A be nem fejezett Tisza-tó speciális esete miatt nem ökológiai sivatag, de jelentős változásokat okozott az élővilágban, amelyeket nem kellene megismételni a folyó más szakaszain Szendőfi Balázs természetfilmes szerint, aki a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rendezett eseményen a folyók duzzasztásának kellemetlen hatásait vázolta előadásában, kifejtve, hogy történelmi példák és kutatások alapján nem biztos, hogy jót tett az élővilágnak a tározó létesítése – írja a heol.hu.
Kitért a vizákra, a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum fő látványosságaira, amelyek a legnagyobb édesvízi halfaj példányai, és a Fekete-tengertől már nem tudnak felúszni a szigetközi ívóhelyekig, hiszen megépült a Vaskapu erőmű, és a 33 méteres vízszintkülönbséget semmilyen hal nem tudja legyőzni. A Szigetközzel kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy annak élővilágát egy másik duzzasztómű, a bősi tette tönkre. A vaskapu I. erőmű 1972-ben kezdte meg működését, a kiskörei duzzasztás 1973-ban kezdődött, innen számítják a Tisza-tó létrejöttét.
Szendőfi úgy fogalmazott: a Tisza-tó diszkriminatív halparadicsom. Bár statisztikailag 50 halfaj fordul elő benne, a valóságban inkább ennek fele gyakori lakója a tározónak. Kiskörénél 6-7 méteres szintkülönbséget kellene leküzdeniük a halaknak, de ez is lehetetlen, így a duzzasztómű alatt fordulnak elő kecsegék, illetve a tó területe nem alkalmas az áramláskedvelő halfajok megtelepedésének. A duzzasztás előtti és utáni felmérések szerint a garda, márna, kecsege, paduc, domolykó, magyar bucó létszáma töredékére esett, és a sügér, harcsa, bagolykeszeg, karikakeszeg is ötödére-tizedére; helyettük lett invazív amur, fehér busa és ezüstkárász.
Az európai folyókban az őshonos és áramláskedvelő halak sebezhető populációja tizedére zuhant a 19. század vége óta. A duzzasztás átalakítja a medret, megállítja a hordalékot, módosítja az élőhelyet, és a duzzasztók láncolata hosszabb távon nem a víz visszatartását, hanem a környék kiszáradását segíti elő.
Szendőfi felhívta a figyelmet arra, hogy intő példa, hogy a tiszavirág populációja most omlik össze a teljesen belépcsőzött folyókon. A Tisza-tónál csak az öblítő csatornákban fordulnak elő a kérészek, és a duzzasztott szakaszról is eltűnnek ezek a rovarok, pedig a tiszavirágok turisztikai vonzerőt és ezáltal gazdasági hasznot is jelentenek.
Föltette a kérdést, akarjuk-e tovább pusztítani a Tiszát, ahogyan a víztározónak használt Körösöket sikerült. A Csongrádnál ötven éve tervezett duzzasztás ötlete újra előkerült, azonban ez megpecsételné a Közép-Tisza élővilágának sorsát, és tönkretenné a tiszavirág legnagyobb populációját is – mondta. Az újabb gát építése az alsóbb szakaszon újabb medermélyüléshez és a Dél-Alföld kiszáradásához vezetne.
A Tisza-tóban statisztikailag 50 halfaj fordul elő, a valóságban inkább ennek fele gyakori lakója – fotó: Pixabay
A természetfilmes szerint nem további technológiai beavatkozásokra volna szükség, hanem helyreállításra. Vizes élőhelyek kialakításával, természetszerűbb vízvisszatartással kellene tenni a kiszáradás ellen, és ezeknek a megvalósítására, a környezetünk és az élővilág előtérbe helyezésére most lenne szükség.
Ha ismét kanyargósabb lenne a folyó – a holtágak visszacsatolása esetén lenne természetes kanyar a folyóban –, az változatosabb élőhely lenne, nem járna nagyobb térvesztéssel a mostani dominánsabb fajok számára, mint az a duzzasztásnál történt. A szabályozás az ívóhelyek eltűnésével járt, aminek következtében tizedére esett vissza a halállomány.
