Trendi szó a fenntarthatóság, de sokan mondják anélkül, hogy tudnák, mit jelent

A Hód-Mezőgazda Zrt. mintegy 2000 hektáron állít elő főként tömegtakarmányt és vetőmagot. Közel 1700 fejőstehenet és annak a szaporulatát, azaz összesen körülbelül 3500 szarvasmarhát tartanak a vajháti tejelő szarvasmarha telepen. Éves szinten több mint 17 millió kilogramm tejet termelnek.

Az 1400 férőhelyes kocatelepen több mint 5 millió kilogramm hízósertést állítanak elő évente nagy fokú hatékonysággal és szakmai mutatókkal. A dániai top 5 százalék szakmai mutatójához mérik a teljesítményt, és vannak olyan mutatók, amelyeket túl is szárnyalnak.

Antal Gábor, a Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgatója a XXX. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon – Fotó: Agroinform

"Minden ágazatunkban nagyon komoly szakmai munkát végeznek a kollégák, de a sertéstartást csak így lehet csinálni, így marad rajta valamennyi profit. 2,6 kg takarmányból állítunk elő 1 kg hízó alapanyagot, egy kocára 19 élve született malacunk van, és több mint 4000 kiló értékesített hízó jut, de volt olyan évünk, amikor 4600 kilóra jött ki ez az érték" – sorolta a számokat Antal Gábor.

Ezek mellett hibridkukorica-vetőmaggal, kalászosvetőmag-előállítással, takarmánykeveréssel és bárányneveléssel is foglalkozik a vállalat.

A harmincadik alkalommal megrendezett, nagy múltú szakmai kiállítás forgatagában arról beszélgettünk a vezérigazgatóval, hogy

• mit gondol a fenntarthatóságról,
• milyen stratégiát alkalmaznak, hogy megfeleljenek a folyamatosan jelentkező kihívásoknak, legyen szó az időjárásról, vagy éppen a változó támogatási rendszerről,
• hogyan kezelik a munkaerőhiányt.

Agroinform: A tavalyi év rengeteg gazdálkodó és agrárvállalat számára hatalmas kudarc volt. Mivel lehetett eredményt elérni?

Antal Gábor: 2022-ben a növénytermesztési ágazatunkat teljesen elvitte az aszály. A 2000 hektár takarmány-előállításra használt területből 600 hektáron volt kukorica, ami teljesen tönkrement. Számszerűsítve: silózás után a hektáronkénti átlag 80 mázsa volt a szokásos 600 mázsa helyett. Ráadásul szem is alig volt ebben, így a tápérték is sokkal gyengébb lett az átlagosnál. A búza sem hozott jó eredményt, az árpa viszont viszonylag jó termést produkált.

A silótakarmányhoz lábon vettünk kukoricát 1,5 millió forint értékben/hektáronként. Óriási feladat volt silótakarmányt készíteni ilyen magas önköltséggel, a mostani tejtermeléssel azt kell kigazdálkodnunk, hogy a tavaly méregdrágán betárolt takarmány árát vissza tudjuk hozni.

A tavalyi év tapasztalatai miatt átgondolták, hogy esetleg más lesz a vetésszerkezet, vagy új növényfajokkal, fajtákkal foglalkoznak?

Mi nem tudunk mást termelni, mert tömegtakarmányra van szükségünk, melynek egyik bázisa a kukoricasiló, de szintén fontos a lucerna, illetve rozsból és olaszperjéből készítünk szenázst a tavasz folyamán, ami szintén nélkülözhetetlen a szarvasmarhatartásban.

Ennek ellenére azért kísérletezünk: a cirokkal például próbálkozunk, és vannak biztató jelek.

A szemes cirkot például beépítettük a sertéstakarmány-receptúrába, volt olyan kísérlet is, amelyben egy az egyben lecseréltük a szemes kukoricát cirokra, és a fajlagos mutatók nem romlottak a sertéshizlaldában. Ez azért jó hír, mert azt tapasztaltuk, hogy a cirok sokkal jobban tűri a gyengébb területeket, mint a kukorica. Ott, ahol a kukoricának kevésbé megfelelő a terület, dupla termést is tud hozni a kukoricához képest a cirok, takarmánynak pedig majdnem jobban is használható.

A szarvasmarha-takarmányok esetében jól el kell találni az arányokat – Fotó: Agroinform

A szarvasmarhánál azért más a helyzet, ott nagyon jól el kell találni az arányokat, hogy hasznosuljon a takarmány, nekünk egyelőre az emészthetőség miatt a rozs és az olaszperje keverék szenázs jobban megfelel.

Szintén nagy probléma a mezőgazdaságban a munkaerőhiány. Mi a bevált megoldás a Hód-Mezőgazdánál? Robotizáció, automatizáció?

Mindenhol jelentős a munkaerőhiány, az állattenyésztésben még inkább, hiszen 365 napot kell dolgozni, és itt nincs hétvége. Nagyon nehéz embert találni, igyekszünk versenyképes fizetéseket adni, annyit, amennyit Nyugat-Európában kapna egy munkavállaló. Emellett külföldi, főleg indiai munkavállalókat is alkalmazunk, elsősorban a tejelő szarvasmarha telepen.

A robotizáció és az automatizáció is fontos lépések a munkaerőhiány kezelésében, de nem mindenkinek egyformák a lehetőségeik, ezek rendkívül tőkeigényes fejlesztések. Nekünk is van egy pályázatunk Roto fejőházra, ami még mindig nem mondható robotizált megoldásnak, hiszen fel kell rá hajtani az állatot, és fel kell helyezni a fejőkelyhet. Az emberi munkaerőt teljesen nélkülözni az állattenyésztésben... azt nehezen tartom elképzelhetőnek.

Megkezdődött az új támogatási rendszer, amelynek egyik legsarkalatosabb kérdése a fenntarthatóság. Mit gondol a fenntartóságról és a zöldelvárásokról?

Azt hiszem, nem lehet a végtelenségig bezöldülni, és közben pedig megfelelő mennyiségű élelmiszert előállítani. Azok a szakemberek, akik az agráriumban tevékenykednek, szerintem jobban értenek a környezet egyensúlyának a fenntartásához, mint a laikusok, akik sokszor súlyos tévhitekre alapozva hangoztatnak komoly elvárásokat. Nagyon sok téves elképzelés kering arról, hogy mi káros és mi nem. Sokszor a kérődzőket teszik felelőssé például a metánkibocsátás miatt, pedig ezt már számos kutatás megcáfolta.

Én személy szerint a "minden legyen egyre extenzívebb"-elvvel sem értek egyet abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ha vannak erőforrásaink, akkor azokat a lehető leghatékonyabb érdemes felhasználni. Ha nem hatékonyan használom fel az erőforrást, akkor az is pazarlás.

Trendi szó a fenntarthatóság, de sokan mondják anélkül, hogy tudnák, mit jelent. A fenntarthatóságról, tehát hosszan fenntartható állapotról, gazdálkodási modellről, stb. akkor beszélhetünk, ha mind a három szempontnak meg tudunk felelni, azaz fenntartható a tevékenység ökológiai, ökonómiai és társadalmi szempontból. Ha a fogyasztóknak nem tetszik, akkor azért szakad meg a folyamat, ha környezetvédelmi szempontból zsákutca, akkor azért nem fog menni, ha pedig nem éri meg gazdaságilag, akkor azért. Utóbbi az, aminek a hatása a leggyorsabban megmutatkozik. Ebben meg kellene találni egy egyensúlyt, különben nincs értelme fenntarthatóságról beszélni.

Antal Gábor: az erőforrásainkat a lehető leghatékonyabban érdemes felhasználni – Fotó: Agroinform

Az erőforrások hatékony kihasználásához a korszerű rendszerek is hozzátartoznak. Milyen technológiai megoldásokkal dolgoznak?

A sertéshizlaldában a Big Dutchman technológiát alkalmazzuk, a szarvasmarha-telepen DeLaval megoldásaink vannak. A növénytermesztési ágazatunk gépparkját az Axiál Kft. portfóliójából állítottuk össze, főként Horsch, Claas gépekkel dolgozunk, és természetesen a precíziós megoldások bevezetésével is haladtunk, bár ebben bőven van még hová fejlődni. Mérjük a terméseredményeket, hozamtérképet készítünk, tápanyag-utánpótlási tervvel dolgozunk, de például a szelektív gyomirtás megvalósításától még távolabb vagyunk.

2004-ben került a vezérigazgatói székbe. Hogyan tudná az azóta eltelt időszakot jellemezni, hogyan fejlődött a kiállítás?

Amikor 2004-ben idekerültem, akkor is nagy jelentősége volt már ennek a rendezvénynek, de még jóval kisebb területen zajlott. A tulajdonosok a folytatás és továbbfejlesztés mellett döntöttek, és jelenleg is élvezi a rendezvény a tulajdonosok támogatását, pedig ez pont az a tevékenység, amitől rövid távon nem lehet profitot remélni.

Sokat fejlődött a rendezvény az elmúlt 30 évben – Fotó: Agroinform

Mégis fontos, hiszen az ország alapvető érdeke, hogy legyen magyar állattenyésztés és erre épülő élelmiszeripar, így ezek a szakmai rendezvények felértékelődnek, itt találkozhatnak a szakmai képviselői és kap egy kis reflektorfényt az ágazat.

Mindamellett szeretném hangsúlyozni, ahogyan a kiállítás megnyitóján is mondtam, hogy szükség van ebben az ágazatban a profitra. A fiatalok ugyanúgy szeretik a pénzt, mint az idősebbek, a vágyaikat meg akarják valósítani, és ha nem lesz pénz az állattenyésztésben, akkor nem fognak ide jönni dolgozni. Remélem, hogy ez a rendezvény is hozzájárul az állattenyésztésben dolgozók és a szakma megbecsültségének növekedéséhez.