Andrew F. Smith a Potato: a Global History című burgonyamonográfiájában azt írja, hogy habár az a karrier elég döcögősen indult, a dél-amerikai őslakosok már időtlen idők óta megadták a krumplinak kijáró tiszteletet, még akkor is, ha ezek az őskrumplik nem nagyon hasonlítottak a maiakra. A keserű, élvezhetetlen burgonyából azonban mégis hamar nélkülözhetetlen alapélelmiszer lett, mely sok helyen már a kukoricánál is fontosabbá vált, ugyanis ott is megtermett, ahol a tengeri nem.
Smith kutatásai szerint a krumplit már 10 ezer évvel ezelőtt ismerték és termesztették a Titicaca-tó közelében, ahol a helyiek az idők során körülbelül 200 különböző krumplifajtát nemesítettek. Ezek némelyike kényes volt, mások akár 3500 méteres magasságon is megteremtek, a különböző fajtáknak köszönhetően pedig egész évben kitartott a krumplitermés.
Bezzeg a pulykára rögtön "rárepültek"
Hihetetlen, hogy a burgonya a világtörténelem alakítójává lépett elő, miután elterjedt Európában. Itt azonban először bizalmatlanul fogadták. Amikor Antoine Augustin Parmentier a 18. század elején meg akarta ismertetni a franciákat a krumplival, minden erejével azon volt, hogy kenyeret készítsen belőle, a nép ugyanis hallani sem akart másról, mint a kenyérről. Parmentier kapcsolódó könyve (Értekezés a burgonya termesztéséről és felhasználásáról) csak 1789-ben jelent meg de még ez sem volt elég ahhoz, hogy rábírja a krumplievésre a gyanakvó franciákat. Egyébként Parmentier sem önmagától ismerkedett meg a burgonyával: amikor porosz fogságba esett a hétéves háborúban, csak krumplipürét kapott enni.
Az ős-burgonyafajták kinézetre és ízre is másabbak voltak, mint a maiak – forrás: Pixabay
Ez jól mutatta a burgonya korabeli becsületét is: maximum raboknak vagy állatoknak adták. Szinte érthetetlen, mivel érdemelte ki a krumpli az őt körülvevő gyanakvást. Bezzeg Massimo Montanari gasztrotörténész szerint a szintén Amerikából származó pulykát szinte azonnal szívesen fogyasztották, sőt előkelő ételnek tartották, de a többi zöldséget is szívesen fogadták – csak a krumplit nem.
Raboknak és állatoknak
A növénynek, bár az újvilágból hazatérő tengerészek a hajón gyakran ették, nem tulajdonítottak különösebb élelmezésügyi jelentőséget, leginkább csak botanikai érdekességnek tartották. Enni leginkább csak az ette, akinek nem jutott más.
Először igazán a németek és az írek kaptak rá a krumpli ízére Európában. A háborúk sújtotta kontinensen a katonák, amerre jártak, kiürítették a magtárakat, a krumplit viszont nem ásták ki a földből, mert dolgozni kellett vele, vagy ha mégis, rendszerint maradt belőle annyi, hogy az emberek ne haljanak éhen. A krumpli nem számított divatos ételnek és bár húzták tőle a szájukat az angolok és a franciák, de legalább volt. A segítségével már egy-egy hadjárat nem járt automatikusan együtt az éhezéssel. A háború és a krumpli annyira kéz a kézben jártak, hogy a történész szerint 1560 után minden európai háború után megnövekedett a krumplitermesztéshez használt földek területe.
A krumplitól való idegenkedést okozó, annak egészségkárosító hatásába vetett hit olyannyira elterjedt, hogy két francia tartományban be is tiltották a termesztését arra hivatkozva, hogy a fogyasztása leprát, vérhast, vagy pestist okozhat. Ezért voltak olyan népek, melyeket még az éhínség sem győzött meg a krumpli hasznáról: a termelését itt vagy kikényszerítették, vagy csellel vették rá az embereket a burgonyafogyasztásra.
Nemcsak a szegények eledele
Parmentier ez utóbbit választotta: Párizs mellett egy krumpliföld mellé őröket állított, de csak nappalra, abban bízva, hogy a népnek gyanús lesz, hogy amit így őriznek, az csak értékes lehet. A trükk bejött, a nappal szigorúan őrzött krumplit a parasztok éjszaka ellopták és maguk is elkezdték termelni. Smith szerint ez önmagában még nem lett volna elég: Parmentier-nek be kellett bizonyítani azt is, hogy a krumpli nemcsak a szegények tápláléka.
Fura dolog, de a burgonya utat tört magának az alapvetően rizsfogyasztó kínai konyhában is és ma az ázsiai ország a világ legnagyobb termelője – forrás: Pixabay
Ennek érdekében 1778-ban Benjamin Franklin javaslatára krumplivacsorát szervezett a francia társadalom kiválóságai számára, ahol még a vodka is krumpliból készült. Nem aratott osztatlan sikert és hiába hívta meg a vacsorára kora celebjeit, Franciaországban csak a 19. század elejére terjedt el a krumplitermesztés. A viszolygást csak erősítette, hogy a Szentírásban egy szó sem esik a burgonyáról, ami miatt elterjedt, hogy kizárólag boszorkányok és ördöghívők fogyasztották. Népszerűségének növekedéséhez komolyabb éhínség kellett, nem volt elég Parmentier reklámja és ismeretterjesztő tevékenysége. Előbbinek köszönhetően 1789 után a burgonyaellenes hangok elhalkultak és a krumpli nemsokára utat talált a szakácskönyvek lapjaira is.
Már a franciák és az angolok is szeretik
Azóta a krumpli népszerűsége egyre csak nő és mára a világ legtöbbet fogyasztott zöldsége lett. Ennek okán az amerikai Maine államban már az is felmerült, hogy átminősítik gabonának, nehogy a közétkeztetésben a krumpli helyettesítse az „egészséges" zöldségeket. A javaslatot végül leszavazták: attól még, hogy a krumpli a magas keményítőtartalma miatt szénhidrátban gazdag, nem gabona. Az egykoron a krumplitól idegenkedő Franciaországban és Angliában is népszerű, gyakori vendég a családok asztalain és bármilyen hihetetlen, de a világ legnagyobb krumplitermelője a hagyományosan inkább rizst fogyasztó Kína.
Forrás: Qubit
_fill_540x300_0.jpg)
