Alig hagytuk magunk mögött a viharos, zivataros, jégesős, de ugyanakkor bőséges esőt is adó néhány napot, s máris kánikulai meleg taglóz le ismét valamennyiőnket. Sajnos az Országos Meteorológiai Szolgálat mérései visszaigazolták félelmünket, a hirtelen lehullott csapadéknak csak kisebb hányada hasznosult a növények számára.
Igazából a talajok hasznos vízkészlete nem, vagy csak alig emelkedett. A felső 50 cm-es rétegben általában 40 % körüli, de sok helyen közelebb áll a 30 %-hoz.
Eleinte erős kipárolgás emelte a levegő relatív páratartalmát, aztán az is csökkent, s a páratartalom is csökkent. Napközben már ismét légköri aszályról kell beszélni, ami a növényeket védekezésre készteti – vastagabb bőrszövet, zárt légzőnyílások, kisebb vízforgalom.
Rövid távon nem sok biztatást látunk az időjárás előrejelzésben. Ismét 40 fokot közelítik a napi csúcsok, emelkedik a napi átlaghőmérséklet is, így aztán érthető, hogy a legmagasabb fokú hőségriasztás van érvényben. Talán a hétvégén érkezik egy újabb időjárási front, ami véget vet ennek a forróságnak, s reméljük ad csapadékot is.
A növényvédős még örülhetne is ennek a helyzetnek - csökken a gondja -, de minimum két fájó gond van ezzel: a növényvédelem a növénytermesztést segíti, de ha nincs mit védeni, mert kisült az állomány, akkor semmit nem ér. A másik gond az, hogy nem teljesen igaz, mert igenis van gond.
A kalászosok aratása a végéhez közelít, itt már nincs teendő. Van viszont a tarlókon. Erőteljes, gyors a tarlók gyomosodása, de sok helyen az árvakelés zöldítette ki a táblát.
Gyorsan nő a parlagfű a repcetarlón – Fotó: Agroinform – Tóth Miklós
A tarlóhántással gyomot is irtunk, meg igyekszünk a nedvességet megfogni. Sok helyen ezen túl a vegyszeres gyomirtás ilyenkor ad jó eredményt.
Figyelemreméltó tömegben lepik el növényeinket a földibolhák (Phyllotreta spp.), ami arra is figyelmeztet, hogy a repce vetésekor komoly fertőzési nyomásra kell számítani. A repcetarlók elmunkálása és a „régi” és az „új” táblák közötti távolság biztosítása adhat segítséget.
Hogy áll a kukorica és a napraforgó?
A kukoricák azért gyorsan visszanyerték a turgorukat, szebbek lettek a táblák. Sajnos a növekedésbeli eltérések, elmaradások még mindig látszanak, s ez a termés mennyiségére is kihatással lesz. A növény virágzása gyorsan halad, már megbarnult „bajuszt” is látni. Az időjárás is gyorsítólag hat a folyamatra.
Gyapottok bagolylepke hernyója kukoricán – Fotó: Agroinform – Lepres Luca
Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) imágóinak száma még mindig emelkedő tendenciát mutat, bár a csapdázások már a csúcs utáni szakaszt jelzik. A kártevő kopulál.
A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) lárvái látványos tüneteket okoznak, s csatlakozott hozzájuk a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) is. A takácsatka (Tetranychus urticae) népessége ismét emelkedésnek indult, az időjárás kedvező a kártevőnek.
Az aszály és az atkaszívogatás hatására korai felsülés indul meg az alsó leveleken. Ilyen kártevőkomplex esetén a helyi megfigyelés ad pontos képet, és segít a védekezési döntésben. A kis lárvák elleni védekezéssel lehetünk eredményesek.
A napraforgók virágzása is gyorsan halad. A tányérok még a virágzási szakaszban is növekedtek kissé, de méretük általában elmarad a várakozásoktól.
Virágzás vége a napraforgóban – nem mindenhol tart már itt – Fotó: Agroinform – Lepres Luca
Betegségek közül az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi) okoz tüneteket a levélen. Az alsó levelek megsárgultak, foltosan barnulnak és felsülnek. A betegség a felsőbb levelek irányában terjed, de a száron még nem látni tüneteket.
A szklerotiniás szártőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) általánosan nem emelkedett, de helyileg – előveteménytől, fekvéstől függően – ettől eltérő helyzet kialakulhat. Figyelni kell viszont a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) fertőzésére is. A betegség korai tüneteit láthatjuk a gyengébb talajú táblafoltokon hervadás, lankadás formájában. Ez a tünet hasonlít az aszály okozta kár tüneteire, így alaposabb vizsgálat szükséges a meghatározásához.
Poloska tojáscsomó – itt éppen egy szőlőlevélen – Fotó: Agroinform – Lepres Luca
A poloskák (Miridae) népessége csak lassan emelkedik, a szúrások a szár felső részén, illetve a tányérokon láthatóak. A sérülések ellenére a tányérbetegségek tüneteit még nem észlelték az állományokban.
A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) e növényen is szaporodik. Népessége emelkedik, s vele együtt az alsó levelek sárgulása is fokozódik.
A mostani időjárás sem igazán kedvez a kórokozók fertőzésének. Egy-két helyen észlelték a keresztesvirágúak fehérsömöre (Albugo candida) világos foltjait. A betegség nem terjed, remélhetőleg nem okoz gondot.
A burgonya esetében a közelmúlt 1-2 esős napja elég volt a burgonyavész (Phytophtora infestans) megjelenéséhez. A mostani időjárás nem kedvez a betegség terjedésének, ennek ellenére öntözött területen, újabb esők esetén a védelemre gondot kell fordítani.
Megjelent a fitoftór a burgonyán – Fotó: Agroinform – Tóth Miklós
Almában a vértetű, barackban a sztigminás betegség terjedése lángolt fel
Almásokban a fő gondot most az almamoly (Cydia pomonella) és a vértetű (Eriosoma lanigerum) jelenti. Az almamoly szokásához hűen hektikusan rajzik, csak a helyi csapda fogások adnak értékelhető eredményt. A vértetű jól érzi magát és terjed a lombozatban.
A levéltetvek (Aphididae) kissé visszaestek, a levélaknázó molyok (Phyllonorycter spp.) pedig ebben az évben nem mutattak nagyobb tömeget. Természtesen a varasodás (Venturia inequalis) újabb fertőzési hulláma indult el a nedvesebb periódusban, s a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) fertőzése is követte. Folytatni kell mindkét betegség ellen a kezeléseket.
A csonthéjasok érnek, fajtától függően szedik a gyümölcsöt. A sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) újabb lendületet kapott, figyeljünk rá.
Szépen mosolyog az őszibarack, de a levél sztigminás – Fotó: Agroinform – Tóth Miklós
Ahol a viharok, esetleg jég gyümölcs sérülését okozták, ott a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) fellépése veszélyeztet. Nagyon gyakran ez teszi tönkre az érő gyümölcs nagy részét.
Nagy számban és folyamatosan rajzik a szilvamoly (Grapholita funebrana) és a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta). Ne felejtsük, a keleti gyümölcsmoly több tápnövényes.
A levéltetű (Aphididae) fertőzést érdemes ellenőrizni, ha szükséges, beavatkozni, mert e fákat nagyon szeretik a kártevők, ráadásul a lombozaton belül kedvező körülményeket találnak.
Még mindig terjed a lisztharmat a hajtásokon – Fotó: Agroinform – Tóth Miklós
Az érő gyümölcsöt nagy előszeretettel keresik fel a poloskák, különösen az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) és a zöld vándorpoloska (Nezara viridula). Egyre emelkedik a népességük, ősszel valószínűleg sokaknak megkeserítik az életét az épületekbe, lakásba behúzódással. Addig is kárt okoznak paradicsomon, gyümölcsökön, védekezzünk ellenük.
Zöld vándorpoloska kajszibarackon, nagyon gyorsan szaporodik – Fotó: Agroinform – Tóth Miklós
Gyorsan emelkedik a rajzó dióburok-légy (Rhagoletis completa) imágók száma, érdemes már megkezdeni a védekezést ellenük, hiszen az imágót tudjuk nagyobb eséllyel elpusztítani. Az elmúlt évek megfigyelései szerint sokáig repül a kártevő, így többszöri kezelésre lesz szükség.
Veszélyben a szőlő!
Továbbra is veszélyben van a szőlő, elsősorban a lisztharmat (Uncinula necator) támadja. A tőkék lombozatán belül optimális mikroklíma alakul ki a kórokozó számára, így a betegség terjed. A fertőzés elsősorban a bogyókat, fürtöket célozza, vagyis nagyon közvetlen a kártétel. A betegség minden borvidéken jelen van, általában közepes szintű fertőzöttséggel írható le a helyzet, de természetesen nagy szórással.
Lisztharmat a fürt belsejében – Fotó: Agroinform – Lepres Luca
Az előbbiek miatt ismét kiemelt fontosságot kap a zöldmunkák elvégzése, a lombozat szellőzésének biztosítása. Nélküle csökken a kezeléseink hatásossága. Ugyanakkor a fürtök napoztatása, a lelevelezés ebben a helyzetben napégést okozhat, tehát átgondoltan kell eljárni ebben a munkában is.
Nem igazán kedvezett eddig az időjárás a peronoszpóra (Plasmopara viticola) fertőzésének. Ennek ellenére több helyen megjelentek a betegség levéltünetei, s a foltok sporuláltak, vagyis konídiumok keletkeztek. Ez nem jelent feltétlenül újabb fertőzést, a környezeti feltételek erősen befolyásolják a folyamat sikerét, de jelzi a betegség jelenlétét és aktivitását. A védelmet fenn kell tartani, mert újabb esős napok gyorsan terjedő fertőzést indítanak el.
A szürkepenész (Botrytis cinerea) eddig nem károsította a fürtöket, de ennek a veszélye egyre nő. Egyrészt a fürtzáródás után, a tömött fürtökön belül gyorsan terjed a fertőzés, másrészt a zsendülés egyre inkább fogékonnyá teszi a termést a fertőzésre. Amennyiben csapadékot, nedvességet kap a növény, úgy fokozott fertőzési nyomásra kell számítani.
A feketerothadás (Guignardia bidwellii) jelenlétét eddig is tapasztaltuk, de most egy fokozatot lépett a kórokozó. Eddig csak a levéltüneteit láttuk, most már a fürtöket támadja, mutatják ezt a kávébarna töppedő bogyók. Amikor csapadékra van esély, erre is gondolni kell.
A nyár második felében rendszeresen megjelenik az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) a szőlőn, s az idén sem történt ez másként. Főként a fürtkocsányon találjuk meg a kártevőt. Egyelőre kárt nem okoz, védekezés még nem indokolt.
Idén gyenge rajzást mutatott a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana), csak helyileg okozhat gondot. Viszont terjed a leveleken a szőlő gubacsatka (Colomerus vitis) és a filoxéra (Viteus vitifolii) levéllakó alakja is.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!
Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
