A mezővédő fásítás profi munkát igényel, nem lehet csak úgy összecsapni

Az intenzív mezőgazdasági művelésben elterjedt a nagy táblás területgazdálkodás. Ezek esetében a mezővédő fásítás és a szántóföldi kultúrával kombinált agrár-erdészeti rendszerek jelentős szerepet töltenek be a mikroklíma megőrzésében, a deflációs hatások csökkentésében, ezáltal a talajvédelemben. A Magyarországon hagyományos extenzív állattartásban és a tájkép megőrzésében kiemelten fontosak a gyepgazdálkodással kombinált agrár-erdészeti rendszerek, erről a "VP5-8.2.1-16 Agrár-erdészeti rendszerek létrehozása" pályázat is biztosít.

A mezővédő fasorok fontos élőhelyek, amelyek hozzájárulnak a biológiai növényvédelemhez, ökológiai folyosóként a felaprózódott élőhelyek összeköttetéseit biztosítják, és megkötik, eltárolják a szenet. Valamennyi agrár-erdészeti rendszer jelentős mértékben növeli a faji és tájképi diverzitást. A kaszált, legeltetett gyepek nagyon sok védett, csak a Kárpát-medencében előforduló faj élőhelyéül szolgálnak, így hazánk elhelyezkedéséből fakadóan ezek megőrzésében is fontos szerepet játszanak.

A fásítások környezetre gyakorolt hatásai

Magyarország erdősültségét jelentősen befolyásolta a trianoni békeszerződés, ami során elvesztette az ország az erdőállomány 84%-át. Ezzel az erdősültség 26%-ról 12%-ra csökkent, ehhez képest igen dícséretes, hogy a fásítási programok eredményeként most 21%-os.

A jelentős élőmunkaerőt igénylő telepítéseket 1931 óta tudják gépesítve végezni Matusovits Péter m. kir. erdőigazgató gödörásó szabadalmának köszönhetően. A Nemzeti Erdőstratégia hosszú távú céljainak egyike, hogy 2050-ig elérte az optimális 27%-os erdősültséget: ez további 680 ezer hektár új erdőt jelent.

Talajjavítás

Az erdők közvetett hatása az erózió és a defláció (szélkárosítás) elleni védelem, míg az egyik közvetlen hatásuk a talajra esetében a legkézzelfoghatóbb. Az erdők alatti talaj, illetve az erdősítéssel hosszabb távon elérhető talajszerkezet jó termőképességű, mély termőrétegű, magas a humusztartalma, jó a vízgazdálkodása. A folyamatos talajtakaró avarréteg is elősegíti a talajbiológiai folyamatok feltételeinek kedvezőbbé válását és a mikroorganizmusok hasznos tevékenységének fokozódását.

A talajminőség befolyásolja a területen kialakuló életközösség jellemzőit, hiszen hat a környezet többi élő elemére: fokozódik a növényi produkció, amely több, vagy jobb minőségű táplálékot biztosít a területen jelenlévő primer konzumenseknek (elsődleges fogyasztók = növényevő állatfajok).

A barna erdőtalajok Magyarország mezőgazdasági területének mintegy 34%-át alkotják – ábra: Sulinet Tudásbázis

A talajra gyakorolt jótékony hatások érvényesíthetők a mezőgazdaságban is, hiszen a mezőgazdasági tevékenység körülbelül 34%-a barna erdőtalajon zajlik.

Agrárerdészeti rendszerek

A mezőgazdaságban kedvező hatású fás területek a mezővédő erdősávok. Rengeteg termésnövekedést segítő pozitívumuk van:

• Csökkentik a párolgást, párologtatást, ezáltal megőrzik a talajnedvességet a szélvédett oldalon
• Védenek a szél mechanikai károsítástól: defláció, szártörés
  
• Növelik a levegő relatív légnedvességét, így fokozzák a harmatképződést
• Hőmérséklet-kiegyenlítő és hővisszatartó hatásuk is van
• Melléktermékek: faanyag, gyümölcs, méz
• Kedvező környezetvédelmi hatás (zaj-, és levegőtisztaság-védelem),
• Biológiai védelem: számos olyan állatnak nyújtanak menedéket, melyek a növényi kártevők természetes ellenségei
• Talajéletet javító hatásuk kiterjed a szántóföldre is

Az adott terület élőhelytípusainak változatosságának növelésével elősegítik olyan fajok megtelepedését, amelyek egyébként nem nem fordulnának elő mezőgazdasági környezetben. A biodiverzitás növekedésével a táj ökológiai stabilitása is növekszik.

Állattartás

A rendszer része lehet az állattartás is. A hazánkban hagyományos külterjes állattartás régen egész Európában is elterjedt volt, majd jelentős visszaszorulás után mostanában reneszánszát éli, a fás területeknek pedig kedvező a mikroklimatikus hatása. Nemcsak a gyepnek, hanem a legelő állatoknak is jobb tartási körülményeket biztosítanak a fák (árnyék, változatos táplálékkínálat).

A kopár legelőknél változatosabb táplálékra van igénye az állatoknak – fotó: Pixabay

A fás-erdős legeltetési rendszerek részét képezték a fás legelők, az erdei legeltetés, a makkoltatás (máig így készül az ibérico sonka), a vadgyümölcsök és a lombtakarmány gyűjtése, az agrárerdészeti gyakorlatban tehát a fák nemcsak erdőalkotóként vannak jelen, hanem a mezőgazdasági termelés aktív résztvevői, a termőföld hasznosítói és védelmezői.

Hogyan válasszunk fát?

Feltétlenül érdemes körülnézni, hogy az adott környéken mi az, ami jól megél, és az egyik legjobb felkészülés beszélni a területileg illetékes erdésszel. Nyitottnak lenni minden fajtára, hogy kiderülhessen, hogy melyik passzol a legjobban a területre és az elképzelésekhez.

Az ültetvény elhelyezéséhez figyelembe kell venni a forrásokért folytatott küzdelem esetleges negatív, csökkentő hatásait, hogy végül az adott termőhelynek legjobban megfelelő fafajt tudjuk választani.

Közutak mellé por-, füst- és gáztűrő fajok kerüljenek, de olyanok ne, amelynek termése veszélyes lehet a közlekedésre. Érdemes különféle fa- és cserjefajokat ültetni, hogy színüknél, formájuknál és méretüknél fogva változatossá tegyék a fasort!

A szakirodalommal olvasóink gyakorlati tapasztalatait is érdemes összevetni:

Ajánlott

• Mezei juhar: jellemzően rossz, kevert földben, út mentén, járdaszigetben is megél. A törzstől 6-8 méterre is szívja a vizet. Magoncról és felszíni gyökérről is sarjad, bár a gyökere inkább lefelé nő – az útburkolatot nem nyomja föl. Nem igényes, bírja a szárazságot. Évente egyszer a sarjakat le kell vágni (például fűrésztárcsás motoros kaszával).
• Kislevelű hárs: igénytelen, szárazság- és árnyéktűrő, de lassan növő fa. Legjobban a mély, nem túl száraz talajt szereti. Fontos mézelő növény.
• Magas kőris: szárazságtűrő, melegkedvelő. A szikes, meszes talajt, és a szennyezett levegőt is kiválóan tűri. Idősebb korában fényigényes, ezért erdőkben csak elegyfának ültethető. Erősen tápanyagigényes. Sűrű, kemény és rugalmas fája értékes.
• Szil: 6AK homokon magától is kihajt. Őshonos, gyorsan nő, jól alkalmazkodik a különböző éghajlati és talajviszonyokhoz, ellenáll az erős szeleknek.
• Vöröstölgy: 35–35 m magasra nőhet, a hazai tölgyfajoknál gyorsabban. Kései fagyokra érzékeny, meszes talajt nem szereti. Fája beltéri felhasználásra ajánlott. 26-os kötöttségű szabolcsi homoktalajon megél.
  • Elegyfának ajálott: vadkörte, vadalma, zselnyicemeggy, tatárjuhar, eper, gesztenye, madárcseresznye
• Terméshozók: mogyoró, eper, narancseper, vadkörte, madárcseresznye
  

Az adott termőhelynek legjobban megfelelő fafajt válasszuk – fotó: Pixabay

Nem ajánlott:

• Nyár: sok helyen nem ismernek más fát, pedig rengeteg vizet vesz ki a talajból. Gyorsan megnő, de 20-30 méteres körzetben elszívja a tápanyagot a talajból. Homoktalajon is elél.
• Magas kőris: tőről jól sarjad, gyorsan terjed, így gyomfaként a vágásokon is elszaporodik. Minden évben irtani kell a hajtásait
• Szil: gyökerei a talaj felső rétegében mennek, így szinte mindent tönkretesz körülötte, az aszfaltot felnyomja. 25-30m-es körben mindent kiirt, mert elszívja a vizet
  

Felhasznált források: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár, Menőgazdászok Facebook csoport, VP5-8.2.1-16 Agrár-erdészeti rendszerek létrehozása pályázat, Országfásítás.hu, Faiskola.hu, Bálintgazda.hu, Wikipedia.hu