A fajszi Szabadi Árpád édesapjával kezdett el fűszerpaprika-termeléssel foglalkozni. Mint azt az Agroinformnak elmondta: az utóbbi években nemcsak a hazai klímát, hanem valamennyi paramétert – költségnövekedést, piaci pozíciót, utánpótlást – tekintve romlott a magyar fűszerpaprika-termelők helyzete.
– Családunkban régi hagyománya van a fűszerpaprika-termelésnek, amit az édesapámmal kezdtem újra 1994-ben, 3 hektáron – idézte fel a kezdeteket. – Pár évvel ezelőtt 104 hektár volt már a termőterület, most jelenleg 64 hektáron folyik a termelés. Ez jelentős visszalépés, de úgy alakultak a körülmények, hogy kénytelenek voltunk szűkíteni a termelést. Ekkora terület már jelentős kézimunka-igényt jelent, ha csak a kapásokra gondolunk, ma már nehezebb munkásembert találni, mint régen. Hála Istennek, egyre jobbak a fajták, szebb és nagyobb mennyiségű termést tudnak adni az új hibridek, így a kevesebb tényleg több, a kisebb területen ugyanannyit termelhetünk, mint tavaly a 75 hektáron. Az idei egyfajta tesztév a sok új hibrid miatt – a fajtasort eddig édesapámmal közösen állítottunk össze, de sajnos, tavaly ő lebetegedett, így most ez a feladat rám maradt.
Riportalanyunk édesapja, Szabadi András egy erőteljes paprikatővel – fotó: Szabadi Árpád
Árpád elmondta: ők maguk készítenek őrleményt is, ehhez a jól bevált, fennálló termésű Kalocsai 622-es és a csüngő Szegedi 80-as fajtákat preferálják. Ezek ugyan nem betegségellenállóak, viszont a legjobbak a szín- és zamatanyagaik. Összesen 15 fajtával dolgoznak, köztük néhány csípőssel, például a Hetényi parázzsal is.
– Sajnos, a klímaváltozás minket is sújt, a régi jó, hagyományos magyar fajtákat ma már csak 12 hektáron termeljük – folytatta a gazda. – A 622-es felálló terméseket hoz, tehát a paprikákat nem takarja a lombozat, és annyira erős a napsugárzás, hogy megperzseli, megégeti a végüket, amiket ezért el kell dobni. Nagyon nehéz megvédeni, rengeteg plusz költséggel jár... Továbbá előfordul néha jégverés is, tavaly mindent szétvert, szerencsére kötöttem biztosítást és a biztosító helyt állt.
A Kalocsai 622-eshez hasonlóan felálló termésű fajták háttérbe szorulnak, mert a perzselő napsütés jelentősen károsítja a paprikákat – fotó: Szabadi Árpád
Szabadi Árpád jelezte továbbá: rontja a termelők helyzetét az inputárak jelentős emelkedése. Lehetne vetni kiváló magyar hibrid fajták magjait is, de míg a hagyományos fajták szemenként 20-30 fillérbe kerülnek, addig az F1-eseké 8-16 forintba is, a vetőmag hektárköltsége esetükben nagyon (500 ezerről 2-2,5 millió forintra) megnő, amit már nehéz kigazdálkodni. Ezért jó lenne, ha a kormányzat az intenzívebb termelést jobban támogatná, hisz ott nagyobb a kockázat is, lévén szabadföldi kultúráról van szó, Árpád információi szerint vannak is ilyen irányú kezdeményezések.
A magyar paprika ízében, színezőképességében verhetetlen – fotó: pixabay
– Továbbá mi cégként jobban szem előtt vagyunk, a hatóságok nálunk szigorúan ellenőrzik a feldolgozás folyamatát, a hulladékgazdálkodást, mindent, míg vannak körök, ahol ez nem ennyire jellemző. A másik, ami „nyom" minket, az áfakör. A 27 százalékos mérték nagyon nagy, azt gondolom, ha magyar ember állít elő magyar terméket, akkor ebben az esetben jelentősen csökkenteni kellene az áfá-t (5%-ra), ezzel mindkét oldallal, termelővel és vevővel egyaránt jót tenne a kormányzat. A harmadik nagy gondunk a kínai paprika, amit sajnos, a profitmaximalizálás miatt a magyar áruval szemben előnyben részesítenek némely feldolgozók, de nem ugyanaz a minőség, az íze elmarad a miénktől, a színét pedig hamar elveszíti – vázolta a helyzetet Árpád. – Kínában olyan műtrágyákat, növényvédőszereket is használhatnak, amiket az EU a tagállamokban már nem enged. De nemcsak a kínai, hanem a dél-amerikai paprika is jön be bálákban, ami meg aflatoxinnal fertőzött, ezért újra kell szárítani. Őrlés után kevernek hozzá egy kis magyart, lepapírozzák és máris „hazai"...
Arról is beszélt: az egész országban a korábbi 15-20 ezer helyett ma már csak 1500 hektáron díszlik a magyarok legkedvesebb fűszere.
– A tendencia nyilvánvaló, a fiatalok közül már csak kevesen foglalkoznak ezzel a növénnyel (mert sok szakértelmet követel és rengeteg munkával jár), az idősebbek pedig a nehézségek miatt egyre többen abbahagyják a termelést – zárta Szabadi Árpád.
