A vadonnak az emberi tevékenység által háborítatlan töredékei főként az Amazonas és Kongó trópusi erdeinek, Kelet-Szibéria és Észak-Kanada erdeinek és tundráinak és a Szaharának a részei. Az invazív, idegenhonos fajok, például a macskák, rókák, nyulak, kecskék és tevék súlyos károkat okoztak viszont Ausztrália honos fajaiban: a vizsgálat során nem találtak érintetlen területeket – írja a The Guardian.
A tudósok javaslatai szerint kis számban vissza kellene telepíteni a fontos állatfajokat, például elefántokat vagy farkasokat a sérült régiókba, ezzel a lépéssel akár a világ szárazföldi területeinek 20 százalékán helyre lehetne állítani az ökológiai érintetlenség állapotát.Korábbi elemzések arra jutottak főként műholdas felvételek alapján, hogy a Föld felszínének 20-40 százalékát csak kis mértékben befolyásolta az ember. A mostani tanulmány szerzői szerint azonban az erdő, a szavanna és a tundra felülről érintetlennek hathat, a talajszinten azonban hiányoznak a létfontosságú fajok. Az elefántok például terjesztik a magokat, miközben fontos tisztásokat hoznak létre az erdőkben, a farkasok pedig kordában tartják a szarvasok és jávorszarvasok populációját.
Az invazív, idegenhonos fajok súlyos károkat okoztak Ausztrália honos fajaiban – fotó: Pixabay
Az új tanulmányhoz az élőhelyek ember okozta károsodását bemutató térképeket kombinálták olyan térképekkel, melyek megmutatják azokat a helyeket, ahol eltünedeztek az állatok, vagy túl kicsi a számuk ahhoz, hogy egészséges ökoszisztémát tartsanak fenn.
Széles körben elfogadott, hogy a biodiverzitás válságban van, az oroszlánoktól a rovarokig sok vadon élő populáció zsugorodott jelentősen, többnyire az építkezések és növénytermesztés érdekében tönkretett élőhelyeik miatt. Egyes tudósok a Föld hatodik tömeges fajkihalásának tartják a jelenséget, melynek súlyos következményei vannak az élelem- és tisztavíz-ellátottságra.
A Frontiers in Forests and Global Change című tudományos lapban megjelent kutatás 7000 faj elterjedését bemutató térképet használt. Az adatok nagy része emlősökre vonatkozott, de számos madár, hal, hüllő, kétéltű és növény adatait is elemezték. Az érintetlen területek közül több őslakos közösségek vezetése alá tartozó régiókban található. Az elemzés a Déli-sarkvidékre nem terjedt ki.
