deoxinivalenol
Gyakori szennyezői a kukoricának, akár több mikotoxin is jelen lehet egyazon növényen. Előfordulásuk függ az időjárási körülményektől, így vidékről vidékre és évről évre mennyiségük is változik.
Mik a tünetek?
Habár csak a XX. század második felében derült fény a penészgombák által termelt toxinok mibenlétére és ártalmaira, a penészes gabona által okozott, különböző tünetekkel és elhalálozásokkal járó járványszerű megbetegedések végigkísérték a történelmet, és különösen a rossz terméshozamú időszakokban szedték áldozataikat. Például a XI. századból származó források említik először azt a kiterjedt járványt Európában, mely görcsökkel, gangrénával és tüzes fájdalommal járt. A későbbi évszázadokban is rendszeresen előfordultak ilyen járványok, emberek tízezrei haltak meg.
|
A tüneteket az anyarozs alkaloidja okozta, mely által kiváltott érszűkület elsősorban a végtagokon kibírhatatlan fájdalmat, görcsöket, gangrénát okozott. Ez sokszor az ujjak, a végtagok elvesztéséhez vezetett. Akkoriban a megbetegedést ignis sacernek, szent tűznek nevezték. Csak sok idő elteltével hozták összefüggésbe a tüneteket a gabonaféléket megfertőző anyarozzsal (Claviceps purpurea), illetve az általa termelt ergot alkaloidokkal.
Ukrajnában, illetve Kelet-Európa egyes részein az 1930-as években főleg lovakat, de más állatokat is megbetegítő kór bukkant fel. Tünetként leírták a száj és torok irritációját, a bőr nekrózisát, az állatok sokkos állapotát, a leukocitaszám csökkenését, vérzést, idegrendszeri rendellenességeket. 1938-ban orosz tudósok rájöttek, hogy a betegség kiváltó oka a Stachybotrys chartarum által termelt mikotoxin, mely a szalmán és a gabonán fordult elő. A lovak különösen érzékenyek a gomba által termelt toxinokra.
A korábban leírt mikotoxikózisok pontos eredete nem mindig vált később ismertté, részben a korabeli leírások eltérő nyelvezete és szempontjai miatt, másrészt mert az állatkísérletekben leggyakrabban tiszta toxinokat alkalmaznak, míg a gyakorlatban vegyes mikroflóra fordul elő, ami változó összetételű toxint eredményez.
Az élelmiszer-előállítás, valamint -gyártás fejlődésének köszönhetően a világ fejlett régióiban a súlyos mikotoxinmérgezés kialakulásának esélye nagyon kicsi. Meg kell jegyezni azt is, hogy nem minden penész mérgező, vannak, melyek nem termelnek mikotoxinokat. Sőt, számos fajt alkalmaznak mind az élelmiszeriparban (sajtok, pácolt húsok), illetve a gyógyszeriparban (antibiotikumgyártás).
Penicillium spp. festett spóráinak mikroszkópos képe – Kép forrása: Geiger Adrienn
Penicillium spp. festett konídiumtartóinak és konídiumainak mikroszkópos képe – Kép forrása: Geiger Adrienn
Irodalomjegyzék:
Szeitzné Szabó M.: Szemelvények az élelmiszerbiztonság történelméből. Élelmiszervizsgálati közlemények. 2016. LXII. évf. 1. szám
Jean-Francois Quillien – Mycotoxins. Institut national de la recherche agronomique 2002.
Internetes források:
http://acta.bibl.u-szeged.hu/21247/1/szef_tudkozl_024_076-082.pdf
https://www.apsnet.org/edcenter/apsnetfeatures/Pages/Stachybotrys.aspx