A tápoldatozással, azaz a tápoldat összetételével, mennyiségével, töménységével, adagolásának módjával jobban kézben tudja tartani a termesztő az élettani és termesztési folyamatokat, mint a hagyományos öntözési és tápanyag-kijuttatási módok esetén. Ez jobb minőséget, magasabb termésátlagot és nagyobb termésbiztonságot eredményezhet.

Az így nagyobb költségekkel járó termesztés azonban csak abban az esetben térül meg, ha a többi termesztési tényezőt (fajta, növényvédelem stb.) megfelelően irányítjuk, a tápoldatozást összehangoljuk, hozzá a szükséges feltételeket biztosítjuk. A víz- és tápanyagok ilyenformán történő adagolása előnyös, de magában nem garancia az eredményes termesztésre.

Tápoldatkészítés menete

A tápodat készítése kétféle módon történhet: tankkeveréssel és törzsoldat alkalmazásával.

A tankkeverés egyszerűbb, kevésbé intenzív termesztésnél javasolható, kisebb felületen, kisüzemekben, házikertekben, saját célra történő gazdálkodás esetén. A műtrágyákat és tápsókat egymás után adjuk a vízhez. Ha a víz minősége szükségessé teszi, elsőként savazunk, majd az egyes műtrágyákat a kicsapódás veszélye miatt mindig az előző oldódása után adjuk. Hígabb oldat készítésénél, azaz egytartályos módszer esetén kisebb a vegyületek kicsapódásának veszélye, mint a törzsoldatnál. Az így elkészült tápoldat pH-ját és EC-értékét a kijuttatás előtt célszerű ellenőrizni.

A tankkeverékes módszer hátránya a nagyméretű tartály szükségessége. Egy közepes nagyságú, 5000 m2 felületű kertészetnek, amennyiben egyszeri alkalommal legalább 5 mm mennyiségű tápoldatot szeretnének kijuttatni, 25 m3 térfogatnak megfelelő tartálykapacitással kellene rendelkeznie, ekkora tartályban kellene bekeverni a műtrágyát. Általában a gazdaságok ilyen nagyságú folyadéktárolókkal nem rendelkeznek. Saját célra termelő gazdaságokban, házikertekben 100-200 literig elképzelhető a tápoldat készre keverése, és a bekeverést követően, hígítás nélkül, közvetlen a növényekre történő kijuttatása, de nagyüzemekben, nagyobb felületen nem oldható meg!

Nagyobb technikai felkészülést igényel az úgynevezett törzsoldatos módszer, ha a műtrágyákból és a tápsókból először töményebb oldatokat, ún. törzsoldatokat készítünk, külön-külön tartályban vagy edényben oldva azokból (szulfátokat, illetve kalciumot tartalmazók), amelyek keveredve kicsapódást okozhatnak. Ezeket közvetlen csak a kijuttatásakor a tápoldat-adagoló berendezés segítségével – szükség esetén savval is – összekeverjük, és vízzel folyamatosan a kívánt tápoldattöménységre hígítjuk. Ilyen a tápoldat készítse két lépcsőben történik: törzsoldatkészítés és -hígítás. A módszer kicsit bonyolultabbnak tűnik, de ilyen úton (megfelelő vízminőség esetén) teljes biztonsággal elkerülhető a műtrágyák kicsapódása, illetve a szórófejek, csepegtető testek eldugulása.

Törzsoldat készítésekor az alábbiakra figyeljünk:

• Törzsoldat csak jó minőségű, lágy, alacsony sótartalmú vízből készíthető.
• Célszerű a törzsoldat töménységét úgy beállítani, hogy felhasználáskor 100x-ra kelljen hígítani. Ezzel jelentősen megkönnyítjük a tápoldat töménységének és a kijuttatott műtrágya mennyiségének számítását. (Pl.: Ha 0,1%-os oldatot tervezek kijuttatni, akkor érdemes 10%-os törzsoldat készítése, ami 100 liter víz hígításával adható.)
• 30-50 tömeg %-nál több a legjobban oldódó műtrágyákból sem oldható fel vízben! Ezt a bekeverő tartályok méretezésénél kell figyelembe venni.
• Csak annyi törzsoldatot készítsünk, amennyi egy-két nap alatt elfogy, ugyanis egyes komponensek idővel kicsapódhatnak.
• A törzsoldathoz növényvédő szert, növekedésszabályzó anyagokat nem szabad keverni.
• A törzsoldatot zárt, fénytől védett helyen kell tartani.

A tápoldat legfontosabb tulajdonsága a sókoncentráció, ami az öntözővízben található kémiai elemek és a műtrágyák tápelemeinek (ionok) együttes tartalmából adódók. A gyakorlatban és a szakirodalomban leginkább EC-nek nevezik, mértékegysége a mS/cm (használt még: mg/l, mmol/l, mgeé/l). Korábban a műtrágya százalékban kifejezett koncentrációjával jellemezték a tápoldat töménységét, ami gyakorlatiasabb, de kevésbé volt pontos.

paprika

A tápoldat összetételével, mennyiségével, töménységével, adagolásának módjával jobban kézben tudja tartani a termesztő az élettani és termesztési folyamatokat – fotó: Shutterstock

Az EC-t általában 1,5 és 3 mS/cm (~0,1 és 0,2%), közötti értékre állítjuk be, de módosítani szükséges:

• növényfajtól (pl. paprika és uborka hígabb oldatot igényel, mint a paradicsom, a fehér termésű (TV) paprika hígabbat, mint a színes bogyójú fajták),
• növény fejlettségétől (virágzást követlen megelőzően magasabb koncentrációjú oldatra van szükség, mint az ültetést követő időszakban és túlterhelt növények esetében) és
• klimatikus tényezőktől, mindenekelőtt a fényviszonyoktól függően (júniusban-júliusban hígabb kell, mint tavasszal vagy ősszel).

Talajos termesztésben alacsonyabb EC-re állítjuk be a tápoldat töménységét, mint a vízkultúrában, és szabadföldi körülmények között alacsonyabbat használunk, mint hajtatásban.

A tápoldat kémhatása 6,0 és 6,5-ös pH között tekinthető talajos termesztésben megfelelőnek. A kémhatását nem szükséges a termesztés során változtatni, a növények fejlődésére nincs hatással, és az egyes zöldségfajok pH-igénye sem különbözik jelentősen egymástól.

A tápanyagok aránya a növény fajtól és fejlettségtől függően változik. Ez elsősorban makrotápelemek (N; P; K; Mg) esetében igaz, például a levélzöldségfélék több nitrogént és kevesebb káliumot igényelnek, mint a paradicsom vagy a gyökérzöldségfajok. A nitrogén és kálium aránya, amely leginkább meghatározza a növekedés vegetatív vagy generatív irányát, 1:3 között változik. Gyökeresedés elősegítéséhez mindig foszforban magasabb töménységű oldatot használunk.

A kijuttatandó összes tápanyagmennyiséget a talajos termesztésben kg/ha vagy dkg/m2 hatóanyagként (fajlagos tápanyagigény számítása alapján) szokás megadni, bontva havi, heti vagy alkalmankénti mennyiségre.

Tápoldatozás módja, gyakorisága

A zöldségnövények által igényelt víz- és tápanyagmennyiséget nehéz összhangba hozni. Ezért a csak tápoldattal történő öntözés szabadföldi körülmények között a tápanyagveszteségek, valamint a talaj- és környezetszennyezés miatt általában nem javasolt, ilyen esetben a növény vízigényét a tápoldatos öntözések mellett ún. tiszta vizes öntözésekkel biztosítják.

A tápoldatozás számát, gyakoriságát a termesztett zöldségfaj, a termesztés módja, esetleg egyéb környezeti tényezők határozzák meg (pl. természetes csapadék mennyisége stb.). Ha a fejtrágyázás kizárólag ilyen módon történik, akkor szabadföldön általában hetente 1-3 alkalommal tápoldatozunk (pl. káposztafélék, gyökérzöldségek stb.), de van napi 4-5 tápoldatozás is, például a támrendszeres konzervuborka termesztésében. Nagyobb terhelés, napos idő és homoktalaj esetében gyakoribb öntözésre és tápanyag-utánpótlásra van szükség, de hígabb oldatot használunk. A gyakori, kis adagú tápoldatozás használata kedvezőbb, de költségesebb, ha nem automatizált a rendszer, több élőmunka-ráfordítással jár.

Tápoldatozás során előforduló gyakori hibák

Abból adódóan, hogy sokan kellő ismeretek nélkül fognak a tápoldatozáshoz, továbbá a helyi adottságokat és lehetőségeket figyelmen kívül hagyják, gyakran más gazdaságokban alkalmazott módszereket kritika nélkül átvesznek, számos termesztési hiba következik. Ezek közül a leggyakoribbak:

• Nem oldódik fel jól a műtrágya:
- rossz minőségű a víz (pl. magas pH, magas EC-érték),
- rossz minőségű, nem tápoldatozó műtrágya lett bekeverve,
- egy tartályban lett feloldva a szulfát és a kalciumtartalmú műtrágya és
- túl tömény oldat készült.

• Egyenetlen a növényállomány fejlettsége, mert a csepegtető testek eldugultak.

• Nagy lombot fejlesztenek a növények, a virágokat és a terméskezdeményeket elrúgják:
- túl híg a tápoldat,
- korán kezdődött a fejtrágyázás és
- sok a nitrogén a tápoldatban a káliumhoz képest.

• Haragos zöldek a növények:
- túl tömény a tápoldat,
- alacsony a talaj nedvességtartalma (vízhiány) és
- rossz az öntözővíz összetétele, magas az EC-értéke.

• Növények alsó levelei sárgák: nitrogén, kálium, magnézium tápanyagok hiánya.

• Növények hajtása sárga: mikroelemek hiánya, pl. mangán, cink.

növény

Tömény tápoldat hatására haragoszöldek az uborka levelei, a sókártétel tüneteit mutatja – fotó: Agroinform.hu

• Terméselrúgás, leáll vagy lassul a növény fejlődése, hervadás: hirtelen lett megváltoztatva a tápoldat összetétele vagy a töménysége.

• Szórófejes tápoldatozás esetén a leveleken perzselési foltok mutatkoznak:
- tömény volt a növényekre juttatott tápoldat vagy
- nagy melegben történt a tápoldatozás.

Ha talajon történő tápoldatos termesztés során nem vesszük figyelembe a talajtulajdonságokat, tápanyag- és vízmegtartó képességét, könnyen túlöntözés történhet, aminek következtében a gyökérzónában pangó víz alakul ki, sok só halmozódik fel, ami gyökérbetegségeket, só- és vízstresszt eredményez, tünete kezdetben hervadó növény, később csökkenő termés, romló minőség, növénypusztulás.

Gyakran a zöldségkertészek gazdasági okokból nem komplex (mikroelemes) műtrágyát használnak a tápoldatkészítéshez, hanem elemenként rakják össze előzetes receptúra alapján. Az így történő tápoldat-összeállítás nagy figyelmet és precíz műtrágyabemérést igényel, különösen a mikroelemeket tartalmazó tápsók esetében okozhat a pontatlanság hiányt vagy súlyos mérgezést.

A tápoldat-adagolás helyességéről a növények alapos szemrevételezésével, habitusvizsgálatával, a hajtások, a lombozat levélszintenkénti megfigyelésével fontos információkat nyerhetünk.

Akkor járunk el helyesen, ha a tápoldatozáshoz a fent megadott értékeket csak irányszámoknak vesszük, és azokat a helyi adottságokhoz, környezeti feltételekhez folyamatosan igazítjuk, azokkal összehangoljuk.

paprika

Talaj levegőtlensége következtében kialakult mikroelemhiány paprikán – fotó: Agroinform.hu