Az utóbbi évtizedekben a kontinensek között megnövekedett kereskedelem és a globális klímaváltozás miatt Magyarországon is felgyorsult az olyan károsítók megjelenése és megtelepedése, amit korábban még nem ismertünk. Volt, hogy emberi közreműködéssel – behurcolással – vagy a faj önerőből való terjeszkedésével érkeztek, majd hódítottak teret, jelentős pusztítást végezve a meglepetésszerű és hirtelen nagy károsításukkal – nem kímélték a dísz- és zöldségnövényeket, de a gyümölcsfákat sem – olvasható Taxner Ágnes cikke a novenyvedoszer.hu-n.
Vértetű kolónia – fotó: Pollinator/wikimedia
Vértetű – az Észak-Amerikából behurcolt kártevő
Az invazív fajok felbukkanása nem régebben is előfordult, de a megjelenésük gyakorisága nem volt olyan mértékű az elmúlt évszázadokban, mint napjainkban. Jó példa erre az egyik ilyen kártevő a vértetű, amelyet még az 1880-as években Észak-Amerikából hurcoltak be, valószínűleg hajórakománnyal. A kártevő sikeresen meghonosodott Európában, többek közt hazánkban is, a mai napig jelentős károkat okozva az almásokban.
A vértetű nagyon gyorsan terjedt, és már az 1890-es évek elejétől kezdve rendszeres és súlyos károkat okozott a gyümölcsültetvényekben. Ezt egy neves kertész polihisztor közreműködésével sikerült visszaszorítani, aki 1926-tól eredményesen telepített be hazánkba egy vértetűfürkész parazita rovarfajt, amelynek a teljes kifejlődéséhez – elsősorban a tojás, lárva, báb szakaszban – az almán károsító vértetű testére van szüksége, ami a vértetű pusztulását okozza.
Kezdetben látványos eredményeket értek el, de a széles hatássprektrumú rovarölő növényvédő szereknek köszönhetően újra felszaporodtak, hiszen a kémiai szerek nemcsak a kártevőket irtották ki, hanem azok hasznos természetes ellenségeit is.
A vértetűt nem nehéz felismerni
A vértetű 1-2 mm nagyságú rovar, ennek ellenére könnyű felismerni, mert a testét 3-4 mm hosszú viaszszálak tömege fedi, amivel nagyon szembetűnő fehér vattaszerű pamacsokat hoz létre a lombkoronában, az almafa fás kolluszosodó részein, törzsén, ágain, vízhajtásain, tősarjain – írja a szerző.
Nagyon szapora faj, évente akár tíz nemzedéke is kifejlődik, egy-egy generáció két hét alatt kialakul. Nevét onnan kapta, hogyha szétnyomunk egy-egy ilyen kolóniát, akkor a váladéka, testnedve vörös színű.
Kártétele abban áll, hogy a fa nedveit szívogatja, amelynek a helyén sejtburjánzás alakul ki, kipúposodik a kéreg, felreped, rákos sebek keletkeznek. Ezek a folyamatos kártétel miatt képtelenek hegesedni, akadályoztatva van a tápanyag- és vízellátás, ami az ágak részleges vagy teljes pusztulásához vezet.
Hazánkban a rovar szűznemzéssel szaporodik, a nőstények az utódokat klónozással hozzák létre, egyedenként több mint 100 lárvát is. A legmozgékonyabbak azok az első stádiumú lárvák, amelyeket még nem védi a viaszszál, így könnyedén eljutnak az almafa különböző részeire – olvasható a cikkben.
Nincs teljesen biztos módszerünk ellene
A testét fedő sűrű viaszszálak miatt a növényvédő szer lepereg róla, ezért más megoldásokhoz kell folyamodni ellene:
- hatékony lehet az alanyfajta helyes megválasztása, mert a különböző alanyfajták érzékenysége eltérő a kártevővel szemben
- kímélnünk kell a természetes ellenségüket, a vértetűfürkész tevékenységét azzal, hogy nem használunk más kártevők ellen sem széles spektrumú növényvédő szereket
- a fa zöldbimbós állapotában, a fiatal, még viasszal nem borított aktív lárvák a lombkorona felé haladnak a telelőhelyükről, ilyenkor célszerű egy célzott olajtartalmú szerrel kezelni a fatörzset, vagy ragacsos hernyófogó övet alkalmazni
- megoldás lehet a mechanikai eltávolításuk is – telepeik kézzel könnyedén eltávolíthatóak.
