Számolni kell vele: ez a növény a takarmányozás fontos eleme lehet újra

A Debreceni Egyetem Alkalmazott Növénybiológiai Tanszékének egyetemi tanársegédje nemrég vehette át a Janelly Agrárkutatási Díjat a PhD-kategóriában, "Csicsóka (Helianthus tuberosus L.) fajták és ökotípusok vizsgálata zöld biomassza hasznosítás céljából" című kiváló értekezéséért. A tanulmány célja az Ereky Károly által több mint száz éve kidolgozott nedves frakcionálási eljárás alkalmazása és ezáltal a csicsókának, mint ipari növénynek, fehérjeforrásként történő hasznosítása volt. Nagy számú, pozitív élettani hatású vegyületet azonosítottak a csicsóka zöld biomassza frakcióiban, ami igazolja jövőbeli felhasználhatóságát a takarmányozásban és a humán táplálkozásban egyaránt.

A Janelly Akadémia a Kiválóságtámogatásért Alapítvány által életre hívott agrárkutatási díjat fiatal magyar agrárszakemberek kiemelkedő teljesítményének elismerésére ítélik oda évről évre.

Jobbról a második Dr. Kaszás László, balról, szintén az oklevéllel kezében Dr. Borbély Péter Gábor, aki a 2. helyezett lett, dolgozatának „Az etilén státusz szerepe a paradicsom sóstressz akklimatizációjában" volt a témája – forrás: MAGOSZ

A díjazottal kutatásáról, a napraforgóval rokon csicsóka jövőjéről és a benne rejlő humán táplálkozási, illetve haszonállat-takarmányozási lehetőségekről beszélgettünk.

– A régiek tisztában voltak a csicsóka takarmányozási értékével, a növény nagy zöldtömeget képez a talajfelszín felett, ezzel etették az állatokat, melyek nemcsak a szárat és a leveleket ropogtatták előszeretettel, hanem bizony, a földben rejtőző, édes gumókat is – bocsátotta előre Dr. Kaszás László. – Én a kutatásaim során a felszín feletti, zöld leveles rész hasznosításával foglalkoztam, az úgynevezett zöld biofinomítás keretében. A biofinomítás, mint hasznosítási mód többféle technológiát takar, én kifejezetten csak a zöld szegmensre fókuszáltam. 2015-ben kerültem be a doktorandusz programba, ahol egy nagyon kedves professor emeritus, Hodossi Sándor akkor már régóta a csicsóka és a kapcsolódó termeléstechnológia szakavatott kutatója volt. Ő volt az egyik konzulensem, a másik pedig Dr. Domokos-Szabolcsy Éva. Különböző tájegységekről, itthonról és külföldről érkezett, hét fajtát vizsgáltam meg kísérleteim során részletesen, figyelembe vettem a gumó alakját, méretét, héjszínét és azt, hogy mekkora zöldtömeget fejleszt. A szakirodalom szerint ez maximum 2,5-3 méter lehet, de nálam voltak olyan fajták is, amelyek 3-4 méter magasra nőttek.

A szakember úgy véli: a növény hatalmas, nagy mennyiségű biomasszát képes nevelni. A biomassza mennyiségének maximalizálásához keressünk olyan fajtákat, amelyek a főszáron egyenletesen elosztva, nagy számú mellékhajtást növesztenek. A vizsgált fajták alapján azt egyértelműen meg lehetett állapítani, ezek teremnek biztatóan és biztosan, illetve ezek adják a legnagyobb és a legjobb állagú biomasszatömeget. Ehhez a megfelelő időpontban kell letermelni, amikor még a növény zsenge, ilyenkor kiváló minőségű, tápláló szilázs, vagy szenázs készíthető belőle. Ami az állati takarmányozást segítheti, az a fonnyasztás, ugyanis a növény szárán különféle fedőszőr-képletek, csomócskák találhatók, melyek friss állapotban szúrósak, s az állatok így nem szívesen fogyasztják.

– A csicsóka nagy előnye, hogy gyakorlatilag a klímaváltozás abszolút nem zavarja, jól tűri a kedvezőtlen körülményeket, a gyengébb adottságú talajokat, a nagy hőséget és az aszályt is. Azt gondolom, ez a jövőben növeli a jelentőségét a takarmányozásban olyan növényekkel szemben, mint mondjuk, a lucerna, amely bizony, egyre nehezebben termeszthető a változó éghajlati körülmények közepette – szögezte le Dr. Kaszás László. – Nyilván, ha a csicsókát nem tudjuk a számára optimális körülmények között termeszteni, akkor arra az is gumóhozam-, illetve zöldtömeg-visszaeséssel reagál, de ahol más növény már nem termelhető gazdaságosan, ott a csicsóka még mindig kiszámítható alternatívát kínál. Extenzív módon, ráadásul monokultúrában is termelhető.

A szakember a kutatásairól szólva elmondta: a levélfehérje-koncentrátum takarmányozási célra történő alkalmazását vizsgálta. Beltartalmi értékei kiválóak a lucernával összevetve is: az aminosav-összetételben például veri a pillangósnövényt. Nagyon magas a metionin-, a lizin-, a treonin- és a valintartalma, melyek úgynevezett limitáló aminosavak. Rendkívül fontosak a sertés és a baromfi számára például, ha ezeket nem kapják meg az állatok a szükséges mennyiségben, akkor az összes többi aminosav felvétele is meghiúsul. Dr. Kaszás László találkozott olyan fajtával, amely 47 százalékkal több metionint tartalmazott, mint a lucerna. Összfehérje-tartalmat tekintve minimális mértékben elmarad a lucernától. Viszont rengeteg flavonoid-típusú vegyületet tartalmaz, ebben a körben olyanokat is sikerült beazonosítaniuk, amilyeneket eddig a szakirodalom sem taglalt.

A csicsókának nemcsak a gumója használható fel humán célra, illetve állati takarmányozásra, egyes fajták jelentős zöldtömeget is adnak – forrás: Pixabay

Ha pedig a humán oldali jelentőségét szeretnénk kiaknázni, azaz inkább a magas inulintartalmú, így a cukorbetegek számára is köretként bátran fogyasztható gumótermelésre fektetnénk hangsúlyt, akkor válasszuk azokat a fajtákat, amelyek gumója kevésbé göcsörtös, simább felületű. Ezek betakarítása  ugyanis megoldható például burgonyaszedő géppel.

– Ilyen például a Tápiószelei sima, a boltokban ezzel találkozunk. Ültethetjük ugyanúgy bakhátba, mint a burgonyát, ez nemcsak a gépi betakarításhoz kedvezőbb, de nagyobb gumótermelésre is ösztönzi a növényt. Bár a csicsóka hátrányára írják, hogy erősen gyomosító, ettől függetlenül kiválóan beilleszthető a vetésforgóba is. Természetesen, mint minden más növénynél, ennél is kell számítani árvakelésre – hogy ez minél kisebb mértékű legyen, alaposan oda kell figyelni arra, hogy minden gumó kikerüljön a talajból, ezért is jobb bakhátban termeszteni, ennél jobban kontrollálható ez a dolog – fogalmazott az egyetemi tanársegéd.

A gumókban a növény nem keményítőt raktároz, hanem inulint, ami előnyös a cukorbetegek számára – forrás: Pixabay

Kérdésünkre azt is elmondta Dr. Kaszás László, hogy szerinte az emberi táplálásban is nagy potenciál rejtőzik, ugyanis a gumókban a növény nem keményítőt raktároz, hanem inulint, ami ugyanúgy szénhidrát, illetve egy nagyon hosszú fruktózlánc. Ez adott esetben a cukorgyárakban kivonható belőle, tehát alkalmas fruktózgyártásra is, amire akár át is állhatnának az üzemek. A 90-es évek elején volt is erre igény, fruktózszirupot állítottak elő a csicsókából, amit óriási mennyiségben vásároltak a németek, mert ezt a fajta cukrot a cukorbetegek is fogyaszthatják anélkül, hogy jelentősen megemelné a vércukor-szintjüket.