Európában, az Egyesült Államokban és Kínában a vizes élőhelyek (tőzeglápok, mocsarak és árterek) ötven százaléka semmisült meg az ezt megelőző három évszázadban – írta a Nature szaklapban megjelent cikk nyomán a 444.hu portál. Néhol az ilyen területek több mint háromnegyed része elveszett, olvasható az idézett kutatásban, és ez nem kisebb területet jelent jelent mintha arányaiban hozzávetőlegesen egy India nagyságú terület pusztulna el.
Az egész világot vizsgálva a tudósok korábban huszonnyolc és nyolcvanhét százalék közé becsülték ennek a pusztulásnak a nagyságát, az új eredményekbe pedig most a történelmi feljegyzések, a földhasználati jegyzékek és a lecsapolások dokumentumainak adatai is bekerültek, és így hasonlították össze ezeket a mai vizes élőhelyek műholdképeivel.
A minden eddiginél reálisabb adatok alapján globális mértékben elmondhatjuk, hogy a vizes élőhelyek húsz százaléka veszett oda.
Sajnos a veszteség nem egyenletesen oszlik el a glóbuszon, és Európa éppen a legsúlyosabban érintett terület: elveszett az Egyesült Királyság, Olaszország és Hollandia vizes élőhelyeinek több, mint háromnegyede, Litvánia, Magyarország és Németország területén pedig ez a veszteség több, mint nyolcvan százalékra tehető, Írország járt a legrosszabbul, ott a vizes élőhelyek több, mint kilencven százaléka pusztult el.
Európában, az Egyesült Államokban és Kínában a vizes élőhelyek (tőzeglápok, mocsarak és árterek) ötven százaléka semmisült meg az ezt megelőző három évszázadban. Kép: Pexels
A múlt bűnei
A mezőgazdaság számára lecsapolt területek a világ ökológiailag leginkább veszélyeztetett területei közé tartoznak az éghajlatváltozás, a talajvíz kiszivattyúzása és az erdőtüzek miatt. Globálisan a pusztulás több mint hatvan százalékát a hegyvidékeken a növények termesztése érdekében végzett lecsapolás okozta, tizennyolc százalékot tesz ki a rizsföldek termőfölddé alakítása, nyolc százalékot pedig a városi területek bővítése. A legnagyobb ütemű ilyen élőhelyfelszámolás az ötvenes években zajlott.
A vizes élőhelyek megőrzése számos okból is fontos lenne: például a tőzeglápok kétszer annyi szén-dioxidot kötnek meg, mint az erdők, valamint a növényi és állati fajok negyven százaléka a vizes élőhelyeken éli életét és itt is szaporodik.
Ráadásul azt ilyen területek tisztítják a vizet, és megakadályozzák az árvizeket is.
A tanulmány vezető szerzője, Etienne Fluet-Chouinard szerint azonban még semmi sincs elkésve, a megmaradt vizes élőhelyek még menthetőek.
A mezőgazdaság számára lecsapolt területek a világ ökológiailag leginkább veszélyeztetett területei közé tartoznak az éghajlatváltozás, a talajvíz kiszivattyúzása és az erdőtüzek miatt. Kép: Pexels
Rossz hozzáállás
A vizes élőhelyeket a gazdálkodók sajnos történelmileg mindig is terméketlen földnek tekintették, és lecsapolták, és ennek az üteme az elmúlt évszázadban nőtt meg igazán. Ez, a klímaválság, a talajvízkitermelés, a tüzek és az emelkedő tengerszint hatásaival együtt a vizes élőhelyeket a világ legveszélyeztetettebb ökoszisztémái közé emelte – írják a kutatók a Nature-ben megjelent cikkben.
A korábbi becslések valószínűleg főképp azért voltak tévesek, mert a tudósok hajlamosak voltak azokra a régiókra összpontosítani, ahol a legnagyobb a veszteség (gyakran azokra, ahol a legtöbb ember él), majd ezeket a számokat extrapolálták. De a bolygó tőzeglápjaiból, lápjaiból és ártereiből még mindig nagy mennyiségben élnek olyan ritkán lakott területeken, mint Észak-Kanada, Szibéria, Kongó és Amazonas. Alaszkában sok vizes élőhely is található, ami az Egyesült Államok átlagos veszteségét mintegy 40 százalékra csökkenti.
(Forrás: 444.hu, TheGuardian)
