Nem szerencsés a növényi tápanyagok között fontossági sorrendet állítani, bármelyik tápelem, így a makroelemek mellett (N, P, K, Ca stb.) a mikroelemek (Mn, Zn, Cu, B stb.) hiánya is okozhat fejlődési zavarokat. Mégis a bórt mint a szántóföldi, de a kertészeti növények fontos mikrotápelemét gyakrabban szokás emlegetni, mert hiánya jellemző tünetekkel járó súlyos betegségeket okoz. Vannak területek, ahol a bórhiánybetegség rendszeresen előfordul, és vannak évek, amikor gyakrabban jelentkezik.
Bór mint kémiai elem
A bórt (B) mint kémiai elemet a XIX. század elején fedezték fel. Más elemekhez képest csak kisebb mennyiségben található a földkéregben (0,001%), természetes körülmények között elemi állapotban nem fordul elő. Közel száz különböző borát (bórtartalmú) ásvány ismert, legnagyobb bórlelőhelyek Kínán kívül Közép- és Nyugat-Törökországban találhatóak.
A tiszta bórt a félfémek közé soroljuk, nehezen bontható vegyületei miatt nagyon körülményes az előállítása. A kristályos bór kémiailag közömbös, a legerősebb savaknak is ellenáll, a gyémánt után a második legkeményebb anyag, ebből adódóan a forgácsolóiparban különös jelentőséggel bír.
Az elemi bórt az elektronikai ipar félvezetőkhöz adalékanyagként is használja. A mezőgazdaságban nemcsak mint növényi tápanyagnak van jelentősége, a növényvédőszer-gyártásban is használják, az ízeltlábúakra erősen mérgező hatású. Újabban a humángyógyászatban a daganatos betegségek gyógyításánál szintén számításba jön.
Fontos növényi tápelem
Mint mikrotápelemből századnyi, ötszázadnyi annyi van a kertészeti növényekben, mint nitrogénből vagy káliumból. Az egyszikűek kevésbé bórigényesek (2-5 ppm), mint a kétszikűek (15-90 ppm), ez utóbbiak esetében a szárazanyagra vetített mennyiség alapján jelentős szórás tapasztalható (1. táblázat). „Bórigényeseknek" mondhatók a cukorrépa, a gyökérzöldségek, a káposztafélék, a gyümölcsök közül az alma és a körte, valamint a szőlő.
Termesztett növények bórtartalma (mg/kg szárazanyag; ppm)
|
A növények a bórt borát ionok formájában hasznosítják. A növényen belüli mozgása korlátozott, az alsó, idősebb növényi részekben a bórtartalom magasabb, főleg a vegetatív részekben halmozódik fel, hatása sok vonatkozásban a foszforéhoz hasonló.
Ismertebb élettani funkciói:
• elősegíti az ionfelvételt, azaz más tápelemek növénybe jutását,
• fontos szerepe van a merisztémasejtek differenciálódásában,
• szabályozza a sejtfalak szerkezetének kialakulását,
• hiánya lassítja a növényen belüli szénhidráttranszsportot – ebből adódóan egyes szervekben felhalmozódik (levelekben), másokban csökken a szénhidrátszint (pl. bogyótermés, mag stb.),
• azáltal, hogy fokozza a cukor-, illetve a keményítőtartalmat, javítja a termésminőséget,
• indukálja a pollen csírázását és a pollentömlő képződését, ebből adódóan fontos szerepe van a megtermékenyítésben, és
• hatással van a növények vízháztartásának szabályozására, ezáltal javítja a növények szárazságtűrő képességét.
A bór – lévén csak transzspirációval szállítható elem – az idősebb növényi részekben lokalizálódik, onnan hiány esetén sem képes mobilizálódni, ebből adódóan a hiánytünetei kezdetben mindig a hajtásokon mutatkoznak. Hiányának részben igen jellegzetes, más tápelemmel nehezen összetéveszthető tünetei vannak, de ismertek olyan elváltozások is, amelyek más tápelemek esetében is előfordulnak.
A bór hiányához köthető szimptómák:
• legfiatalabb leveleken klorózis, súlyos esetben nekrózis mutatkozik, elhal, elpusztul a hajtásvég és a hajtás,
• rövidebb ízközök képződnek,
• a levélnyél és a szár parásodik, törékennyé válik,
• rossz termékenyülés (1. kép), kevesebb a virág, és rossz a magképződés,
• gátolt gyökérnövekedés, rendellenesen sok járulékos gyökér és
• gyümölcs, torzsa és a répatest üregesedése.
Bórhiány következtében a pollen nem csírázik, a pollentömlő nem fejlődik ki, ebből adódóan a paradicsom rosszul köt – fotó: Agroinform.hu
A felsorolt általános tünetek mellett a zöldségfélék esetében az alábbi fajokra, növénycsoportokra jellemző, speciális tünetek is ismertek:
Csemegekukorica: rövidebb ízközök alakulnak ki, a fiatal leveleken a levélszél mentén fehér sáv jelenik meg, szemhiányos csövek.
Gyökérzöldségek (sárgarépa, gyökérpetrezselyem, zeller, retek): a levelek törékenyek, fejletlenek, a főér mentén a levélszövet erősen hullámos. A levélnyelek parásodnak, a levélalap közelében feketére színeződnek. Idősebb korban kialakul az úgynevezett szívrothadás-betegség, a gyökértermés közepe üregessé válik, színe fekete és sötétbarna lesz, súlyos esetben sötét színű váladék képződik benne.
Burgonya: rövid szárat fejleszt, habitusa tömör, nagyobb számban képez oldalhajtásokat. Levélen csúcstól kiinduló, erek közötti klorózis alakul ki, a fiatal levelek idővel elhalnak. A gumóban barna foltok képződnek, a termés felülete sötétebb, gyakran foltos, héja parás, repedezett. A gumó vágásfelülete gyorsan elszíneződik.
Karfiol: fiatal levelek törékennyé válnak, a levélnyélen és a torzsán hegszerű dudorok képződnek, maga a torzsa üreges. Az elpusztult tenyészőcsúcs következtében erős az oldalhajtás-képződés. A termésen barna foltok mutatkoznak, a rózsa laza és széteső. Hasonlóan a nitrogén és víz együttes túladagolásához, a termésen levélkinövések képződnek.
Paprika: gyorsan befejezi hosszanti növekedését, a tenyészőcsúcsa elszárad, ezzel azonos időben a levelek a fonák irányába kezdenek pödrődni, súlyos esetben erezetük vörösesbarna lesz, a főerek erősen megduzzadnak. A bórhiányban szenvedő paprika olyan növényre emlékeztet, mint amelynek a tetejét letördelték.
Paradicsom: a tünetek a legfiatalabb leveleken jelennek meg először, világos színű bemosódás formájában, kicsik maradnak, deformálódnak, a szélük a fonák irányába pödrődik. Súlyos esetben a levelek barnára színeződnek és elhalnak. A levélnyelek, a levélnyelecskék és a levelek is törékennyé, pattinthatóvá válnak. A gyökerek fejletlenek. A termések gyakran deformáltak, aprók, a termés felületén vékony repedések, parásodás figyelhető meg (2. kép).
A termés parásodását a bór hiánya is okozhatja – fotó: Agroinform.hu
Cékla: levelei a sárgarépához hasonló tüneteket mutatnak, a termés külső részén besüppedt barnás-fekete elhalások alakulnak ki. A termés belsejében szabálytalan alakú, barna, barnás fekete üreg képződik.
Uborka: a hiány a fiatal levelek színének változásával és a hajtásnövekedés leállásával kezdődik. A levelek merevek, törékenyek lesznek, az oldalhajtások növekedése fokozatosan leáll, a szár ízközei megrövidülnek. A hajtás – akárcsak a gyökerek tenyészőcsúcsa – megreped és elszárad. A termés felületén hosszanti irányban repedések keletkeznek.
Fejes saláta: fiatal levelek sárgulásával, az antociánosodásra hajlamos fajták esetében barnás lila elszíneződésével kezdődik a betegség. A levelek tapintáskor durvák, kemények, törékenyek, enyhén kanalasodnak. A levélcsúcs közelében kisebb barna elszíneződések keletkeznek, amelyek fokozatosan összeolvadnak, és idővel kiterjedt foltot képeznek.
Mint néhány mikroelem esetében – így a bórnál is –, hiánykezelés esetén alkalmazott bórtrágyázás gyorsan átcsaphat mérgezésbe. Ilyen tekintetben a toxikus szint növényfajonként nagy eltérést mutat, egyes zöldségfajok érzékenyek, már 100 ppm körüli érték esetén a mérgezés súlyos tüneteit mutatják, míg mások ennek közel kétszeresét is károsodás nélkül elviselik. 200 ppm-et meghaladó érték esetén a legtöbb zöldségfajnál a vízszállítás lassulása miatt hervadás, alsó levelek barnulása, azaz a bórmérgezés tünetei jelentkeznek.
A tápanyaghiány kapcsán – főleg a mikroelemek esetében – beszélni szoktunk úgynevezett relatív hiányról, amikor a talajban lévő tápanyagot a növény valamilyen okból (általában külső, környezeti okok) nem tudja hasznosítani. Ilyennek tekinthető:
• magas talajkémhatás, lúgos pH,
• talaj kiszáradása,
• magas talaj-kalciumtartalom,
• rosszul alkalmazott meszezés, valamint
• tápelem-aránytalanságok (ionantagonizmusa), kedvezőtlen bór-molibdén és bór-kálium arány.
A felsorolt okok közül mint leggyakoribb tényezőket a magas pH-t, a talaj magas kalciumtartalmát, valamint öntözés hiányában a szárazságot kell kiemelni. A talaj pH-jának emelkedésével fokozódik a bór megkötődése a kolloidok felületén, aminek eredményeként a könnyen felvehető bórból egyre kevesebb marad a talajoldatban. A mész és bór antagonizmusa az erősen meszes talajokon és meszezést követően alakulhat ki. Ha az 1 ppm bórra jutó könnyen felvehető kalcium mennyisége meghaladja a 350–400 ppm-t, akkor nagy a valószínűsége a hiánybetegség bekövetkeztének.
Az elmúlt évek száraz időjárása szintén okozott bórfelvételi zavarokat. A bór egy része turmalin kristályok formájában erős kötődésben, a növények számára nehezen hozzáférhető módon található a talajban, ennek a formának a növénytáplálásban gyakorlatilag nincs szerepe. A hozzáférhető bór lényegében bórsav, azaz anionos formában van jelen, felvehetőségének feltétele a víz. (A víz jelenlétében OH-tartalmú vegyületekkel kapcsolatba lép, a növény számára felvehetővé válik.) Ugyanakkor ennek tulajdonítható a bór könnyű kimosódása is a laza, szerves anyagban szegény talajokból.
Bór pótlása, bórtrágyázás
A hiány pótlása történhet gyökéren és lombon keresztül, tekintettel arra, hogy a bór levélen keresztül jól érvényesül. A preventív védekezés az ajánlott, mert a hiánytünetek megjelenésekor már általában jelentős a kár, és az olyan súlyos tüneteket, mint a szívrothadás, utólag megszüntetni nem lehetséges.
Talajon keresztüli trágyázás: A bórtrágyázást többnyire más alaptrágyákhoz kevert bórral végzik (pl. bóros szuperfoszfát), illetve lúgos talajok esetében használnak bórozott gipszet is. Intenzív kertészeti kultúrák esetében alkalmazásra kerülő tápoldatozó komplexek más mikroelemek mellett rendszerint bórt is tartalmaznak.
Lombtrágyázás: A bórhiányt mutató zöldségkultúrák gyors kezelésére a bórax (nátrium-tetraborátot, régi nevén pórist) javasolható, de használhatók a különböző komplex lombtrágyák is, amelyek többnyire bórsavat vagy bóraxot tartalmaznak. Előnyük, hogy gyorsan hatnak, vízben jól oldódnak, legtöbb esetben növényvédő szerekkel is keverhetők. Sok esetben a gyártók egy-egy mikro- vagy félmikro elemmel kombinált készítményt ajánlanak, amely elem egyébként is levélen keresztül jól kifejti hatását (pl. keserűsóval kombinálva).
A bóradagot illetően a fentiekben jelzett mérgezés – bórtúladagolás – veszélye miatt nagyon óvatosak a szaktanácsok, még a bórigényes kultúrák esetében (pl. cukorrépa, gyökérzöldségfélék, lucerna, burgonya) sem javasolnak 2-5 kg/ha/évnél többet lombtrágya formájában. Ennek kijuttatása is megosztva, 0,3-0,5 kg/ha-os adagokban tanácsos.
A bórtrágyázással kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet a fentiekben már említett bórmérgezés veszélyére. Az ellenőrzés nélküli, éveken keresztül történő, rendszeres bórtrágyázás még olyan területen sem javasolható, ahol korábban már előfordult bórhiány.
Indexkép: Shutterstock
