Ismeretes: 2024-től nem kell vízjogi engedélyt szerezni az 50 méteres mélységet, vagy az első vízzáró réteget el nem érő háztartási és mezőgazdasági öntözési kutakra, és be sem kell azokat jelenteni az illetékes hatóságoknál, ha a vízkivétel nem haladja meg az évi 500 köbmétert. Kivételt ez alól a vízkészletvédelmi szempontból kockázatosnak minősülő területek jelentenek, melyeket az Országos Vízügyi Főigazgatóság jelöli ki augusztus 31-éig.
A kormány korábban több próbálkozást is tett annak érdekében, hogy az egyre nagyobb számú, engedély nélkül létesített kutakat legalizálja. 2016-ban a türelmi idő végét 2018. december 31-ében állapította meg, amit aztán 2020 végére, majd 2023. december 31-ére módosított.
A tulajdonosoknak azonban csak a töredéke jelentette be a kútját, attól tartva, hogy az összeírás után adót vetnek ki rá.
A kabinet mostani lépésével pedig nemcsak a már szabálytalanul működő kutakat legalizálná, hanem a 2024-től épített kutaknál is mellőzné a hatósági kontrollt.
Márpedig az engedély nélkül épített kutak komoly kockázatot jelentenek a felszín alatti vizek minőségére, hiszen a tervezőknek, a hatóságoknak, a víziközmű-vállalatoknak semmilyen rálátásuk nem lesz azok működésére – mondta a HVG.hu-nak Rózsa Attila, a Magyar Vízkútfúrók Egyesületének (MVE) elnöke.
A kivitelezés nem ellenőrizhető, semmi sem garantálja, hogy a kút valóban csak az első vízzáró rétegig tart-e, illetve hogy az előírásnak megfelelő anyagokat használták-e fel az építés során.
A Magyar Mérnöki Kamara (MMK) kútrendezési munkacsoportjának 2020-as értékelése szerint az illegális kutak elterjedéséhez a hatósági ellenőrzés hiánya mellett az érintettek nem jogkövető magatartása is hozzájárult. A probléma a rendszerváltás óta folyamatosan súlyosbodik. Az MVE becslése szerint 1992 előtt a kutak 10-20 százalékát, 2000-ben a felét, 2010-ben a 80-90 százalékát, napjainkban pedig a 90-95 százalékát engedély nélkül építették, illetve építik.
Kezdetben legalább némi ráhatásuk volt a folyamatokra a vízügyi igazgatóságoknak, ugyanis azok ellenőrizték az új vállalkozások személyi és tárgyi feltételeinek meglétét, illetve adták ki a vízkútfúrási engedélyt. 2010-től gyakorlatilag ez is megszűnt.
„A működési engedély nélkül dolgozó kontár kútfúróknak semmiféle feltételnek nem kell megfelelniük, senki nem vizsgálja a tevékenységüket" – olvasható egy, a Vízügyi Közleményekben megjelent 2021-es tanulmányban. Ezzel párhuzamosan az építés ellenőrzése és az illegális kutak felderítése is megszűnt.
A talajvizet használó háztartási kutak engedélyeztetése ráadásul 1996-ban a jegyzők hatáskörébe került, azonban a polgármesteri hivatalok a mai napig nem rendelkeznek ehhez szakemberekkel – áll a tanulmányban. Segítséget sem kaptak az engedélyezett kutak nyilvántartásához, így nem is tartották fontosnak a rájuk rótt hatósági feladatok ellátását. A hivatalok saját megfontolásuk szerint tartják nyilván a kiadott engedélyeket.
A nem megfelelően fúrt kutak azonban nemcsak a talajvizet, hanem a rétegvizeket is szennyezhetik.
Az országos monitoringhálózat eredményei alapján mind a talajvizek, mind a mélyebben lévő rétegvizek minősége drasztikusan romlik. Már 60–80 méter mélyen húzódó rétegvizekben is találtak növényvédőszer-maradványokat, amelyek nem az évtizedekig tartó természetes leszivárgással kerültek oda, hanem a vízzáró rétegeket áttörő, szakszerűtlenül megfúrt, szigeteletlen kutakon keresztül – mondja az MVE elnöke.
Az évi 500 köbméteres vízkivételi határ pedig óriási terhelést ró a felszín alatti vizekre.
Ha minden engedély nélkül fúrt lakossági kút maximális kapacitáson pörögne, évi 500 millió köbméter talajvizet szivattyúznának ki a földből. A készlethiány pedig előbb-utóbb áttevődik a mélyebb rétegekre is.
Az agrártárca a tavalyi aszályos év után a mezőgazdasági öntözés fontosságát hangsúlyozza, de a szakma szerint ezt nem lenne szabad csak a felszín alatti vizekre alapozni.
A csapadék egyre kiszámíthatatlanabbul érkezik, mennyisége pedig nem nő – ami azt is jelenti, hogy egyre kevesebb tud belőle a talajban hasznosulni, hiszen az eső mind nagyobb része a felszíni vízfolyásokba kerül. Ezt a víztömeget kellene hasznosítani, „különben magunk alól szívjuk el a vizet, ami nagyon hiányzik majd a következő évtizedekben" – foglalja össze Rózsa Attila.
Forrás: hvg.hu
