Manapság köznapi társalgásban és tudományos értekezésekben gyakran szóba kerül a globalizáció és a helyi élelmiszerek fogalma. A zmescience.com beszámolója szerint azonban a globalizáció tulajdonképpen évszázadokkal ezelőtt vette kezdetét, és az élelmiszernövények többsége nehezen köthető tisztán egyes földrajzi körzetekhez.

Gyümölcsök

Az élelmiszernövények többségének termesztése nem köthető tisztán egyes földrajzi területhez – Fotó: pxfuel.com

A nagy felfedezések és a nagy hódítások – a tatárjárástól kezdve Amerika, Ausztrália és Új-Zéland felfedezéséig – ugyanis együtt jártak az újonnan elért régiók növényi szaporító anyagainak begyűjtésével és távoli országokban való terjeszésével.

Ismeretes, hogy többek között az Európában is termesztett napraforgó és tök Észak-Amerikából, a kukorica, burgonya, paradicsom és számos gyümölcs Dél-Amerikából, a rizs és a kávé pedig Afrikából került hozzánk, miközben a földrészükről származó alma és dió világszerte elterjedt, természetesen mindenütt igazodva a helyi körülményekhez.

Ma már a nagy növények között gyakorlatilag nem találunk olyanokat, amelyeket kizárólag az eredeti élőhelyükön termesztenek. Ez egyben bizonyítékul szolgál arra is, növények termesztési lehetősége – bizonyos határok között – kiterjeszthető. Az egyre szaporodó beltéri farmok esetében pedig ez a kiterjesztés korlátlanná válik, amire  az izlandi banántermesztés illusztris példát szolgáltat.

Indexkép: pxfuel.com