Megafauna
Több ezer évvel ezelőtt legendás és hatalmas ősi növényevők járták a síkokat, erdőket és mezőket, ezeket az állatokat nevezzük összefoglaló néven megafaunának. Mindenki által ismert ikonikus képviselőik a gyapjas mamut, az óriás bölény az óriáslajhár, az óriásszarvas, a mai orszarvúkat is eltörpítő gigászi masztodonok, és a hatalmas ősi lovak. Ezek az állatok mind fontos szerepet játszottak a világ füves ökoszisztémáiban.
"Olyannyira, hogy egy friss tanulmány szerint ezen állatok kihalása hozzájárulhatott ahhoz, hogy világszerte megnövekedett a gyepterületeken pusztító erdőtüzek száma."
A Yale Egyetem és a Utah-i Természettudományi Múzeum kutatói által vezetett tanulmány az 50 000-60 000 évvel ezelőtt bekövetkezett késő negyedidőszaki kihalás hatásait vizsgálta. Eredményeiket a Science című folyóiratban tették közzé.
Több ezer évvel ezelőtt legendás és hatalmas ősi növényevők járták a síkokat, erdőket és mezőket. Őket nevezzük összefoglaló néven megafaunának. Kép:
Kihalások mindenütt
Dél-Amerikában a nagy növényevő fajok 83 százaléka mára kihalt, ami a legmagasabb szám az összes kontinens közül. Észak-Amerikában a fajok 68 százaléka pusztult ki, míg Ausztráliában és Afrikában 44, illetve 22 százalékos volt a veszteség.
"Ezek a kihalások a következmények kaszkádjához (vízesésszerűen szétterülő eszkalációjához) vezettek. E hatások tanulmányozása segít megérteni, hogy ezek a néhai állatok hogyan alakítják napjaink globális ökológiáját, a síron túlról"
- mondta Allison Karp, a tanulmány társszerzője.
A kutatók azt akarták kideríteni, hogy ezeknek a legelőfajoknak a kihalása vezethetett-e ahhoz, hogy a füves területeken sokkal több tűz keletkezett. Úgy vélték, hogy a füvet fogyasztó állatok hiánya miatt felhalmozódott a fű ezekben az ökoszisztémákban, és ez táplálhatta a gyeptüzek számának növekedését. Ennek kiderítéséhez megvizsgálták a világ 410 helyszínéről származó tavi üledékekből származó faszén adatokat, melyek bizonyítékot szolgáltatnak a történelmi tűzesetekre. Ezt követően összehasonlították ezeket az adatokat a kihalt nagy növényevők százalékos arányával.
A szerzők szerint kutatásuk aláhúzza a legelő állatállomány és a növényevő fajok fontos szerepét az erdőtüzek mérséklésében, mivel az éghajlatváltozás miatt a szélsőséges időjárási események tovább fokozódnak. Kép:
Eredmények
A kutatók azt találták, hogy azokon a kontinenseken, ahol több legelő állat halt ki, például Dél-Amerikában, ott nagyobb mértékben nőtt a tűztevékenység is. Ezzel szemben Ausztráliában és Afrikában, ahol a kihalási arány kisebb volt, a gyepterületek tűztevékenysége alig változott, viszonylagosan állandó maradt.
"Érdekes differenciálódásra is fény derült, a bokrokkal és fákkal táplálkozó fajok, például a masztodonok és az óriás lajhárok kihalása ugyanis kevéssé befolyásolta az erdős területek tüzeit."
A szerzők szerint kutatásuk aláhúzza a legelő állatállomány és a növényevő fajok fontos szerepét az erdőtüzek mérséklésében, mivel az éghajlatváltozás miatt a szélsőséges időjárási események tovább fokozódnak. "Ez a munka valóban rávilágít arra, hogy a legelő állatok milyen fontos szerepet játszhatnak a tűztevékenység alakításában. Nagy figyelmet kell fordítanunk ezekre a kölcsönhatásokra, ha pontosan meg akarjuk jósolni a tüzek jövőjét" - summázta Carla Staver a tanulmány vezető szerzője.
(Forrás: ctvnews)
