Költségtakarékosabb tápanyag-gazdálkodás bevezetése vált szükségessé

Cikkünk előző két részében a műtrágyák megválasztásáról írtunk ITT és ITT, most pedig a trágyamennyiség számításáról lesz szó.

Figyelembe véve a megváltozott gazdasági környezetet, valamint a szabadföldi zöldségtermesztés területén is tapasztalható új kihívásokat, szükségessé vált egy új szemléletű, környezetkímélőbb és költségtakarékosabb tápanyag-gazdálkodás bevezetése. Változott a jelenlegi tápanyag-számítás a korábban alkalmazotthoz képest, a módosításokat az 1. táblázatban foglaltuk össze.

Korábbi és a jelenleg alkalmazott környezetkímélő és költségtakarékos trágyázási rendszer összehasonlítása

A környezetkímélő és költségtakarékos tápanyag-utánpótlás alapja a mérlegszemléletű trágyázás, ami azt jelenti, hogy a rendszer a tápanyag adagok meghatározásánál minden tápanyagforrással és veszteséggel számol. A mérleg egyik oldalán a források (talaj tápanyag-szolgáltatása, szerves trágya, műtrágyák, öntözővíz tápelemtartalma), a másikon a tápanyagkivonás és veszteségek (termés által kivont tápanyagmennyiség, lombozattal kivont tápanyagmennyiség, talaj által lekötött és a gyökérzónából kimosódott tápelemek), amelyeknek szigorúan egyensúlyban kell lenniük!

Amennyiben a forrásoldal a nagyobb, pazarlás, környezetszennyezés történik, ha a kivonás nagyobb, talajzsarolással, a talaj termékenységének csökkenésével kell számolnunk.

A kijuttatásra kerülő NPK-mennyiségek tervezésekor a talaj tápanyag-ellátottságából, a tervezett termésmennyiségből és a növény fajlagos tápanyagigényéből (2. táblázat) kell kiindulni.

Zöldségnövények 1 tonna gazdasági értelemben vett termésének előállításához szükséges NPK-mennyiség (fajlagos tápanyagigény)

A fajlagos tápanyagigény – az egy tonna termés előállításához szükséges nitrogén, foszfor és kálium mennyisége – jól tükrözi a zöldségnövények magas tápanyagigényét.

Nitrogéntrágyázáskor a nitrátterhelést a környezetvédelmi előírások mellett különösen kerülni kell a nitrátfelhalmozásra hajlamosabb zöldségfajoknál, így a fejes saláta, a spenót, a sóska, a káposztafélék (karalábé, fejes és kelkáposzta, kínai kel), a sárgarépa és a hónapos retek esetében. Növényegészségügyi és tárolási okok miatt is károsak a káposztaféléknél, a gyökérzöldségeknél és a hagymánál a magas nitrogéndózisok. A jobb minőség miatt a korábban alkalmazott káliumadagokat egyes fajoknál növelni szükséges (pl. hosszú tenyészidejű káposztafélék, tárolási gyökérzöldségek).

A trágyaszámítást az alábbi képlet alapján végezzük, amelyben „X" a kiszórandó trágyamennyiség (kg/ha), „T" a tervezett termésszint (t/ha), „F" a fajlagos tápanyagtartalom (kg/t) és „Q" a korrekciós tényező (kg/ha):

X = T x F-Q

Amennyiben a talaj tápanyagtartalma nem éri el a „közepes" kategóriát, csak „gyenge" vagy „igen gyenge", úgy 25, illetve 50%-kal kell növelni a számított értéket. „Jó" és „igen jó" ellátottságnál 25, illetve 50%-os csökkentés szükséges. Magas értékek esetében figyelemmel kell lenni az adott terület nitrátterhelhetőségére és az egyszerre kiadható nitrogén (N) és kálium (K₂O) mennyiségére.

Korrekciós tényezőnek tekinthető és ennek alapján a kijuttatandó műtrágyamennyiség csökkenthető a pillangós elővetemény, a zöldtrágyanövény és a szerves trágya első és második évi bomlásából felszabaduló tápanyaggal. A zöldtrágyanövények istállótrágyákhoz viszonyított értékét a 3. táblázat tartalmazza.

Fontosabb zöldtrágyanövények zöld termése és istállótrágya egyenértéke