2024 őszén a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) keretében halfaunisztikai vizsgálatokat végeztek a Taktaközben. A felmérések során sikerült több vízfolyásból is megerősíteni a fokozottan védett lápi póc (Umbra krameri) jelenlétét:
Takta–Taktaharkány (N48.062331, E21.111990): négy példány
Takta–Szerencs (N48.132770, E21.223931): négy példány
Taktaközi öntöző főcsatorna–Tarcal (N48.116028, E21.316304): öt példány
A felmérések során a halkutatók (Nyeste Krisztián, Gál István, Lenyhárt Dávid és Nagy László) találkoztak Gál Istvánnal, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye mezőzombori körzetének hivatásos vadászával, aki beszámolt arról, hogy a térség több további vízteréből is van tudomása a lápi póc előfordulásáról. Segítségével felkeresték e helyszíneket, és a Bocs-ér mezőzombori szakaszán (N48.137244, E21.273776) sikerült megerősíteni korábbi észlelését, ahol tíz lápi pócot, illetve három inváziós amurgébet (Perccottus glenii) fogtak.
„Tudomásunk szerint erről a helyszínről korábban nem volt adat a lápi pócról" – írták a kutatók.
A Bocs-ér sekély, náddal közel teljesen benőtt. Az a szakasz, ahonnan a halakat gyűjtötték, egy földút keresztezésénél található, és korábban egy körülbelül ötször kétméteres területet kikotortak. E helyen a meder 80 centiméter mély, a vízfelszínt főleg kolokán borította. Ez a mélyebb rész megfelelő menedéket biztosíthat a halak számára az aszályos időszakokban is.
„A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a Taktaköz több vízterében még mindig stabil populációi élnek a lápi pócnak. Ugyanakkor aggasztó, hogy mindegyik helyszínen jelen van az inváziós amurgéb, amely jelentős veszélyt jelent a lápi póc populációinak hosszú távú fennmaradására" – mondták a szakemberek.
A lápi póc (Umbra krameri)
A lápi póc a hazai lápos-mocsaras élőhelyek jellemző halfaja, melyből élőhelyeinek eltűnése és más okok miatt egyre kevesebb található.
Közép-Dunai elterjedésű halfaj, korábban a Kárpát-medencében nagy területen, nagy állományokkal volt jelen. A Magyar halászat könyvében (1887) Herman Ottó közönséges halfajként ír róla, melyet az emberek kosárszámra hordanak haza. A könyvből kiderül, hogy húsa nem jó ízű, továbbá nagyon apró, 10 centiméternél nem nő nagyobbra.
Fokozottan védett faj, eszmei értéke 250 ezer forint. Életmódja a lápokhoz, mocsarakhoz alkalmazkodott. Az úszóhólyagba lenyelt levegőből az oxigént fel tudja venni, ideje nagy részét lápi növényzetbe rejtőzve tölti.
Kutyahalnak is nevezik, mert páros úszóit felváltva mozgatva képes az aljzaton „gyalogolni". Sávos, pöttyös, barnás színével ügyesen rejtőzik a bomló növényi anyagban, falánk ragadozó.
Herman Ottó idejében még hatalmas területek jelentettek a faj számára ideális élőhelyet, azonban a mocsarak lecsapolásával, új termőterületek létrehozásával élőhelyei lassan eltűntek, és az egyes területek közötti átjárás is lecsökkent vagy megszűnt, így az elszigetelődő állományok elkezdtek beltenyésztetté válni. A múlt század végére állományainak jelentős része főleg másodlagos élőhelyeken, lecsapoló- és öntözőcsatornákban fordult elő.
A faj eltűnőben van az élőhelyvesztés, a klímaváltozás miatti szárazodás és egy konkurens faj, az amurgéb megjelenése miatt is, mely nagyon tágtűrésű faj, így a lápi póc élőhelyei is megfelelnek neki. A lápi pócnál kissé nagyobbra nő, és akár még magának a lápi pócnak is ragadozója.
A lápi pócot 2023-ban az Év halának választották.
Forrás: pecaverzum.hu
Indexkép: Shutterstock
