Cikksorozatunkban a tenyészedényben történő, kisüzemi vagy saját célú zöldségtermesztéshez szolgálunk tanácsokkal. Az előzőekben az ehhez szükséges tenyészedényekkel, a lehetséges termőközegekkel és az ültetés gyakorlatával foglalkoztunk.
Későn tavasszal már súlyos fényhiánnyal nem kell számolnunk, csupán a napos vagy borús időhöz kell a fóliasátor hőmérsékletét igazítanunk. A paprika, az uborka és a padlizsán hőmérséklete közel azonos nappal, borús időben 25 0C, a paradicsomé valamivel kevesebb, 22 0C. Éjjel a nappali hőmérséklethez képest 5-7 fokkal alacsonyabb hőmérsékletet kell tartani. Napos időben – úgy nappal, mint éjszaka – 5-7 0C-kal lehet melegebbet tartani, mint borús idő esetén.
Tekintettel arra, hogy az említett zöldségfajok hőigénye nagyon hasonló, ültethetők egy sátorba is, legfeljebb a nagy melegre érzékenyebb paradicsomot a szellőzők (ajtó) közelébe helyezzük el.Az öntözéssel és tápoldatozással (fejtrágyázással) vigyázzunk, könnyen súlyos hibát lehet elkövetni a túladagolással, de az öntözés és trágyázás elmulasztásával is!
Legfontosabb szempont a növény generatív-vegetatív egyensúlyának fenntartása. Azaz a virágok és terméskezdemények arányban legyenek a lombozattal.
Egyik vagy másik túlsúlya ne akadályozza a kiegyenlített növekedést, termésképzést, amit öntözéssel, illetve tápoldatozással jól tudjuk szabályozni.
Nagy felületen, kőgyapoton vagy kókuszroston hajtató árutermesztők növényenként, sőt a növény fejlődési szakaszaiban is különféle összetételű tápoldatot használnak, aminek alkalmazását bonyolultsága miatt kisüzemben, saját célú termesztés esetén nem javasoljuk. Helyette mind a négy növény esetében vízben tökéletesen oldódó, 2:1:3 N:P:K összetételű komplex trágya 0,2-0,3%-os oldatával öntözzünk. Ha túl világos a levélzet, különösen az alsó, idősebb levelek sárgák, lehet kicsit gyakrabban, esetleg töményebb oldattal öntözni, túl sötét levélzet esetén átmenetileg a tápoldat helyett használjunk vizet.
A palánták ültetését alapos öntözés kövesse, de ezután takarékoskodjunk az első terméskötések megjelenéséig a vízzel és a tápoldattal.
Ennek kettős oka van:
• a fiatal növény kisebb lombtömegéből (párologtató felületéből) adódóan kevesebb vizet igényel és
• a túl nedves közeg esetében a virágzás később indul meg, és rosszabb lesz a megtermékenyülés.
A tápoldatozás napi gyakoriságát alapvetően az öntözési mód határozza meg. Csepegtető öntözés esetén napjában többször (4-5), de kisebb mennyiséget adhatunk. Kannás kijuttatással napjában egy-kétszeri nagyobb mennyiségű (1-1,5 liter) tápoldat elegendő. Napos időben, nagy melegben, nagyobb növényterhelés esetén tanácsos tiszta vízzel további egy, esetleg két alkalommal még öntözni.
Aki tenyészedényben kívánja a primőröket megnevelni, annak bizony sokat kell a növényekkel törődni, ápolni azokat. Legfontosabb, sorrendben az ültetés utáni első munka a növény főszárának zsinegre vezetése. Ez történhet úgy is, hogy a növényt a zsinegre tekerjük, de lehetséges műanyag klipszek segítségével is.
Műanyag klipszek segítségével gyorsan megy a növények rögzítése.
A paradicsom a levelek hónaljában hajtásokat fejleszt, és ha ezeket időben nem távolítjuk el, „őserdővé” válik a növényzet. Minél korábban, heti gyakorisággal ezeket a hajtáskezdeményeket törjük ki.
Az uborka esetében 0,5 méterig szedjük le a főszárról a terméskezdeményeket és az oldalhajtásokat. Ezt követően már maradhatnak a termések, de a hajtások továbbra is folyamatosan eltávolítandók. Ha elérte a növény a támrendszer tetejét, vágjuk vissza a főszárat, és a legfelső két oldalhajtást meghagyva, a huzalom átdobva, engedjük visszafelé nőni. Előfordul, hogy valami stressz éri a növényt (pl. megfázik), ennek hatására tömegesen, csokorban kezdi hozni a termést. Ilyen esetben ritkítsuk ki az uborkákat, nóduszonként csak egy-egy termést hagyjunk meg, tekintettel arra, hogy többet, jó minőségben a növény nem képes kifejleszteni.
A tömegesen jelentkező terméseket ritkítani kell, nóduszonként csak egy-egy uborka hagyható meg.
A paprika és a padlizsán esetében is szükséges az oldalhajtások eltávolítása. Miután kifejlődött az első elágazás, a gyengébb villát letörjük a virág után, az erősebbeket a zsineghez igazítjuk. Egy hét után az újabb oldalhajtásokat 10-15 cm-re visszatörjük, és csak a fahajtást engedjük továbbnőni, amit majd minden alkalommal a zsineghez igazítunk. Kezdetben a metszés több figyelmet igényel, de később az oldalhajtások lassabban nőnek, csak a főhajtást kell folyamatosan a zsineghez tekergetni.
Idővel – főleg paradicsomnál – az alsó levelek megsárgulnak, száradni kezdenek. Az ilyen levelek feleslegesen árnyékolják a fürtöket, és azáltal, hogy rontják a növény környezetében a légmozgást, segítik a betegségek kialakulását. Ezeket a leveleket folyamatosan el kell távolítani! Úgy a levelezést, mint a többi fitotechnikai munkát (kacsozás), a déli órákban tanácsos elvégezni, hogy estig a műveletek helyén keletkezett nyílt sebek beszáradjanak, éjszaka folyamán ne fertőződjenek. A leveleket és a kacsokat törjük, pattintsuk, és ne tépjük, mert az így sérült száron gyorsan megjelennek a gombás és baktériumos betegségek.
Levelezéskor felsértett száron súlyos fertőzések indulhatnak meg.
Mindig előfordul, hogy egy-egy beteg, napégett termés is fejlődik, illetve egészséges megsérül, megfertőződik. Ezekkel nem szabad a növényt terhelni, amint a betegség tünetei megjelennek, el kell távolítani őket, ne tartsák vissza a növényt fejlődésében, ne fertőzzenek tovább.
Szellőztetéssel és öntözéssel a páratartalmat szabályozzuk. Ez majdnem olyan fontos, mint a hőmérséklet szabályozása.
A magas páratartalom elősegíti a gombás és baktériumos betegségek terjedését, rontja a terméskötődést, vízkórságot okoz.
Magas páratartalom következtében a paradicsom levelének fonáki oldalán az ödémabetegség tünetei, apró vízhólyagok képződnek.
Ezzel szemben a túl gyakori és intenzív szellőztetéssel keletkező alacsony páratartalomban fénytelenné válnak a termések (pl. paprika, tojásgyümölcs), rosszabb a terméskötődés (paradicsom). Az uborka igényli a legmagasabb páratartalmat (90-95%), a paprika és padlizsán alacsonyabbat, 70-80%-ot, paradicsom termésérés idején 85-90%-ot. Tekintettel arra, hogy az említett zöldségfélék páratartalom-igénye hasonló, egységesen a 80-90%-os páratartalom tartását javasoljuk.