Közismert tény, hogy a csomagolóiparban széltében alkalmazott szintetikus polimerek biológiai lebomlása erősen korlátozott, ezért környezetvédelmileg káros hatásúak – jobbára a hulladéklerakatokban landolva. A másik végletet a 100 százalékig lebomló keményítő jelenti, mely olcsón állítható elő, és gyorsan bomlik le, viszont nem erős és nem flexibilis.
Az Amerikai Kutatási Szolgálat (ARS) kutatói e kétféle anyag külön-külön előnyös tulajdonságait próbálták ötvözni úgy, hogy a keményítőt a PVOH-hoz (polivinil-alkohol) keverték abból a célból, hogy az említett műanyag jobban le tudjon bomlani, és a filmréteg tulajdonságai javuljanak.A polimerek és a keményítő „összekeverési” kísérletben a gazdag amilóztartalmú kukoricakeményítő és a szójaolajból származó zsíros aminosavak elegyének kialakítása volt a cél. Ezeket a PVOH-ba keverték, és az így nyert filmek fizikai tulajdonságai sokkal jobbak lettek, és elasztikusságuk is javult. Azaz csomagolóanyagként való felhasználásuk elől minden – környezetvédelmileg kifogásolható – akadály elhárult.
A kukorica a csomagolóipar és a papíripar területén is nagy lehetőségeket rejt magában – fotó: Shutterstock
A csomagolóiparban rejlő nagy lehetőségek mellett a papíriparban is ez az eljárás igen ígéretes, minthogy a papírra kerülő víz nem szívódik be, hanem akár percekig is annak felszínén maradva elpárolog. Érthető tehát, hogy a nagyüzemi papírgyártás részéről az új eljárás iránt az érdeklődés egyre nagyobb.
_fill_540x300_0.jpg)
