Mielőtt a tányérunkra kerülne, az élelmiszert előállítják, tárolják, feldolgozzák, csomagolják, szállítják. Az élelmiszer kezelése kezdetektől üvegházhatású gázokat bocsát ki a légkörbe.
Mik is az üvegházhatású gázok? Olyan gázok, melyek elnyelik és kisugározzák az infravörös hullámhosszú fényt, ami az üvegházhatáshoz vezet. A Föld légkörében a legfontosabb üvegházhatású gázok a vízgőz, a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid és az ózon.
A légkörben a Föld által kisugárzó hőt a vízmolekulák befogadják, majd minden irányban visszasugározzák. Így felmelegítik a Föld felszínét, mielőtt végleg visszasugárzik az űrbe. Nem növeli a vízgőz légkörbe kerülésének mennyiségét az emberi tevékenység. Viszont a melegebb levegő több nedvességet tartalmaz, így emelkedik a hőmérséklet, ezáltal tovább erősödik az éghajlatváltozás.A szén-dioxid a megnövekedett üvegházhatás több mint 60%-áért felel, ez a fő üvegházhatást okozó gáz, amit az emberi tevékenység termel. A metán a második legfontosabb, üvegházhatásért felelős gáz. Az ipari forradalom óta megduplázódott a légkör metánkoncentrációja.
A nitrogénoxid az óceánokból és esőerdőkből szabadul fel természetes úton és a talajban lévő baktériumok hatására. Az ember által befolyásolt források közé tartozik a nitrogén alapú műtrágyák, a fosszilis tüzelőanyagok égetése és az ipari vegyi anyagok előállítása nitrogénnel.
A fluorozott üvegházhatású gázok nem fordulnak elő a természetben, ezeket az ember fejlesztette ki ipari célokra. Az emberi eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátás legfőbb okozója a fosszilis energiahordozók égetése. Ezért nagyon fontosak – és napjainkban előtérbe is kerültek – az alternatív energiaforrások.
A mezőgazdaság különösen metánt és dinitrogén-oxidot bocsát ki, amely két jelentős üvegházhatású gáz. A metán az állatok emésztése során a tápanyagok bendőben történő lebontása következtében keletkezik, és böfögéssel kerül ki a légkörbe. A tárolt trágyából és a hulladéklerakóban tárolt szerves hulladékból is felszabadul. A dinitrogénoxid-kibocsátás a szerves és szervetlen nitrogéntartalmú trágyák használatának közvetett eredménye.
A mezőgazdaság az üvegházhatású gázok uniós kibocsátásának közel 10%-áért felelt 2012-ben. Az állatállomány jelentős csökkenése, a műtrágyák hatékonyabb alkalmazása és a jobb trágyagazdálkodás 1990 és 2012 között 24%-kal csökkentette a mezőgazdaságból származó uniós kibocsátást. A világ többi részén azonban a mezőgazdaság az ellenkező irányban fejlődik. 2001 és 2011 között a növénytermesztésből és állattenyésztésből eredő globális kibocsátás nőtt. Ez a növekedés főként a fejlődő országokban következett be.
Mivel az élelmiszer központi jelentőségű az életünkben, az üvegházhatású gázok mezőgazdaság általi kibocsátásának csökkentése továbbra is nagy kihívást jelent.
Ugyanakkor az EU-ban még lehetséges tovább csökkenteni az üvegházhatású gázok élelmiszer-előállításhoz kapcsolódó kibocsátását. Az innovatív technológiáknak a termelési módszerekbe való jobb integrálása, például a trágyából felszabaduló metán megkötése, a műtrágyák hatékonyabb alkalmazása, valamint a hús- és tejtermelés hatékonyságának növelése (azaz az előállított élelmiszer egy egységére jutó kibocsátás csökkentése) is segíthet.
A mezőgazdaság az üvegházhatású gázok uniós kibocsátásának közel 10%-áért felelt 2012-ben – fotó: Shutterstock
A növénytermesztés jövőbeni lehetőségeit nagy valószínűséggel a klimatikus változásokhoz való alkalmazkodás szintje fogja bővíteni vagy korlátozni. Az alkalmazkodás elsősorban a vízzel való hatékonyabb gazdálkodásra kényszerít. A talajhasználat tökéletlensége (hiányos művelés, trágyázás vagy növényvédelem) esetén a klimatikus tényezők kedvezőtlen hatása fokozottabb, és a veszteség nagyobb.
Tudományos, politikai és laikus viták folynak arról, hogy a jelenség oka természeti, a bio- és geokémiai ciklus része, avagy részben vagy egészében antropogén eredetű. Szakmai szempontból mindez közömbös. A növényi produkció, a mezőgazdasági termelés, valamint a társadalom életfeltételeinek biztosítása érdekében az alkalmazkodás fenntartható élettani és műszaki-technikai kereteit szükséges meghatározni.
A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a tartós szárazság kára kimutathatóan súlyosabb a fizikai és biológiai állapotukban leromlott, tápanyagban elszegényedett talajokon. Kimutatható, hogy
a talajok jó fizikai és biológiai kondíciója jó esélyt ad a termőhely aszálytűrő képességének növeléséhez.
Növénytermesztési kutatási eredmények szerint a talajhasználati tényezők módosításával – talajszerkezet-kímélés, alkalmazkodó talajművelés és növényi sorrend, okszerű trágyázás – a káros aszályhatás megbízhatóan enyhíthető.
A kölcsönös megfeleltetés a HMKÁ előírásai és az ismertetett JFGK követelményeivel fentiekhez alkalmazkodó előírásaival próbálja a mezőgazdasági hatásokat minimalizálni, csökkenteni. Az ellenőrzésben érintett gazdálkodókon történő számonkérésével tehát közvetetten hozzájárul az éghajlatváltozás folyamatának mérsékléséhez, a klíma negatív irányba történő gyorsuló változásának csökkentéséhez.
A nitrátrendeletben foglaltak érvényesítése hozzájárul a mezőgazdaságból származó, üvegházhatást okozó gázok és az ammónia kibocsátásának csökkentéséhez, továbbá a felszíni felszín alatti vizek terhelésének kiszűréséhez, mely az egészségügyi hatások mellett fontos környezeti értékkel is bír, és kihatással van közvetve a biológiai sokféleség fenntartására.
A HMKÁ hozzájárul a talajerózió megelőzéséhez és a talajerő-gazdálkodás javításához, a talaj védelméhez. A talajra gyakorolt kedvező gyakorlatok kialakításával, ösztönzésével elősegíthető hosszú távon a talajokban a széntárolás és -megkötés. A talaj- és erózióvédelmen keresztül hozzájárul a fenntartható ökoszisztémák kialakításához. A talajok kondíciójavításával javul a vízgazdálkodásuk, ami kihat a műtrágya- és peszticidhasználat optimalizálhatóságára.
A HMKÁ-n keresztül is csökkenteni kell az emberi beavatkozások (pl. helytelen agrotechnika, mezővédő erdősávok kiirtása) negatív hatását. Ezen folyamatok a talajtermékenység csökkenése mellett a mezőgazdasági termelés költségeinek növekedését, az ökológiai, vízháztartási körfolyamatok felbomlását, a kockázatos anyagok felhalmozódását (élelmiszer-biztonság), valamint a vizek, ivóvízbázisok elszennyeződését okozhatják. Cél a talaj fokozott védelme és termékenységének hosszú távú fenntartása, a talaj megfelelő megújulását elősegítő használat ösztönzése.
Az okszerű vegyszerhasználat csak a legszükségesebb vegyi anyagot juttatja a termelésbe és a környezetbe – fotó:Shutterstock
A növényvédőszer-használat megfelelő alkalmazásának ellenőrzésével ugyancsak elő kell segíteni az okszerű növényvédőszer-és tápanyag-használatot. A környezettudatos tápanyag-gazdálkodás és növényvédelem hiánya a vizek minőségének veszélyeztetése mellett kedvezőtlen hatással van a talajok állapotára is. Ezzel szemben az okszerű vegyszerhasználat csak a legszükségesebb vegyi anyagot juttatja a termelésbe és a környezetbe.
Az okszerű használat megfelelő mértékben csökkenti a termelés kockázatait, de a túlzott védelemből adódó környezetterhelést is.
A felszín alatti vízkészletek védelmére történő hangsúly szintén fontos környezetvédelmi teljesítés a gazdálkodók részéről. Az okszerű növényvédőszer- és tápanyag-használat jelentősen hozzájárul a felszíni és felszín alatt vizek állapotának javításához, a jó állapotú víztestek állapotának megőrzéséhez, az éghajlatra kiható gázok, vegyületek kibocsátásához.
A KM egyik lényegi eleme a Natura 2000 hálózatban védett élőlények, állatok védelme, a biodiverzitás fenntartása érdekében. Természetföldrajzi adottságaink sokszínű tájak és gazdag természetes élővilág kialakulását tették lehetővé, melyek nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő értéket képviselnek, és a Kárpát-medencében egyedi ökológiai egységet képeznek.
A tájképi elemek megőrzése a történelmi emlékek őrzésén túl ugyancsak pozitívan hat a mozaikosság biztosításával a biodiverzitásra (fa és bokorcsoport, kis tó stb.) Szükséges a környezettudatosság növelése, ösztönzése, mely hosszú távon minden fél számára kedvező eredményt, hatást biztosít.
