Az ilyenkor már a szabadföldre kiültetett melegigényes zöldségféléknek, így a paprikának, a paradicsomnak vagy a tök- és dinnyeféléknek, virágoznia, kötni kellene. A csapadékos időjárás hatására azonban késnek a generatív szerveknek, a rügynek, a virágnak és a terméskezdeményeknek a megjelenése, ezzel szemben nagyon erős vegetatív növekedésnek, erős szár- és lombképződésnek lehetünk szemlélői, ami virág- és terméselrúgáshoz, későbbi szedéshez vezethet. Felvetődik a kérdés: tehetünk-e valamit ellene?
A stresszélettan gyakorlati értelmezésével és alkalmazásával egyre gyakrabban találkozhatunk a korszerű termesztéstechnológiák kapcsán. A termesztési folyamatokban történő tudatos alkalmazásuk lehetővé teszi a növényi életfolyamatoknak és a fejlődésnek bizonyos mértékű szabályozását, a fenológiai folyamatok korlátozott körülmények közötti irányítását. A stresszjelenségen belül stresszornak nevezzük azokat a környezeti elemeket, a növényre ható külső erőket, körülményeket, amelyek a növényi ingert kiváltják, amelyek a növény stresszválaszát létrehozzák.Nem biztos, hogy minden stressz a növény növekedése vagy fejlődése szempontjából kedvezőtlen folyamatokat indít el!
Beszélünk gyenge, úgynevezett „eustresszről”, amelyek a növényben kedvező, stimulatív folyamatokat váltanak ki, de léteznek úgynevezett „distresszek” vagy gátló hatásúak, amelyek az élettani folyamatokra minden tekintetben kedvezőtlenek. Ha a stressz okozta változások és reakciók élettani összefüggéseit jól ismerjük, úgy azokat a növénytermesztésbe beépíthetjük.
Nem biztos, hogy minden stressz a növény növekedése vagy fejlődése szempontjából kedvezőtlen folyamatokat indít el – fotó: Shutterstock
Minél intenzívebb termesztéstechnológiát alkalmazunk (pl. üvegházi vízkultúrás növénytermesztés, szabadföldi zöldségtermesztésben tápoldatozás stb.), annál több környezeti tényezőt tudunk szabályozni, annál több eustressz (stimulatív stressz) alkalmazására nyílik lehetőség.
Ha a felső talajrétegben elegendő a nedvesség és a tápanyag, sekélyen, a felső 10-20 cm-es rétegben képződnek a gyökerek. Ennek gyakorlati veszélye most nagy, ugyanis a nyári melegben a homoktalajok átforrósodhatnak, ami jelentős gyökérpusztuláshoz vezet, a növény hosszabb-rövidebb időre víz nélkül marad.
Öntözés szempontjából is bizonyos veszélyt jelenthet a sekélyen elhelyezkedő gyökérzet – egy-egy kimaradó öntözés esetén a gyorsan kiszáradó talajrétegből nem tudja a növény vízszükségletét fedezni. Ennek elkerülése, megelőzése a gyökerek mélyebbre „kényszerítésével” lehetséges, amit a gyakorlatban úgy lehet megvalósítani, hogy az ültetést követően „stimulatív stressz”-t alkalmazunk, azaz az öntözést visszafogjuk, aminek hatására a gyökerek a mélyebb, nedvesebb rétegekbe, talajrétegekbe húzódnak. Most, a sok csapadék hatására ez nem valósítható meg, de a gyökerek megvágásával, megszaggatásával (mély kapálás, kultivátorozás) elérhetjük a mélyebb gyökérképződést.
A fajtaleírásokban egyre gyakrabban találkozhatunk mint fontos tulajdonsággal a generatív és a vegetatív növekedési jelleggel. A generatív jellegű fajták hamarabb virágoznak, gyorsan kötnek, lombozatukhoz képest sok termést nevelnek. Ezzel ellentétben a vegetatív növekedésűek viszonylag későn kötnek, levéltömegükhöz képest kevés bogyót fejlesztenek. (A fogalmakat többnyire a paradicsomnál és a paprikánál használjuk, azonban újabban a szaklapokban, fajtakatalógusokban a tojásgyümölcs és a dinnyék esetében is megjegyzik.)
Erős vegetatív fejlődés paradicsomon (vastag szár, nagy lombfelület) – A szerző felvétele
Előny vagy hátrány egy fajta esetében a vegetatív vagy a generatív jelleg? – fogalmazódik meg a kérdés.
Az intenzívebb lombképzési vagy virágképzési hajlam nem mondható előnynek, de hátrányos tulajdonságnak sem tekinthető. Csupán azért jelzik, hogy a környezeti tényezők szabályozásával elkerülhessük a túlterhelést vagy a gyenge (rossz) terméskötést, a túllombosodást. Az aránytalanul sok levelet fejlesztő növény keveset terem, nehezen köt, és a terméseit lassan tudja beérlelni.
A túlzottan generatív jellegű növekedés esetén a növény korán fog teremni, de a termések a lombozat hiányában aprók maradnak, sőt idővel leáll vagy nagymértékben lecsökken a növekedés üteme, aminek következtében a termésképzés és a termésérés is lelassul.
A kedvező vegetatív-generatív növekedési arány fenntartására nagy szükség lesz az elkövetkező hetekben. Nyilván a generatív fajták esetében kevésbé kell tartani a sok csapadékból adódó erősebb vegetatív növekedéstől, virág- és terméselrúgástól, de a vegetatív jellegű fajtáknál a termesztéstechnológiával be kell avatkozni a növekedési folyamatokba.
A fajta pontos ismeretében a kertésznek kell a környezeti tényezők szabályozásával a növény generatív és vegetatív egyensúlyát fenntartani, vagyis azt a lomb- és termésarányt kialakítani, amelynél a fajta a teljesítőképességének maximumát adja.
A fajta pontos ismeretében a kertésznek kell a környezeti tényezők szabályozásával a növény generatív és vegetatív egyensúlyát fenntartani – fotó: Shutterstock
Melyek azok a környezeti tényezők és technológiai elemek, amelyek a növény fejlődését az egyik vagy a másik irányba mozdítják el? Milyen stresszhatásokkal érhető el a kedvező termés/lomb arány?
Generatív jelleget indukáló tényezők:
alacsony léghőmérséklet
kevés víz (átmeneti vízhiány)
sok nitrogén
sok foszfor
alacsony levegő-páratartalom
gyökerek sérülése
nagy tenyészterület
magas EC
hőmérséklet-ingadozás
Vegetatív jelleget indukáló tényezők:
magas léghőmérséklet
sok víz
kevés nitrogén
foszforhiány
magas páratartalom
folyamatos gyökérnövekedés
sűrű növényállomány
alacsony EC
kiegyenlített hőmérséklet
A fenti tényezők iránti érzékenység (stresszérzékenység) a növény fejlettségéhez, korához, egészségi állapotához, a fajtához kötődik, továbbá a többi tényező jelenlététől függően változik. Jó példa erre a nitrogén-túladagolás mint stresszhatás. Ha a nitrogéntúltrágyázás jelentős mennyiségű víz jelenlétében történik, akkor vegetatív növekedést generál; ha vízhiány mellett adunk sok nitrogént (sóstressz), akkor a virágzást indukálja.
