Hazánkban igazán közkedvelt a tuja, így elég sok kertben kap helyet. Akár önmagában, akár sövényként remek látványt nyújt, és arra is kiváló, hogy elzárja a belátást a kertünk elől. Azonban a tujafélék Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában őshonosak, így hazánk nagy részén nem ideálisak számukra a klimatikus viszonyok, ezért sok kertben nem a legszebb állapotukban láthatjuk a tujákat.
Amikor elkezdenek száradni, közbe kell lépni, mielőtt végleg kipusztulnak. Ha pedig tudjuk, mi az oka annak, hogy nem a legszebben néznek ki, és teszünk is értük, újra a régi fényükben ragyoghatnak. Érdemes tehát rögtön az elején közbelépni, amikor még menthető a tuja.
A tuja és az ő igényei
A legismertebbek a tuják közül a keleti tuja és nyugati tuja, valamint az óriás tuja. A tuják örökzöldek, és nagyon kedvelik a nedves, csapadékos körülményeket, és a magas páratartalmat. Amennyiben túlságosan száraz, és napsütésben gazdag helyen kell élniük, azt nagyon nehezen viselik. Ezért érdemes átgondolni, hogy a kertünk mennyire alkalmas arra, hogy a tuja jól érezze magát benne.
Mivel a tuja sok helyen nem érzi jól magát hazánkban, egyre többször kezdi átvenni a helyét a kertekben a Leylandi ciprus. A tuják általában magasra nőnek, tobozaik kicsik. Leveleik jól felismerhetően pikkelyesek, fajtától függően haragos, vagy világos zöld színűek. Rendszertanilag a fenyőalakúak rendjébe és a ciprusfélék családjába tartoznak.
A női ivarú növényeken a virágzatban rengeteg magkezdemény található, a nyitvatermőknél általánosságban a toboz az elfásodott pikkelylevelű női virágzat. A tuják viszonylag sekélyen gyökerező növények. Örökzöldek, a nedvesebb, csapadékosabb helyeket kedvelik és igénylik a magas pártartalmat.
Az első tüneteknél próbáljunk meg rájönni a tuja szárazságának az okára, mert akkor még újra szép lehet. Fotó: Shutterstock
Nem tesz jót nekik, ha forgalmas út van a közelükben, és a rossz minőségű talaj sem jó barátjuk. A tuja tehát egyáltalán nem igénytelen növény. Éppen ezért, ha nem megfelelőek a tartási körülményei, sajnos nem a legszebb formáját mutatja, így nem csoda, hogy sok kertben látni elszáradt, barna tujákat. Ennek több oka is lehet, és érdemes mielőbb beazonosítani azt, hiszen úgy még vissza tudjuk fordítani a károkat, és a tujánk ismét a legszebb formáját mutathatja.
Ez az oka, ha a tuja nem érzi jól magát a kertben
1. A tuja didimaszcellás pikkelylevél barnulása igen gyakori betegség, ahogyan ezt Megyeri Szabolcs blogjából is megtudhatjuk. Elsősorban a nyugati tuját és az óriás tuját fertőzi meg. A tüneteket sajnos nagyon hamar észre fogjuk venni, hiszen a fiatal hajtások tavasszal elkezdenek barnulni. Általában a növény alsó részén jelenik meg először a betegség, majd sajnos idővel a teljes hajtás elpusztulhat.
Ez a fertőzés leginkább kora tavasszal támadja meg a tuját, hiszen a kórokozó az idősebb pikkelyleveleken képes áttelelni, majd tovább vinni tavasszal a fertőzést. A védekezésben szükségünk lesz növényvédő szerekre, és el kell távolítani a fertőzött részeket is. Ahogy idősödik a tuja, úgy egyre erősebb lesz, és kevésbé lesz fogékony a betegséggel szemben.
2. A tuja kabatíniás hajtás- és ágpusztulása szintén nagyon gyakori, és nagyon veszélyes betegség Megyeri Szabolcs szerint. Nem csak a tujaféléken fertőz, hanem a borókán és a hamiscipruson is meg szokott jelenni. Onnan vesszük észre, hogy a tuja fiatal hajtáscsúcsai tavasszal elsárgulnak, majd pedig elhalnak. A fás részeken besüppedő foltokat figyelhetünk meg. Ez a betegség leginkább a kalcium és magnézium hiányos növényeken fordul elő.
Mivel a kórokozó leginkább a sebzéseken keresztül képes behatolni a növénybe, nagyon oda kell figyelni rá, hogy ha megsérül a növény, azonnal kezeljük a sebet. Habár ősszel fertőz, a tüneteket rendszerint csak kora tavasszal észleljük. Ahogy nő a hőmérséklet, úgy érzi magát egyre jobban a kórokozó, és úgy képes egyre nagyobb mértékben fertőzni.
Fontos, hogy amint észrevesszük, azonnal távolítsuk el a fertőzött növényi részeket és semmiképp ne hagyjuk a kertben, hanem semmisítsük meg azokat. A megelőzésben pedig fontos szerepet játszik a magnézium és kalcium műtrágya.
3. A tuja pesztalóciopsziszos hajtás- és ágpusztulását is egy gomba okozza, amely nem csak a tuján, de a borókán, a hamisciprusokon és a fenyőféléken is képes fertőzni. A gomba tavasszal kívülről befelé halad a fiatal fajtásokon, és akár a növény teljes pusztulását is okozhatja súlyos esetben.
A betegség át tud terjedni egyik növényről a másikra, és mivel nagyon ellenálló, így még a tél sem képes megállítani. Leginkább a gyenge növényeket képes megtámadni, illetve a stressz hatása alatt álló növények esetében is pusztító tud lenni. A stresszt a növények esetében akár egy hirtelen lehűlés, akár erős napsugárzás, vagy hirtelen nagy mennyiségű eső, illetve vízhiány és tápanyag hiány is kiválthatja. Azonban mindenképp sérülésnek kell lennie a növényen ahhoz, hogy képes legyen behatolni, amit akár rovar, akár fagyás, akár metszési sebek is okozhatnak, így nagyon fontos, hogy folyamatosan figyeljük a növényeinket, és kezeljük a keletkezett sebeket.
A betegség elkerülhető, ha a tujákat rendszeresen öntözzük és megfelelő mennyiségű tápanyaggal látjuk el. A fertőzött részeket azonban mielőbb el kell távolítani és meg is kell semmisíteni.
4. Sajnos a tujafúró aranymoly a nevéhez méltóan nagy kedvelője a tujának. Különösen az enyhe telek után kell számítani a megjelenésére. Habár aprócska, mindössze 5-6 mm nagyságú, a kár, amit okoz, hatalmas. A tojásait a hajtáscsúcs közelébe helyezi a pikkelyek közé, május és június folyamán bábozódik, és mindössze egyhónapos fejlődési szakasz után júliusig rajzik. A lárvák júliusban és augusztusban kelnek ki és kezdenek el károsítani, amely egészen áprilisig tart, kis szünettel a téli hónapokban. Mivel az okozott kárt könnyű összetéveszteni más tünetekkel, nehéz beazonosítani, hogy a moly a tettes. Azonban, ha a károsított levelet a fény felé tartjuk és ott üregeket, esetleg ürüléket és lárvát is látunk, már tudhatjuk, ki áll a bűneset mögött.
5. A tuja-teknőspajzstetű is gyakori vendég a tujákon. A lárva először a leveleket támadja meg, majd később az ágakat és a törzset is. Mind a kifejlett imágó, mind pedig a lárva állapotban lévő állat képes károsítani, hiszen mézharmatot ürítenek a növény felületére, amelyen később fekete korompenész jelenik meg. Ennek hatására csökken a növény fotoszintetikus aktivitása és a hajtásnövekedés is, majd idővel a tuja szürkés árnyalatúvá válik.
Fontos, hogy ne feledkezzünk meg a tél végi olajos lemosó permetezésről, amely segít csökkenteni a veszélyt, de fontos a megjelenésük esetén a rovarölőszeres kezelés is.
6. A borókaszú a borókán és a tuján is komoly károkat képes okozni. Tavasz végén párosodik, és ekkor vájja a legyengült növény törzsébe az úgynevezett anyajáratot. Ide teszi le a nőstény a petéit, majd a lárvák kifejlődnek a kéreg alatt és a nyár második felétől már imágóként repülnek ki. A fiatal hajtásokat megrágják és később odvasítják, különösen az aszályos időszakokban. Érdemes figyelni rá, hogy ha sok az elbarnult vagy félig letörött száraz ág a tuján, akkor annak valószínűleg a borókaszú az oka. Minden esetben távolítsuk el a fertőzött ágakat.
7. A levéltetű sajnos a tuját sem kíméli. Erre leginkább március végétől az ősz elejéig számíthatunk. Leginkább a fiatal hajtásokat és a leveleket károsítják, hiszen mézharmatot bocsátanak ki, és ezáltal korompenész keletkezik, mint a pajzstetvek esetében. Érdemes folyamatosan figyelni a növényt, és amint észleljük a jelenlétüket, növényvédőszerrel támadni rájuk.
Ez is okozhatja, hogy a tuja nem jól néz ki
A tuja leveleinek a barnulását nem csak a gombás betegségek, vagy kártevők okozhatják. A nem megfelelő környezeti tényezők is lehetnek az okok között. A leggyakoribb okok között szerepel, ha a tuja nem kap elegendő vizet. Szintén fontos, hogy jó minőségű talajba kerüljön, hiszen a köves, száraz, vagy a tápanyagszegény talaj is okozója lehet a tuja elszáradásának. De a túlságosan árnyékos kert, illetve a pangó vizes terület sem a tuja kedvence.
A tuja gyönyörűvé varázsolhatja a kertet. Fotó: Shutterstock
Ha a levegő páratartalma rendkívül alacsony, nagy párologtatásra kényszeríti a növényt, amely szintén károkat tehet a tujában, de akár fagykár, illetve a forgalmas utak mellett a levegőben lévő szennyező anyagok nagy koncentrációja is oka lehet a tuja rossz kinézetének.
A szárazság vagy légköri aszály jele a tujánál, hogy a hajtások gyorsan és látványosan száradnak el. Ha fényhiány vagy sűrű térállás az ok, akkor a tuja belső részei, illetve a növény azon részei, amelyek csak kevés fényt kaptak, elkezdenek elhalni és száradni. A fényhiányos részen akár a teljes levélzet lehullhat.
Amennyiben a rossz levegő, a túlságosan forgalmas utak közelsége a baj, hajtásbarnulást és hajtáselhalást tapasztalunk a növénynél, mely egy bizonyos magasságban jelenik meg, és a hajtások elhalásával jár.
A pangó víz esetén a tuja hajtásvégei elszórtan elkezdenek száradni, később pedig ezek a foltszerű elhalások egyre nagyobbakká válnak, majd a teljes lombozat lehullik.
Ha megvágjuk a tuját, és még sárgás-fehér élőszövet van a hajtásban, akkor nem fagyás történt, hanem az őszi lombszíne miatt barnulnak a hajtásvégek. Ha viszont a szállítószövet elkezdett elfeketedni, akkor az ok a fagykár. Ha a tuja nem fejlődik megfelelően, akkor nem megfelelő számára a talaj.
Így gondozd a tuját
1. A keleti tuja igen robusztus növény, nagy gyökérzettel és lombkoronával. Ezek a tuják nagyon szívósak, még a szárazságot is jól tűrik, ám a helyigényük elég nagy. Fontos, hogy ősszel és tavasszal nyírjuk meg őket, azonban nyáron, a nagy hőség idején ne, mert a keletkezett sebek könnyen megperzselődhetnek.
2. A nyugati tuja igazán kecses megjelenésű, és kisebb helyigényű. A keleti tujánál sokkal érzékenyebb a szárazságra, így rendszeresen kell öntözni. Legismertebb fajtája a smaragd tuja, mely rendszeres öntözést igényel, és gondoskodni kell tavasszal és ősszel a tápanyagpótlásáról is, hiszen így sokkal szebb színű és élettelibb lesz a növény.
Nagyon kedveli a humuszt is. Mivel óriási mértékben képes nőni, így muszáj tetejezést végezni rajta, vagyis 2,5-3 méter magasságban le kell vágni a növény tetejét, hogy kezelhető legyen. Erre a tuja minél fiatalabb korában kerüljön sor, hiszen így az összes energiáját a meglévő lombozatára tudja fordítani.
3. A tujákról elmondható, hogy a napos vagy félárnyékos helyet kedvelik, továbbá szükségük van tápanyagban gazdag, enyhén savanyú földre.
4. Habár dézsában is megél, a szabadföldben sokkal jobban érzi magát.
5. A tuját tavasztól késő őszig ültethetjük, mivel a földlabdás és a konténeres növények egész évben ültethetők. Ültetéskor adjunk a földjéhez szerves trágyát vagy komposztot, amit nagyon meg fog hálálni. Havonta érdemes pótolni a tápanyagot.
6. Az ültetés után fontos a folyamatos öntözés. Tavasztól elég hetente öntözni, de nyáron, amikor nagy a meleg, minden nap gondoskodjunk a vízellátásáról.
7. A tuja első metszését kora tavasszal kell elvégezni, az utolsó nyírást pedig augusztusban. Ezután már nem szabad metszeni, mivel az új hajtásoknak meg kell erősödniük a tél beállta előtt.
8. Tavasszal végezzük el a lemosó permetezést. A rezes oldat megvédi a tuját a gombás megbetegedésektől, de a teljes védelmet a réz-, és kéntartalmú, illetve a rovarölő vegyszerek kombinációja jelenti. Ősszel szintén érdemes elvégeznünk a lemosó permetezést, hogy megvédjük az esetlegesen áttelelni kívánó kártevőktől a tuját.
Mindenkinek szép tujákban gazdag kertet kívánunk!
