Az ászkák először is nem bogarak. A szárazföldi ászkarákok az ízeltlábúak törzsébe, a felsőbbrendű rákok osztályába és az ászkarákok rendjébe tartozó alrend. Az ászkák fajszáma a világon körülbelül 3800-ra tehető, ezekből eddig becslések szerint hazánkban 58 fajt jegyeztek le. Sokan nevezik őket pincebogárnak vagy régiesen evetkeráknak.
Az ászkarákok testfelépítésére jellemző a külső meszes váz, amihez 14 végtag kapcsolódik – fotó: pixabay.com
Az alkalmazkodás bajnokai
Jól alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz, a testfelépítésük csaknem azonos a vízben élő közeli rokon csoportokéval, de számos morfológiai változás segíti őket a szárazföldi életben. Mivel a szárazföldi viszonyokhoz az egyes családok eltérő módon alkalmazkodtak, ez az elterjedésüket is meghatározta. Emiatt ez az állatcsoport az evolúció különböző tér- és időskálákon való vizsgálatára kiválóan alkalmas.
Az ászkarákok akár 18 mm-re is megnőhetnek (a legnagyobb testű szárazföldi ászkák közé tartoznak Ligia génusz fajok a maguk 4-5 centiméteres nagyságukkal), a színük a világosszürkétől a feketéig terjedhet. A testfelépítésükre jellemző a külső meszes váz, amihez 14 végtag kapcsolódik.
Az ászkarákok életmódja
Talajlakó, de felszínen "tevékenykedik" - elsősorban a nedves, sötét helyeken, a kövek, a farönkök vagy az avar alatt fordul elő. Szereti a nem bolygatott farakásokat, a komposztált anyagokat - ezeken a helyeken akár tömegesen is megjelennek, de épületen belül a pincékben is felbukkanhatnak.
Táplálékuk növényi, szívesen fogyasztanak elhalt növényi részeket, avart, gombákat, de a fiatal növényeket sem vetik meg. Emiatt előfordulhat, hogy az üvegházak vagy a virágoskertek kártevőiként jelennek meg, de szerencsére az általuk okozott kár csekély mértékű.
Alapvetően hasznos ízeltlábúak
Ha nem jutnak elegendő élelemhez, akkor okozhatnak károkat a kertekben, de alapvetően mégis hasznos élőlényeknek számítanak az ökoszisztémában betöltött szerepük miatt. Ennek az az oka, hogy lebontják a szerves anyagokat, a hullott avart, a növényi törmelékeket és az azokon megtelepedő mikroorganizmusokat és gombafonalakat is. Fontos lebontó szervezetek, hasznos munkát végeznek a komposztban is, ezért nem érdemes zavarni őket.
A felaprított szerves növényi maradványok a tápcsatornájukon áthaladva (részben emésztve), mint ürülék kerülnek vissza a talajra. Az ászkarákok ürülékkel kevert bélflórája fokozza a talaj termékenységét.
Az ászkarákok részt vesznek a talaj átalakító és lebontó folyamataiban is – fotó: pixabay.com
Ha mégis zavar az ászkarákok jelenléte...
Akkor a legjobb, ha elkerülöd a nedves területek kialakítását, fenntartását, hiszen ott szívesen tenyésznek. Ez sok esetben nehezen megvalósítható, ilyenkor jöhet szóba a csapdázásuk - amikor sérült burgonyát, banán- vagy narancshéjat teszel ki a számukra, amit nagy előszeretettel rágcsálnak, így a növényi maradványokon összegyűlő állatoktól könnyűszerrel megszabadulhatsz. De azért ne feledd: az ászkarákok részt vesznek a talaj átalakító és lebontó folyamataiban.
