Dérer István, a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) elnökhelyettese interjút adott a Halászati Lapoknak, és a beszélgetés során az egyik legfontosabb téma az inváziós halak, főleg a busa helyzete volt.
Az inváziós halfajok problémaköre
Dérer István a lapnak elmondta, hogy az inváziós halfajok problémáját a klímaváltozás csak tovább erősítette, ugyanis a víz tartós felmelegedése nem mindegyik őshonos halfajunk számára jelent a jövőben elfogadható életteret.
„Ausztráliában tűzzel-vassal és számunkra felfoghatatlan mennyiségű dollárral próbálták a folyókból a pontyot kiirtani, mert idegenhonos ősellenségnek tartották. Mára egyre jobban bevallják, hogy bizony nem sikerül kiirtani, így kényszerűen váltanak, és igyekeznek ha nem is megbarátkozni a ponty jelenlétével, de legalább együtt élni vele. Észak-Amerika és a busa problematikája szintén ezen irányba tart. E jelenségeket látva lehetséges, hogy idehaza bizonyos őshonos halfajokat csak rezervátumszerűen tudunk fenntartani. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a nagy természetes vizekben a felgyorsult fajszerkezeti, klimatikus átalakulások mellett majd ismét gyökeret tudnak verni, mert mi egyedül a világon csodát teszünk az ősi élővilág visszaalakítása területén" – mondta Dérer István.
Elmondta, hogy a hazai természetes vizekben tömegesen vannak jelen olyan inváziós halfajok, mint a fekete törpeharcsa, az ezüstkárász, busa, a razbóra és gébfélék.
Az ezüstkárász mennyiségét szabályozott, zárt víztestekben karban lehet tartani. Ahol eluralkodott és főleg ha el is korcsosult, ott valamiért nincs jó halállomány és halgazdálkodás. A törpeharcsa szúr, de finom, már hat dekásan eladható lenne, de ma már ennél is jellemzően kisebb súlyúak a természetes vízben lévők. Például egy ismert horgászvízen húsz év varsás gyérítés alatt a darabszámuk e tendencia mellett legalább a háromszorosára nőtt. Van, ahol a harcsa és a keszeg telepítésével, sőt túltelepítésével sikerült a törpeharcsát jelentősen visszaszorítani – magyarázta.
A busaprobléma
A busákkal kapcsolatban megerősítette, hogy sok helyen jelentős gondot okoznak.
„E probléma horoggal való megoldása illúzió, szemfényvesztés, ennek erőltetése pedig sokszor pusztán mögöttes üzleti érdek. Szerintem miként a világon eddig senki, mi sem tudjuk a busaproblémát teljes mértékben megoldani, mert egyebek mellett nincs hozzá elegendő pénzünk, de megfelelő technológiánk sem. Csak okos állományszerkezeti átalakításokkal, kapcsoltan – a ma jelentős részben tőlünk minden értelemben független – okszerű vízgazdálkodással lehet ezt a folyamatot fékezni. Higgyék el, hogy ami tőlünk telik, azt megtettük és megtesszük, mert mi is nagyon szeretnénk eredményeket elérni, de az inváziós fajok, benne a halfajok problémája jóval túlmutat a horgászszövetség, de a természetvédelem hatáskörén is" – fejtette ki Dérer István.
Dérer István: "Miként a világon eddig senki, mi sem tudjuk a busaproblémát teljes mértékben megoldani." – fotó: Shutterstock
A dunai árhullám hatásai
A dunai árhullám hatásairól a következőket mondta:
„Volt olyan vizünk, ahol egyszerűen ki kellett menekíteni a halállományt, mert nem maradt víz a mederben. Most viszont ez a mentett halállomány az árvízzel lehet, hogy éppen kiúszik az országból. Borzasztó hektikusan változik a rendszer, és mi is folyamatosan vívódunk azzal, hogyan lehetne a kérdéseket jól megfogalmazni, és majd azokra jó válaszokat megtalálni. Emlékezzünk, hogy két éve volt az évszázad aszálya, de aztán jött a csapadékosabb időszak, és a téma ismét lekerült a napirendről. Aztán másfél év után az idei nyári perzselő aszály megint felszínre hozta a problémát, amit most elvitt az ár. Nagyon sok mindent át kell gondolni állami szinten, ez pedig hatalmas feladat.
A Duna áradását szükségtározókkal csak órákkal és centiméterekkel csökkenthetjük. Azzal, ha a vizéből pár órányi hozamot ilyenkor a Velencei-tóba kormányoznánk, megoldhatnánk egy tartós térségi problémát és teljesen feltölthetnénk a két éve csaknem kiszáradt tómedret. Komplex vízhasznosítási stratégiára volna szükség, és szerintem az egyik legnagyobb társadalmi kihívást jelenti, hogy ez a program mielőbb megtalálja a helyét. Akkor kell felkészülni a még szélsőségesebb szárazságokra, árvizekre, amikor van erre még idő" – fogalmazott Dérer István.
Forrás: pecaverzum.hu
