Egész nyáron az aszályról, a vízhiányról beszéltünk, de ahol adódtak öntözési lehetőségek, még ott is komoly gondot jelentett a vízpótlás és a zöldségnövények páratartalom-igényének biztosítása.
Szeptember elején jelentősen megváltoznak az időjárási körülmények, és nemcsak a nappali hőmérséklet csökkenéséből következően kisebb a paprika, a káposztafélék vagy a gyökérzöldségek vízigénye, a nappalok rövidüléséből adódóan is csökken az asszimiláció, és a hozzá szükséges víz felvétele.
Gyakran ezt kevésbé érzékelik a kertészkedők, de sokszor még az árutermelő, profi kertészek is figyelmen kívül hagyják, és változatlan intenzitással öntöznek, amivel – ha nem is a nyári aszályhoz hasonló mértékű, de – súlyos károkat idézhetnek elő. Kétségtelen, hogy a túlöntözés kezdeti tüneteit nehezebben lehet felismerni, mint a vízhiányét, de a túlöntözés is káros hatással jár a termésmennyiségre, és számos minőségi hibával lehet összefüggésbe hozni.Mennyi és mitől függ a zöldségfélék vízigénye? Milyen módszerekkel is mérhető?
– tavasszal és a nyár folyamán több írást is közöltünk ezzel kapcsolatban.
A vízigény jellemzésére gyakran használt érték az evapotranszspirációs együttható (jele: ET; a kétféle vízmennyiség, a növény által párologtatott és a talaj felületéről elpárolgó vízmennyiség összege), ami jól mutatja az egyes zöldségfélék közötti jelentős különbséget, ami esetenként akár négyszeres is lehet (1. táblázat).Eltérő tenyészidejű zöldségnövények átlagos evapotranszspirációs értéke (vízigénye)
|
(Ombódi, 2007 nyomán)
Más mérőszámokat is szokás használni a vízigény jellemzésére, például transzspirációs együttható (egységnyi szárazanyag előállítására felhasznált vízmennyiség) vagy vízfogyasztási együttható (egységnyi termés előállítására használt vízmennyiség).
Az öntözővíz mennyiségére vonatkozóan általánosan használt mértékegység a „mm". Jelentése: egységnyi területre kijuttatott öntözővíz-mennyiség vízoszlopának magassága. 1 liter vizet, ha 1m2-re öntünk ki, azzal 1 mm vízmagasságot érünk el. (Általánosan elfogadott érték, hogy 1-2 mm, azaz 1-2 liter/m2 víz ~1-2 cm mélységben áztatja át a talajt.)
Korszerű üvegházakban, de már intenzív szabadföldi termesztésben is a besugárzott energia alapján öntöznek. 1 J/cm2-ként 2-3 ml/m2 vizet (tápoldatot) adnak, ami a nyári hónapokban 2-4 l/m2 mennyiségnek felel meg. Műszerek hiányában a növény által mutatott tünetekre, illetve érzésünkre, tapasztalatainkra hagyatkozhatunk csak, márpedig ez utóbbiak gyakran megtévesztők lehetnek.
A nyári meleg és napfény még augusztusban is intenzív vízutánpótlást igényel a zöldségnövények esetében – szükséges lehet a napi 2 liter/m2 öntözővíz is –, de a klimatikus tényezők miatt szeptemberben gyorsan lecsökken a vízigény néhány tized literre, amit a nappali meleg és napsütés miatt alig érzékelünk. Pedig a naphossza szeptember közepére, végére 11-12 órára csökken, nem is beszélve a fény intenzitásról. Ebből adódóan lassul a növény fejlődése, tömeggyarapodása.
Látván a lassuló növekedést – nem tulajdonítva elég jelentőséget a klímaváltozásnak – sokan helytelenül a megoldást még több víz és tápanyag kijuttatásában látják, ami túlöntözéshez vezet.
Mit okoz a túlöntözés?
A túlöntözés is, hasonlóan a vízhiányhoz, számos élettani betegséget és a fejlődésben súlyos depressziót okozhat. Legenyhébb – ami még nagyobb káros következményekkel nem jár, és talán legkorábban észlelhető – a hajtásvégek kisárgulása (1. kép).
Túlöntözés jellegzetes tünete paprikán, a vashiányra utaló hajtásvég kivilágosodása – fotó: dr. Terbe István
Vagyis a fiatal levelek klorózisa, amit a túlöntözött, levegőtlen talaj okoz, ami lényegében nem más, mint egy kezdődő tápanyagfelvételi zavar (többnyire vashiány), jó figyelmeztetés az öntözés mérséklésére. Súlyosabb következményei is lehetnek a víz túladagolásának, például a paradicsomnál, a karalábénál, reteknél vagy a fejes és kelkáposztánál a termések repedése, paprikánál és paradicsomnál a fiatal terméskezdemények lehullása.
Az ödéma (vízkorság) betegség is gyakran ilyenkor lép fel. A levelek fonáki oldalán apró vízhólyagok képződnek, amelyek még magukban nem lennének igazán veszélyesek, időben észlelve, az öntözés visszafogása után visszahúzódnak, illetve beszáradnak. Nagyobb baj, ha ezek a dudorok a leveleken felrepednek, ezzel elősegítve az ősszel egyébként is gyakoribb gombás és baktériumos betegségek megtelepedését, fertőzését.
A fent említett tünetcsoportok egyikébe sem sorolható az úgynevezett üvegesedés betegség. Ilyenkor a túlzott vízfelvétel következtében áttetszővé, üvegszerűvé válik a növény szövete, azaz a levele vagy a termése. Később, októberben (hajtatott növények esetében késő ősszel és kora tavasszal) salátánál, fejes és kelkáposztánál fényszegény, párás időjárásban túlöntözés hatására jelentkezik. Az ilyen növény rendkívül érzékeny a betegségekre, termése a szedés után gyorsan meghervad, megfonnyad.
