Cikkünk előző részében a helyrevetés előnyeit, esetleges hátrányát, a rossz kelés okait taglaltuk, a továbbiakban a palántázás módozatait és technikáját ismertetjük.
A palántázást mint szaporítási módot számos előnye miatt egyre nagyobb felületen, egyre több zöldségfajnál alkalmazzák, még olyanok esetében is, ahol korábban mint szaporítástechnológiai eljárás számításba sem jöhetett. A zöldségpiacon tapasztalható éles konkurenciaharc miatt – még a kisgazdaságok esetében is – egyre nagyobb termésbiztonságra van szükség, ami a palántáról történő ültetéssel több növénynél jobban garantálható, mint helyrevetéssel.
A palánta előállítása, nevelése, de maga a vásárlás is nagy szaktudást, több ismeretet és tapasztalatot igényel. Nem véletlen szakmai körökben az a vélemény, hogy a „palántanevelés a zöldségtermesztés nehézipara". A palánta egy bizalmi cikk, amelyre ugyan szabványelőírások vonatkoznak, de sok olyan tulajdonsága (pl. betegség) jelentkezhet a kiültetést követően, amelyek vásárláskor még nem felismerhetők.
A jó palánta ismérvei
A jó palánta zömök növésű, vastag szárral, élénkzöld lombozattal rendelkezik, nagy, egészséges, dúsan elágazó, a tápkockát és a cserepet sűrűn átszövő gyökérzete van. Egészséges voltát a hófehér hajszálgyökerekről lehet legjobban megállapítani, továbbá arról, hogy mentes a gyökérgubacs-fonálféreg tüneteitől, azaz az apró, gombostűfej nagyságú gumócskáktól.
Sokan annak alapján vásárolják a palántát, hogy milyen magas, milyen hosszú a szára, van-e rajta már terméskezdemény.
A sűrűn nevelt palánták megnyúlnak, ültetésre kevésbé alkalmasak, könnyen törnek, gyakran napégést szenvednek. Tévesen sok esetben ezeket szívesebben vásárolják a nem hozzáértő kertészkedők, mint a zömök növényeket – fotó: Agroinform.hu
Nem a lombozat vagy a szár hosszúsága, hanem a gyökértömeg a mérvadó. A zömökebb, rövid ízközű, de vastagabb szárú növény jobban elviseli az ültetéssel járó megpróbáltatásokat, a kedvezőtlen környezeti hatásokat. A bekötött, már terméskezdeményekkel rendelkező palánta alkalmatlan ültetésre, illetve legfeljebb csak úgy, ha a terméskezdeményeket az ültetés előtt eltávolítjuk róla. Egyébként lassan tér magához, később kezd teremni, különösen akkor, ha a környezeti feltételek sem kifogástalanok (hideg, vízhiány, tűző nap, rossz talaj stb.).
A jó palánta fehér, a táphengert sűrűn átnőtt gyökérzettel rendelkezik – fotó: Agroinform.hu
Törekedjünk dús, fehér gyökérzettel rendelkező, zömök, paprikánál és paradicsomnál virágbimbós állapotban lévő, egészséges levélzettel rendelkező palánta vásárlására!
Szálas vagy tápkockás palántát érdemes ültetni?
Kis- és nagyüzemben, saját célra termelő kertészetekben ültetnek szálas, azaz földlabda nélküli, úgynevezett kopasz palántát, tálcás palántát (kicsi, henger alakú földlabdával), továbbá cserepes és különböző méretű tápkockában nevelt növényeket.
A tálcában nevelt palánták nagyon népszerűek a termesztők körében. A képen szabadföldi termesztésre nevelt zellerpalánták – fotó: Agroinform.hu
Kétségtelen, hogy legjobbak a nagy tápkocában előneveltek, ezeket az ültetéssel járó esetleges stresszhatás még rosszabb körülmények között sem viseli meg olyan mértékben, mint a szálas palántákat. Ugyanakkor gazdaságossági okok miatt meggondolandó a nagy földlabdával értékesítettek vásárlása, mivel az áruk is a földlabda méretével arányosan növekszik.
Hajtatásban, fólia alá és üvegházban – a gyökérzöldségeket kivéve – minden primőrt tápkockás formában ültetünk.
Szabadföldi termesztésben fajonként és termesztési cél szerint alapvetően ötféle csoportot különböztetünk meg:
• Kizárólag helyrevetéssel szaporítjuk: pillangósok (borsó, bab, lóbab), gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem, feketegyökér, paszternák, retek, cékla), levélzöldségek közül a spenót és a sóska.
• Általában helyre vetik, de ritkán palántázzák is: csemegekukorica, póréhagyma, sütőtök, cikóriasaláta.
• Mind a két szaporítási módot alkalmazzák: paprika, paradicsom, uborka (alapvetően a termesztési céltól függ, azaz friss fogyasztás, ipari feldolgozás, tárolás).
• Elsősorban palántázzák, de ritkán helyre is vetik: kabakosok (görögdinnye, sárgadinnye, főzőtök, cukkini, patisszon), levélzöldségek (fejes saláta, endívia saláta), káposztafélék (fejes és kelkáposzta, karfiol, brokkoli, karalábé, kelbimbó, kínai kel, leveles kel), továbbá friss fogyasztási célból paprika, paradicsom, uborka.
• Kizárólag palántáról szaporítják: spárga, zeller, padlizsán, paradicsomalakú paprika.
Nagy értékű növények intenzív termesztése esetében (pl. görögdinnye, paprika, paradicsom, uborka, padlizsán) a szaporodó súlyos, talajból fertőző növénykórokozók és kártevők miatt egyre szélesebb körben alkalmazzák az oltást, aminek növényvédelmi előnyei mellett megemlítendő a jobb stressztűrő képessége is. Saját ellátás céljából történő, azaz házi termesztés esetén a palántaköltségek miatt nem javasoljuk az ültetését.
Dinnyepalánták oltása, majd ültetésük palántanevelő edénybe – fotó: Agroinform.hu
A rosszul sikerült palántázás gyakori okai
Gyakran előfordul, hogy a palánták a kívántnál lassabban indulnak fejlődésnek, és a későbbi növekedésük is vontatott. Egy-egy hűvös tavasz esetén érthető is, de mivel magyarázható, ha az időjárás kedvező volt a fiatal növények kirakásához, mégsem megfelelő a fejlődésük? Ennek kapcsán felvetődő kérdések:
• Mi az oka a kezdeti lassú fejlődésnek?
• Miért gyenge a gyökeresedés, a gyökérképződés?
• Mi az oka a gyakran tapasztalt színelváltozásoknak, a levelek antociánosodásának vagy a klorózisnak?
Nem érdemes sietni a kirakással!
Az elfagyás vagy megfázás kockázata mellett az egy héttel korábbi ültetés még jó idő esetén is legfeljebb egy-egy nap koraiságot eredményez a szedésnél. (Nem a napok száma, a kiültetést követő hőösszeg a meghatározó!)
A hidegtűrő fajokat, mint a salátát és káposztaféléket, már március közepén-végén ültethetjük, de a melegigényes paprikát, paradicsomot, tojásgyümölcsöt, tököt, dinnyét vagy zellert csak a talaj menti fagyok után, pontosabban azt követően, ha a talaj hőmérséklete elérte a 10–15 oC-ot, szabad kirakni. Nemcsak a fagy okozhat kárt, a melegigényeseknek (paprika, uborka, padlizsán stb.) elég, ha megfáznak, aminek következtében később kezdenek virágozni, rosszabbul kötnek, fejlődésük vontatottá válik.
Az elmúlt években – szemben a gyümölcsféléket károsító tavaszi lehűlésekkel – kevésbé a talaj menti fagyok, sokkal inkább az ültetés idején és az azt követő nagy hőség és a tűző napsütés volt káros a zöldségpalántákra. Sok esetben a felmelegedett talajban (főleg homokon) a gyökerek szabályosan elégnek, a kirakott növény leveleit a tűző nap leperzseli.
Ültetési szempontból ideális a meleg, ha borús, esős idővel párosul. A napsütésnek csak a palántanevelés során edzett, a szabadföldi körülményekhez szoktatott növények állnak ellen. A meleg, az átforrósodott talaj ellen egyetlen védekezés van, a folyamatos öntözés, esetleg kisebb felületen az átmeneti árnyékolás.
Az ültetőágy talaja legyen laza, nedves, és amiről sokan megfeledkeznek – mint ahogy a magvetésnél is említettük –, kellően ülepedett. Ezt leginkább úgy tudjuk elérni, ha a szántást (ásást), az ún. ültetőágy-előkészítést nem közvetlenül a palántázás előtt végezzük, hanem ősszel vagy tavasszal, de legalább egy-két héttel a kirakás előtt. Az ültetőágy alapos beöntözésével az ülepedés gyorsítható, a gyökeresedést akadályozó talajüregek megszüntethetők.
A jó eredés akadálya lehet valamilyen előző évről a talajban maradt gyomirtó szer, nagyobb mennyiségű műtrágya és bomlatlan szerves trágya is. Az utóbbi két esettel gyakran találkozhatunk.
Vannak, akik tévesen azt gondolják, hogy a talaj ültetés előtti bőséges trágyázásával elősegítik a gyökerek képződését, holott ez fordítva igaz.
Az éretlen trágyából képződő ammónia, akár csak a sok műtrágya, leperzseli a fejlődésnek induló, nagyon érzékeny hajszálgyökereket, aminek következtében a növény az erős hervadás tüneteit mutatja.
Függetlenül attól, hogy mennyire nedves vagy száraz a talaj, meg kell öntözni, be kell iszapolni a palántákat! Öntözéssel a levegőt kiszorítjuk a gyökerek mellől, így nedves talajjal érintkeznek, ami feltétele a lendületes gyökeresedésnek. A műveletet – hangsúlyozva célját – gyakran nem is beöntözésnek, hanem beiszapolásnak nevezik.
Fejlettség tekintetében legjobb a bimbós stádium, az ennél idősebb, túlfejlett növények – amelyeken már apró termések is vannak – lényegesen lassabban indulnak fejlődésnek.
A kiültetett palánta, függetlenül a talaj tápanyag-ellátottságától, kiültetés után sárgul, a tápanyaghiány tüneteit mutatja: ez különösen a szálas vagy kicsi földlabdákkal rendelkező palántákra jellemző. A jelenség abból adódik, hogy a palánták hajszálgyökerei a felszedéskor és ültetéskor megsérülnek, illetve még nem képesek olyan ütemben a talaj tápanyagainak hasznosítására, azaz felvételre, mint ahogy azt a lombozat igényelné. Ilyen esetben egy gyorsan ható, komplex lombműtrágya 0,3-0,5%-os oldata sokat segít a klorózis megszüntetésében.
A lilás (antociános) elszíneződés a paradicsomra, káposztafélékre és néhány salátafajtára jellemző, amit a hideg talaj és az alacsony léghőmérséklet okozhat. Bár csúnya látvány a lila levélzet (amit kiválthat foszforhiány is!), felmelegedéssel fokozatosan visszazöldülnek a levelek.
A lilás-zöld levélzet az optimálisnál alacsonyabb talaj- és léghőmérsékletre utal, fázik a növény – fotó: Agroinform.hu
_fill_540x300_0.jpg)
