1. ábra: Jellegzetes nitrogénhiány-tünetek kukoricán, amelyek a pentozánhatás következtében is kialakulhatnak – A szerző felvétele
2. ábra: Jellegzetes nitrogénhiány-tünetek uborkán, amelyek a pentozánhatás következtében is kialakulhatnak – A szerző felvétele
A jelenség sokak számára magyarázatra szorul, tudván azt, hogy a talajba dolgozott növényi részek (szár, lomb, gyökérzet) más tápelemek mellett jelentős mennyiségben nitrogént is tartalmaznak.
A növényi részek lebontását szénhidrátbontó baktériumok végzik. Tevékenységük kétirányú (két lépcsőben történik), először nagy számban elszaporodnak, majd ezt követően bontják a növényi részeket, azaz a cellulózt. A felszaporodásukhoz nitrogénre van szükség, ami ha nincs elegendő a talajban, a növény elől is elveszik, saját maguk fehérjéinek építésére használják fel, és csak ezt követően kezdik a cellulóztartalmú szerves anyagot lebontani. A jelenséget szaknyelven pentozánhatásnak nevezzük.
A nitrogénhiány kialakulása, annak mértéke, a tünetek megjelenése mindig a talaj és a szerves anyag szén (C) - nitrogén (N) arányától függ. Amennyiben a talajok nitrogénben jól ellátottak, nem vagy csak kicsi a valószínűsége a pentozánhatás kialakulásának. Amennyiben a C:N arány nagyobb, mint 50, azaz a szén mennyisége több mint ötvenszerese a nitrogénnek, a szénhidrátbontó baktériumok felszaporodása indul meg, és a növények kisárgulása várható. Minél magasabb ez az érték, minél nagyobb a különbség, annál súlyosabb hiány kialakulásával kell számolni.
Ideálisnak abban az esetben nevezhető a C:N arány, ha nem magasabb, mint 20-30:1.
Mely növényi maradványok leforgatása esetén várható pentozánhatás?
Egyes növények leforgatásával jelentős a pentozánhatás kialakulásának veszélye (1. táblázat).
1. táblázat. A C:N arány és a pentozánhatás várható mértéke (Jócsik, 1962 és Nagy, 1993 nyomán)
|
A gabonafélék betakarítása után a területen maradó szármaradvány magas cellulóztartalmából adódóan leforgatáskor sok a talajban a szén a nitrogénhez képest, a nitrogén kevés. Valamivel kedvezőbb a helyzet a kukoricaszár bemunkálásával, ez esetben a C:N arány 45-50:1, de itt is van esélye a nitrogénhiány kialakulásának.
A pillangósok (szántóföldiek, lucerna, herefélék, csillagfürt, bükkönyfélék, lencse, kertészeti növények közül bab, borsó) köztudottan nitrogéngyűjtők, és a magas fehérjetartalmukból adódóan sok nitrogént is tartalmaznak, a C:N arány az esetükben 10-25:1, ami nagyon kedvező, ebből adódóan leszántásukkal pentozánhatással nem kell számolni.
Talajtakarásos termesztésben gyakran mulcsnak szalmát, gyenge minőségű tőzeget is használnak, amit ősszel leszántanak. Támrendszeres uborka, intenzív paprikatermesztés esetén – mivel az ilyen kultúrák magas tápanyagtartalmú talajt hagynak hátra – kicsi a veszélye a pentozánhatásnak, de kilúgozott, tápanyagban szegény területeken számolni kell vele!
Mit lehet tenni a pentozánhatás megelőzése érdekében?
Konvencionális termesztés esetén, amely során a növényi maradványok és szerves trágyák mellett műtrágyát is használunk a tápanyag-gazdálkodásban, könnyű a megelőzés, esetleg később a gyógyítása, megszüntetése. A szár, a levelek leforgatásával egy időben nitrogénműtrágyát is kell a talajba dolgozni, amelynek mennyisége 50-100 kg/ha (5-10 g/m2) hatóanyagnak megfelelő legyen.
