A „Mentsük meg a természetesvízi halászmesterséget és az őshonos halközösségeket" című kampány kezdeményezői Mártélyon, a Tisza-parti strandon rendeztek egy nyilvános eseményt, amelyen felszólalt dr. Józsa Vilmos halbiológus, nyugalmazott tudományos főmunkatárs, aki szerint a megfelelő halgazdálkodás szempontjából a szakszerűen végzett szelektáló halászat és az ökológiai halgazdálkodás mielőbbi megkezdése haladéktalan intézkedést igényel.
Petícióban tiltakoznak a halászok
A petícióban a halászat 2013-as betiltása ellen tiltakoznak a halászok, akik szerint az eltelt időben természetes vizeink zömén nem valósul meg ökológiai célú szelektáló halászat. Úgy látják, ennek következtében az őshonos halállományra komoly veszélyt jelentenek a vizekben túlszaporodott idegenhonos és inváziós halfajok, mint a fehér busa, a fekete törpeharcsa, az ezüstkárász és az amur.
Azt is írják a petícióban, hogy míg 2015-ben 250-300 halászcsalád dolgozott az országban, napjainkra a természetesvízi halászközösség létszáma nem éri el a harminc főt.
„Érdemes lenne belegondolni, hogy azzal az intézkedéssel ez az ősfoglalkozás szűnt meg, ami az emberi kultúrával egyidős. Mi lenne, ha hasonló módon a vadászatot szüntetnénk be? Természetes vizeink ökológiai állapota a 24. órában van, ezért haladéktalan intézkedést igényel. A megmaradt halászdinasztiák képviselői részére lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az inváziós fajok gyérítését egész évben, hivatásszerűen végezni tudják. Az innen származó idegenhonos és inváziós halakat értékesíthessék a vonatkozó jogszabályok megtartása mellett" – fogalmazták meg céljaikat az érintettek.
Dr. Józsa Vilmos halbiológus, nyugalmazott tudományos főmunkatárs előadásában elmondta, a halgazdálkodásról és a hal védelméről elfogadott törvény 2013-ban pontosította a halászat fogalmát, és azt három kategóriára osztotta: kereskedelmi célúra, ökológiaira, rekreációsra. A törvény 2015. évi módosításával megszüntették a kereskedelmi célú halászatot, de facto 2016. január elsejével betiltották Magyarország halgazdálkodási vízterületein a természetesvízi halászatot.
Dr. Józsa Vilmos szerint a halállomány hasznosításának elsődleges haszonélvezője így a horgászközösség, a hasznosítási prioritás pedig a horgászat lett. Az ökológiai célú szelektáló halászat és bemutatási célú halászat jogi/elméleti lehetőségét a jogszabály továbbra is biztosította. A természetes vizeink jelenlegi halgazdálkodási hasznosítója azonban nem engedélyezi a halgazdálkodási alhaszonbérlők részére az ökológiai célú szelektáló halászatra jogosító megbízási szerződések megkötését.
Az adatok kapcsán azt mondta, hogy 2013-ban a közel 6500 tonnás természetes vízi halfogásnak 34 százalékát tette ki a kereskedelmi és ökológiai halászat, 2014-ben a közel 7500 tonnás természetes vízi halfogásnak viszont már csak 5 százalékát, azaz nem volt igaz az a vélekedés, hogy a 250-300 halászcsalád ténykedése miatt nincs elegendő hal a természetes vizeinkben.
Meglátása szerint a jelenlegi állapot kialakulásához környezeti és biológiai tényezők vezettek, például az utolsó évtizedekben elvégzett szennyvíztisztító kapacitásfejlesztés következtében a természetes vizeink tisztábbá váltak, azok haleltartó képessége csökkent. A jelentősen megnőtt horgászlétszám is hozzájárult a természetesvízi halállományunk túlfogásához – mondta.
A főleg a Tiszára és a Körösökre jellemző folyómeder bemaródása, az árterek feltöltődése és a csökkenő vízhozamok következtében az elmúlt évtizedekben nagyon ritkán volt lehetséges a halak ívása, amely az őshonos halfajaink jelentős része esetében az elöntött ártereken történik, mondta, hozzátéve, hogy tovább rontotta a helyzetet, hogy a halászat betiltása óta, az elmúlt 8 évben a természetes vizeink döntő részén nem végeztek ökológiai célú halgazdálkodást segítő szelektáló halászatot. Ennek következtében vizeinkben túlszaporodtak az idegenhonos és inváziós halfajok, melyek az őshonos halállományra komoly veszélyt jelentenek. Ezek a fajok elsősorban a fehér busa, az amur, a fekete törpeharcsa és az ezüstkárász – mondta.
Mi a baj az invazív halfajokkal?
A busák az összes halfaj pár hetes ivadékának természetes táplálékául szolgáló zooplankton intenzív szűrésével jelentős mértékben csökkentik azok természetes táplálékbázisát, megmaradási esélyét.
Az amur a vízi növényzet elfogyasztásával, a természetes ívóhelyek csökkentésével hat a természetes utánpótlás eredményességére.
Az ezüstkárász szintén táplálékkonkurense a pár hetes ivadéknak, mivel tápláléka jelentős részét szintén a zooplankton teszi ki.
A törpeharcsák a többi halfaj lerakott ikrájának kifalásával csökkentik a reprodukció eredményességét.
Elmondta azt is, hogy kutatási eredmények alapján a közel egy évtizede elmaradó szelektáló halászatok eredményeként nagyobb folyóinkban és azok holtágaiban is jelentős mértékben megnövekedett az inváziós halfajok tömegaránya.
Folyóinkban pedig, elsősorban a szaporodásuknak kedvező meleg időszakok eredményeként, jelentősen megnőtt a busák és az amurok állománya.
Teljes mértékben hiányoznak folyóinkban a busa és amur gyérítését célzó szelektáló halászatok – fogalmazott dr. Józsa Vilmos.
"Természetes vizeink ökológiai állapota a 24. órában van" – fotó: Shutterstock
A tározókban és holtágakban elsősorban az ezüstkárász és a törpeharcsa vált dominánssá. Ezekben a vizekben az utóbbi években megkezdték a szelektáló halászatot, de a kifogott halak elhelyezési, hasznosítási problémája miatt ezek a szelektáló halászatok alábbhagytak.
Úgy véli, a megmaradt, még aktív halászdinasztiák képviselőivel lehetne biztosítani az inváziós fajok gyérítését egész évben; ők rendelkeznek a megfelelő helyismerettel, eszközökkel és szakmai tudással. Ezt a mesterséget nem lehet csak az iskolapadban megtanulni, a több évtizedes halászati gyakorlatot nem lehet pótolni.
Végezetül kijelentette, természetes vizeink ökológiai állapota a 24. órában van, ezért a szelektáló halászat és az ökológiai halgazdálkodás mielőbbi megkezdése haladéktalan intézkedést igényel. Ha ez megvalósulna, jelentős mértékben javulnának az őshonos halállomány élőhelyi, táplálkozási, valamint a természetes szaporulatának megmaradási esélyei.
Az őshonos halközösségek védelme és a halászmesterség/szakma fennmaradása minden magyarországi lakos érdeke – zárta gondolatait dr. Józsa Vilmos.
Forrás: pecaverzum.hu
