A biológiai sokféleség folyamatosan csökken, azonban szerencsére vannak megoldási lehetőségek a kihalás szélére sodródó fajok megmentésére és élőhelyeik védelmére. Az egészséges, gazdag diverzitású élőhelyek jobb minőségű vizet, levegőt, talajt nyújtanak, azaz élelmiszert és megfelelő életminőséget jelentenek, továbbá a fertőző betegségek kockázatának csökkenését.
Egy friss tanulmány feltárta, hogy a természetvédelmi erőfeszítések jelentős része hatékonyan megoldhatja a biológiai sokféleség globális csökkenésének problémáját. Nemzetközi kutatók 10 éven át értékelték az ilyenfajta intézkedéseket, például a védett területek létrehozását, az élőhelyek helyreállítását és az invazív fajok felszámolását. Azt találták, hogy a legtöbb esetben (66%) ezek az intézkedések javították a biológiai sokféleség állapotát vagy lelassították a csökkenését.
Az ezekhez hasonló természetvédelmi projektek iránt egyre nagyobb az igény. Két évvel ezelőtt több mint 100 nemzet vezetői aláírták a világ természetének megmentését célzó legambiciózusabb nemzetközi erőfeszítést, melynek célja, hogy 2030-ra megoldják a világon a szárazföldek és az óceánok 30%-ának a védelmét. Azonban egyelőre a világ nagyon messze áll a kitűzött célok elérésétől: a szárazföldnek mindössze 17%-a, óceánjainknak pedig 8%-a áll valamilyen védelem alatt.
A Future Planet öt bevált módszert javasol a biológiai sokféleség helyreállítására és a természet megőrzésére.
Így védjük az óceánokat!
A bolygónk 70%-át borító és a bioszféra több mint 95%-át kitevő óceánok biológiai sokfélesége sürgős cselekvést igényel, ugyanis a világ óceánjainak mindössze 2,8%-át védjük hatékonyan, és csak 8,3%-a valóban védett. Pedig a tengeri védett területek (MPA), ha megfelelően kezelik őket, a biológiai sokféleség kulcsfontosságú menedékeivé válhatnak, számtalan fajt megvédenek a túlhalászástól, a szennyezéstől és az élőhelyük elpusztulásától.
A biodiverzitás és az ökoszisztéma-szolgáltatások háromnegyede már megváltozott: az óceánok 66%-a csökkenő tendenciát mutat ilyen szempontból.
Az Azori-szigeteken 2024 októberében hozták létre az Atlanti-óceán északi részének legnagyobb MPA-ját, amely 287 000 négyzetkilométer, és a szigetcsoportot körülvevő tenger 30%-át védi. Portugália első MPA-ját helyi halászok tervezték, akik meg akarták védeni az Algarve polip- és szardíniapopulációit. A 156 négyzetkilométernyi tengert és a 20 négyzetkilométeres halászatmentes zónát felölelő terület lehetőséget adott a természetnek, hogy újraéledjen, és biztosítsa a létfontosságú élelmiszerforrásokat a jövőben is.
A szárazföldnek mindössze 17%-a, óceánjainknak pedig 8%-a áll valamilyen védelem alatt – fotó: Shutterstock
Így harcolhatunk az invazív fajok ellen
Az invazív fajok hatalmas pusztítást végezhetnek az ökoszisztémákban. Évente több mint 423 milliárd dollárba kerülnek a világgazdaságnak, és a biodiverzitás globális csökkenése egyik legfőbb okának tartják. 1500 óta az invazív fajok megjelenése a növények kipusztulásának 25%-áért és az állatokénak 33%-áért felelős. Ráadásul az éghajlatváltozás hatására a kártevők egyre könnyebben terjeszkednek új élőhelyek felé, melyek korábban túl hidegek lettek volna.
Egyes esetekben lehetséges a teljes felszámolás. A Csendes-óceán középső részén fekvő Palmyra trópusi szigetének 2011-ben sikerült megszabadulnia mind a 20 ezer patkánytól, amelyek elözönlötték a szigetet.
Így állíthatók helyre a vizes élőhelyek
A vizes élőhelyek a vadon élő állatok nélkülözhetetlen otthonai, valamint segítenek megelőzni az árvizeket, friss ivóvizet biztosítanak, és csökkentik a part menti eróziót. Azonban a vizes élőhelyek a leginkább leromlott állapotú élőhelyek közé tartoznak, hiszen az ember a világ vizes élőhelyeinek 85%-át károsítja. De vannak jó példák a világban, ahol ezt a folyamatot visszafordították.
A világ legszennyezettebb élőhelyének helyreállítása folyik Floridában, az Egyesült Államokban. Az Everglades nevű kiterjedt vizes élőhely mérete egykor a jelenleginek a kétszerese volt, de most újra virágozni kezd az intézkedéseknek köszönhetően.
Srí Lanka fővárosa, Colombo is említésre méltó példa, ahol a helyi erőfeszítéseknek köszönhetően az egykori szeméttelepet jégmadaraktól, görbenyakú kócsagoktól, gázlómadaraktól és kormoránoktól hemzsegő vizes élőhellyé alakították át, miközben a terület rózsaszín tavirózsáknak és vízibivalyoknak is otthont ad.
Egyes vizes élőhelyek szénelnyelőként is funkcionálnak; egy finn halászközösség a Linnunsuo szénben gazdag tőzeglápjait a tőzegkitermelésre használt szennyezett, kopár területből vízimadarak otthonává változtatta. Egy évvel a helyreállítás után több mint száz faj tért vissza Linnunsuóba, majd további száz faj csatlakozott hozzájuk.
Kulcsfajok megmentése
Minden növény és állat egy gondosan kiegyensúlyozott ökoszisztéma része, és ha a rendszer egy elemét eltávolítják, az egyensúly megbomlik. Vannak azonban olyan állatok, amelyek a többinél fontosabb szerepet töltenek be egy egészséges ökoszisztémát tekintve, ezeket kulcsfajoknak nevezik, és védelmük központi szerepet játszhat számos más faj megmentésében, hiszen utóbbiak is az előbbiek jelenlétére támaszkodnak.
Az ún. ökoszisztéma-mérnököket gyakran kulcsfajoknak tekintik. Az Egyesült Államokban a visszatelepített hódok például azzal foglalatoskodnak, hogy újjáépítsék a vidrák, a teknősök és a halak elveszett élőhelyeit. A Galápagos-szigeteken eközben az óriásteknősök "ledózerolják" a fás szárú növényekkel benőtt tájat, így a kritikusan veszélyeztetett hullámos albatrosz visszakapja a kifutóként és fészkelőhelyként is használt tisztásokat. A vizes élőhelyeken a vízibivalyok is átalakítják a környezetüket, egészséges élőhelyeket teremtve mindenféle faj számára. A Kongói-medencében pedig az afrikai elefántok hoznak-visznek magokat és tápanyagokat, ezzel segítve a fáknak magasabbra nőni és tovább élni.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a kulcsfajok védelme alapvetően fontos a biológiai sokféleség megőrzésében. Ahol Montana prériföldjein a szarvasmarhák helyére bölények kerültek, ott nőtt az őshonos növények és a fontos állatok populációja is, például a jávorszarvasé.
Az ún. ökoszisztéma-mérnököket gyakran kulcsfajoknak tekintik – fotó: Pixabay
Így óvhatjuk meg az erdőket
Az erdők pusztulása világszerte komoly veszélyt jelent a biológiai sokféleségre. 2001 és 2011 között a világ 437 millió hektár erdős területet veszített el. Egy becslés szerint a világ trópusi esőerdőinek kétharmada leromlott vagy elpusztult. Latin-Amerikában és a Karib-térségben az állatállomány 95%-kal csökkent az elmúlt 50 évben az intenzív erdőirtás és a mezőgazdasági terjeszkedés nyomán. Ha az erdőket megfelelően védjük, a biológiai sokféleség kialakulását is segítjük.
Például az ecuadori Los Cedros erdő élővilágát súlyosan veszélyeztették a bányászati tevékenységek és az erdőirtás. 2021-ben egy bíró úgy ítélte meg, hogy az erdőben történő bányászat sérti a terület alkotmányos természeti jogait, az erdő jogi személyiséget kapott, és a biológiai sokféleség csodás példájává változott.
A faültetést gyakran a klímaválság egyszerű megoldásaként említik, de a szakértők szerint a meglévő erdők védelme a legjobb módja a szén megkötésének és a biológiai sokféleség támogatásának. Amikor a fák spontán módon, korlátozott emberi beavatkozással újra erőre kaphatnak, az nagyon hatékony természetvédelmi eszköznek mutatkozik. Egy tanulmány szerint a természetes megújulás 40-szer több szenet képes elnyelni, mint az ültetvények, és több faj számára biztosít élőhelyet.
A meglévő erdők védelme a legjobb módja a szén megkötésének és a biológiai sokféleség támogatásának – fotó: Pixabay
Forrás: greendex.hu / bbc.com
Indexkép: Shutterstock
