Franciaországban, a normandiai régiókban a „Biodiversité-projekt” keretében három éven keresztül vizsgálták a mezőgazdasági gyakorlatban a biodiverzitás alakulását – összefüggésben a méhek számára fontos „virágos csíkok, sávok” kialakításával.
A programban gazdálkodók, méhészek és egyetemisták összehangolt közös munkával vizsgálták, hogy a beporzó és más hasznos rovarokat milyen gazdálkodási formában lehet legjobban megkímélni.
A projekt lényegében úgy indult el, hogy egy helyi gazda halott egy méhészről, aki olyan gazdálkodókat keresett, akik kellő nagyságú olajrepce- és napraforgó-területtel (méhlegelővel) rendelkeznek a 300 méhkaptára fenntartására.Az „Ecophyto” agrárhálózat keretében olyan „mézelő-méztermelő virágcsíkokat” alakítottak ki, melyek a beporzó, de más hasznos rovarokat is odacsalogatják. Ezeknek a virágzó csíkoknak köszönhetően a biodiverzitás jelentős mértékű gazdagodása figyelhető meg, de ezeknek a növényi csíkoknak betudhatóan az erózió mértékét is csökkenteni lehetett.
Az ilyen táblákon ráadásul a beporzás is hatékonyabb, ami a nagyobb hozamhoz is hozzájárul. A hasznos rovarok jelenléte miatt csökken a kártevők száma, a konkrét programban például megfigyelték, hogy a repcefénybogárfajok visszaszorultak.
A virágzó csíkoknak köszönhetően a biodiverzitás jelentős mértékű gazdagodása figyelhető meg – fotó: Agroinform.hu
A méhek számára oly fontos mézelő növények körét facélia, baltacím, hajdina egyedekkel kiszélesítették, ezt a kört másokkal (bíborhere, fonák here, somkóró, borágó, bükköny) tovább gazdagították.
A gazdálkodók és a méhészek közötti szoros együttműködés során a biodiverzitás alakulásának kutatását elmélyítették, s a megfigyeléseket a „növényi csíkok” mellett a sövények hatásának vizsgálatára is kiterjesztik.
_fill_540x300_0.jpg)
