A Biológiai Sokféleség Egyezmény szövegét az ENSZ Környezeti Programjának Nairobiban tartott konferenciáján, 1992. május 22-én fogadták el, azóta minden évben ezen a napon tartjuk a Biológiai sokféleség világnapját. A világon 90 intézmény közreműködésében vizsgálták az erdőkben bekövetkező diverzitásveszteségek nyomán fellépő produktivitásveszteségeket.

A kutatási eredményeket a Science folyóiratban összegezték, rámutatva a biodiverzitás ökonómiai értékeinek mértékére (évi 166-490 milliárd dollár közötti értékeket számítva). Az erdei diverzitást főleg az erdőkivágások és klímaváltozás fenyegeti legjobban, aminek következtében évente több ezer állat- és növényfaj pusztul ki. Jelenlegi felmérések szerint

minden második erdei fafaj van veszélyben.

A fafajok diverzitása és az ökoszisztémák produktivitása közötti kapcsolatokat nagy körültekintéssel vizsgálták. Ehhez a világméretű felméréshez 44 ország 780 ezer parcellájáról több mint 8700 fafajra vonatkozóan gyűjtöttek be adatokat. Egyértelműen kitűnik, hogy minél nagyobb mértékben szegényedik a biodiverzitás, annál kisebb mértékű az erdők produktivitása. Amellett a diverzitás 25 százalékos csökkenése az erdők szénmegkötő képességének 7,2 százalékos csökkenését vonja maga után.

erdő

Minden második erdei fafaj veszélyben van – fotó: Shutterstock

Az erdőgazdálkodás során az erdei élőhelyek és fajok megőrzésének egyik legsikeresebb szakmai módja az úgynevezett „örökerdők” kialakítása. Az örökerdő fogalmának megismeréshez tudnunk kell, hogy az örökerdőnek vagy más néven szálaló erdőgazdálkodásnak az a lényege, hogy az erdészek egyenként vagy kicsi csoportokban termelik ki a fákat, minden egyes fa esetében külön-külön mérlegelve az erdőben betöltött szerepüket.

Ennél a megközelítésnél az erdész nem fakitermelésben és ültetésben, hanem az erdei ökoszisztéma fenntartásában, menedzselésében gondolkodik. Mindez pedig jelentősen hozzájárul az erdei biodiverzitás csökkenésének lelassításához.